Fezejet
1 Elo | teljes könyvet mutat fel, melynek lapjai – a leélt eseményes
2 Elo | egy-egy elveszett kézirat, melynek ismeretlen tartalma tán
3 Elo | a tanítást oly könyvbe, melynek neve temető, s melynek soraiban
4 Elo | melynek neve temető, s melynek soraiban minden betű egy-egy
5 Elo | marad ugyan a fájdalom, melynek tövise szívében benntörött,
6 Elo | a hangját vesztett húrt, melynek szava egykor kétségbeejté,
7 Elo | azon év sírkövére írva, melynek eseményit rajzolni készülünk.~
8 I | Irtóznak-e azon fekete bútortól, melynek neve koporsó?~Él-e minden
9 I | összekötve.~Azon kisded viskóban, melynek nádpadlatán most a csuvik
10 I | szava.~Jaj volt a családnak, melynek ablakán ezt kiáltá be:~–
11 II | előtt volt egy nagy eperfa, melynek terebélyes ágai ráhajlottak
12 III | szőlőtőke volt ültetve, melynek indái gyümölccsel rakodtan
13 IV | feltalálta a gondolatot, melynek iszonyú változatai alatt
14 IV | megsúgta a bűvös mondatot, melynek hallatára a halál megjelen.~
15 IV | föleszmélve bűvös kábulatból, melynek hatása alatt szenvedett.~–
16 VI | rongyos csőszházhoz vetődött, melynek nyitva volt a kapuja.~Már
17 VII | által fűzetik azon földhöz, melynek oltalma rá mint katonára
18 VII | fegyelem alatt látszik lenni, melynek a parancsnok akarata ellen
19 VIII | közelebb lépve a tűzhöz, melynek lobogó fényénél szép, ifjú,
20 IX | feltartani a két ujját, melynek nyúlfül billegetése azt
21 X | kovácsmunkájú vasgyűrűt, melynek pecsétlapjára e három betű
22 X | veszélyes ragály közeledtét, melynek gyógyszerei, védeszközei
23 X | olvasgatott.~Horác könyve az, melynek minden versét kívülről tudja,
24 XI | szerencsétlen családról tudott, melynek sorsa oly szomorú emlékekkel
25 XI | ösztönszerű iszonyattól, melynek okát még nem érte utol az
26 XII | veszett oroszlán ordítása, melynek barlangját meglopták, s
27 XIII | rémületgerjesztő port, melynek emberölés, népkiirtás rettentő
28 XIV | utcákról az a határozatlan zaj, melynek zűrzavaros hangjaitól gyönge
29 XIV | egy harangot félreverni, melynek bántó félhangjai ki-kipendültek
30 XV | szellemű lázadás ütött ki; melynek legelső összetartó csomója
31 XV | a gyöngéd, hamvas kezet, melynek acél izmai nem árulák el
32 XVI | festve, mint a ravatalokon; melynek léptei alatt recsegnek,
33 XVI | hozzákötötte egy csomag spárgához, melynek végére egy darab halászólom
34 XVI | egy lövés történt kifelé, melynek csattanására egy pillanatig
35 XVI | itt? Hát ez a házszeglet, melynek ablakán zörgetek, nem az
36 XVII | névvel nem nevezhető ijedség, melynek hatása alatt a legbátrabb
37 XVIII| vérben mosta meg azokat, melynek kiomlása kedves volt az
|