Fezejet
1 II | meg tudja csókolni, mely mindig halált adott, kegyelmet
2 II | adott, kegyelmet soha, mely mindig átkozva, soha áldva nem
3 II | Hát ezt a leányt még mindig üveg alatt tartja a vén
4 II | fél óráig olvasott nekik mindig a bibliából, s ha valamelyik
5 II | legrövidebb eszűek, két hír közül mindig azt hiszik el, amelyik legképtelenebb;
6 III | elhagyottan áll, nem volt mindig oly szomorú tekintetű.~Ablakai,
7 V | mégsem élő. Édesapja, ki még mindig úgy állt ott: felemelt öklében
8 VI | körül, de az utcaajtó még mindig ott állt a kapubálványokkal
9 VI | afelől, hogy az iskolaház még mindig nem szökött meg előle, lecammogott,
10 VI | rektor –, tudjátok, hogy én mindig javatokat akartam, de lássátok,
11 VI | rézorrú bagókkal.~Ha azt mindig elhitte volna az ember,
12 VII | közvizsgálatok alkalmával mindig ott szokott lenni az ünnepélyen,
13 VII | Volt egyszer egy leány, aki mindig halni készült.~– Aha! Ez
14 VII | időkben összejött velem, mindig tele volt panasszal, hogy
15 VIII | kedves jó asszony. Maga is mindig mást kérdezget, mint amit
16 VIII | Valahányszor elém került azután, mindig azt kérdeztem tőle: „No,
17 VIII | ablakából a lövések. Éjszakára mindig ki szokta lőni fegyvereit,
18 VIII | léleknyomás, ez a fárasztó homály mindig kínzóbb kezdett lenni rám
19 VIII | A Hétfalusy-háznál még mindig állandó a gyász. Az orvos
20 VIII | sóhajta e szavakra, de még mindig lezárva tartá szemeit. Széphalmi
21 VIII | visszahozhatatlan. Önök nem szerették mindig úgy a gyermeket, az unokát,
22 IX | termete (most is éppen olyan), mindig tréfált velünk; mondta,
23 IX | kettő, három”. A háromnál mindig újrakezdte; minden harmadik
24 X | korlátolt erejét azontúl is mindig háttérbe szorított nemzetisége
25 X | furcsa térképen, szemei mindig megakadtak annál a három
26 X | ábrándos kilátásait olyankor mindig felfrissíté.~Most itt jött
27 X | bízottak után.~Iván még mindig sápadt volt egy kicsinyt,
28 XI | sohase ruházd egy emberre, mindig ketten járjanak követeid,
29 XII | Péter gonosz álmokat látott. Mindig Elizkével töprengett álmában.
30 XII | azt, rétegenkint szállva mindig alább, mint valami lejjebb,
31 XIV | Jobbágyai annyira gyűlölték mindig, amennyire szerettek engem.
32 XV | megrázta a delnő kezét, kit még mindig oka volt úrnak címezni.~–
33 XVI | sebesen pörögve, azután mindig lassúbbá váló ütenyekben
34 XVI | körül forog. Hiszen arról mindig meg volt győződve, hogy
35 XVII | belső részeit, s olyankor mindig valami mondhatlan rémület
36 XVII | lelkében; de az mégis elmúlt mindig, s nem akart panaszkodni
37 XVIII| éhes voltál rá életedben mindig. Pihennél már, ugye, hogyha
38 XVIII| feleljen neki.~A mohos tető is mindig összébb roskad; egyszer
|