Fezejet

 1 VII  |        ifjúval, aki nem más, mint Széphalmi, mostani férje. A dolog
 2 VII  |           által lett boldogtalan. Széphalmi csapodár volt.~– Kedves
 3 VII  |           becsülés is kell. Mikor Széphalmi elvette nejét, már akkor
 4 VII  |         leány egy napon egyenesen Széphalmi házához ment, és valami
 5 VIII |         Két beteg is van. Az ifjú Széphalmi ugyan fennjár, de olyan,
 6 VIII |   világjártas orvos áll előttünk.~Széphalmi úr után tudakozódék.~Azt
 7 VIII |       neki az első üdvözlet után; Széphalmi engedelmet kér, hogy elolvashassa.
 8 VIII |           ez nem lesz sikertelen.~Széphalmi nagyot sóhajtott, s bevezeté
 9 VIII |           eddig egymáshoz.~Azután Széphalmi egy mellékterembe lépett,
10 VIII |         azzal otthagyta faképnél.~Széphalmi újra kijött az idegenért,
11 VIII |       naphosszant feküdni – monda Széphalmi az idegennek.~Az ifjú lerakta
12 VIII | szemöldein és halántékain lefelé.~Széphalmi kétkedő arccal állt mellette;
13 VIII |          is meg tudná gyógyítani.~Széphalmi keserűen mosolygott. Galvanizált
14 VIII |     mindig lezárva tartá szemeit. Széphalmi leült egy asztal mellé,
15 VIII |           beszélőre bámult velök.~Széphalmi szomorúan rebegé:~– Óh,
16 VIII |          uram? – kérdé meglepetve Széphalmi.~– Annyit, amennyit kell
17 VIII |        uram, mint orvos beszélek.~Széphalmi alig hallhatóan rebegé:~–
18 VIII |          gyógyszer csodákat okoz.~Széphalmi a karszék mélyébe vonta
19 VIII |         lepte el a hideg veríték. Széphalmi felállt, és tántorogva járt
20 VIII |     rettentő veszteség emlékétől.~Széphalmi odaborult a néma beteg vánkosára,
21 VIII |         érthetetlen szó volt, míg Széphalmi kábultan tekinte reá, s
22 VIII |        volt…~– Hol van ő? – nyögé Széphalmi, arcát eltakarva kezeivel.~–
23 VIII |            Ilyen volt ő! – lihegé Széphalmi, az idegen kezét szorítva
24 VIII |   gyermekemet! – szólt rimánkodva Széphalmi.~– Uram, ön nagyon követelő.~–
25 VIII |   összehajtani és lepecsételni.~– Széphalmi kézbesítendi azt.~– Nem,
26 VIII |       sietett kocsijához; az ifjú Széphalmi kikísérte. Minden ember,
27 XVI  |          rebegé a bőrharang. – Ha Széphalmi úr őnagysága parancsolja.
28 XVI  |       Hétfalusy, itt vagy-e? Ifjú Széphalmi, itt vagy-e?~E kérdésére
29 XVI  |           leánykát.~– Célozhatsz, Széphalmi! Azért hoztam világot is
30 XVI  |    aláhanyatlott.~– Mit gondolsz, Széphalmi – folytatá a némber, pokoli
31 XVI  |        büszke nagy úr itten, az a Széphalmi úr egykor kiveté elsőszülött
32 XVII |           a lázadók közé.~Az ifjú Széphalmi rémültében elájult, midőn
33 XVII |      katulya tartalma felől.~Csak Széphalmi viselte magát méltatlanul;
34 XVII |           őrült módra elárulta.~– Széphalmi úr – viszonza doktor Sarkantyús –,
35 XVIII|         helyet, mikor a doktor és Széphalmi is kézre kerültek.~Imre
36 XVIII|      fogják kényszeríthetni.~Csak Széphalmi fogadott szót. Ő térden
37 XVIII|          beszélni.~– Ide hozzánk, Széphalmi úr! – kiálta a vitéz doktor,
38 XVIII|          vívókhoz csatlakozva, de Széphalmi nem fogadta szavát; a megásott