Fezejet

 1 II   |    tenyérrel az imádkozót. – Hát a „kedves egészségére kívánom” hol
 2 II   |            fogva marad a lélek.~Egy kedves kis szőke fejű angyal –
 3 II   |       mosolygó arcára, imát rebegő, kedves ajkaira.~Így szállt rá az
 4 III  |     édesanyám, édesanyám…~– Aludjál kedves betegem, nem jöhet ide senki,
 5 III  |          nyögé:~– Egyetlenegy fiam, kedves szép reményem!~A gyermek
 6 III  |          mondja meg mamának…”~– Óh, kedves kisleányom!~– A fiú, amint
 7 III  |            elmúlását.~– S hova lett kedves, ártatlan leányom picike
 8 III  |         siratni mind a kettőt. Neki kedves volt mind a kettő.~
 9 VI   |         csókolgatni, mondván, hogy „Kedves barátom, régi kenyeres társam,
10 VI   |          akarná harapni a betűket.~„Kedves sógor uram! (Ezeket olvasá
11 VI   |        jóakaratába ajánlom magamat, kedves sógoromnak szerető atyafia~
12 VII  |          hogy jobban fog ügyelni.~– Kedves édes. Van nekem egy régi
13 VII  |             ön bosszankodnék, az én kedves kis feleségemnek pedig nem
14 VII  |             igen jól.~– Lássa, édes kedves, engemet ön tanított meg
15 VII  |            nyögnek. Csak vegye fel, kedves édes: egy olyan ártatlan,
16 VII  |        látszott, hogy lelkét valami kedves eszme foglalta el, s most
17 VII  |         selyemszálra köti.~– Hanem, kedves édes, mikor én kisgyerek
18 VII  |           arca nagyon elkomorult.~– Kedves édes, attul tartok, hogy
19 VII  |        vagyok elég rossz. Ne erről, kedves Kornéliám.~Kornélia letette
20 VII  |        Megsúgok neked valamit, édes kedves, amit kívülem csak egy lélek
21 VII  |       rokonai ajtót mutatnak. Az én kedves kis Kornéliám bizony nagy
22 VII  |            Tartogasd azt szívedben, kedves édesem, ahogy én tartogattam
23 VII  |          Széphalmi csapodár volt.~– Kedves Kornéliám, a szerelemhez
24 VII  |        lehetne nyitni.~– Kérem önt, kedves Kornélia, ha ön tud valamit
25 VIII |        magának az én urammal?~– Ej, kedves jó asszony. Maga is mindig
26 VIII |            telt korsóval kezében.~– Kedves leánykám – szólítá őt meg
27 VIII |         férfi előtt:~– E főkötőcske kedves viselőjét, ha visszaadná
28 VIII |                Annál jobban örülök, kedves kolléga uram. (Eszébe jutott,
29 VIII | végigtekinté. Nem egy régi bajtárs, kedves ismerős nevével találkozik
30 XI   |        fiával ajándékozza őt meg.~A kedves összeesküvők olyan jól számították
31 XIII |            tessék fárasztani magát, kedves nagyságos uram, bizony nem
32 XIII |        Szerencsés jó estét kívánok, kedves bíró uram, komámuram. Ugyan
33 XIII |          elkezdett szabódni.~– Jaj, kedves, édes bíró uram, komámuram.
34 XVI  |    könyörgött hozzá:~– Óh, uram, én kedves uram, ne lőjön, az isten
35 XVI  |            amit annyiszor elénekelt kedves védencével éjjeli álom előtt:~„
36 XVI  |             gondolá magában, hogy a kedves gyermek valahonnan a túlvilágról,
37 XVIII|            azokat, melynek kiomlása kedves volt az isten előtt.~A parancsoló
38 XVIII|           sokszor nevezte Kornéliát kedves jó lányának. Méltán is.~