Fezejet
1 II | hóhér lakik.~– Bejöhettek! – kiálta belülről egy erős, átható
2 II | pehely.~– Üljetek le! – kiálta erős, dörgő hangon az érkezteknek. –
3 II | szorongva, aggodalmasan kiálta fel, érthetlen, eszméletlen
4 II | felemelkedék.~– Pokolba vele! – kiálta.~– Csitt, csitt! – suttogott
5 II | erős, csengő, gyermeki hang kiálta rá onnét belül:~– Ismét
6 III | Bárcsak meghalna ez a fiú! – kiálta kétségbeestében az anya.~–
7 IV | vadmadár sikoltása, oly hangon kiálta fel e szóra a gyermek; azután
8 V | összecsapta kezét, s csodálkozva kiálta:~– Maga az, Imre úrfi? Istenem,
9 VII | Akkor már el van fogva – kiálta sebesen a tábornok.~– Hogy
10 VIII | Héj, öcsém, talpra! – kiálta rá az idegen, s megráncigálta
11 IX | templomba.~– Coki innen! – kiálta rá az egyházfi, utánahajítva
12 XI | kell rántani lováról! – kiálta ekkor egy hang a tömeg közül.~–
13 XI | Tíz lépésnyire tőlem! – kiálta csattanó hangon. – Aki közelebb
14 XI | Már késő.~– Hogyan késő? – kiálta Mária felpattanva.~– A parancsok
15 XI | hóhér házát.~– Micsoda? – kiálta magánkívül Mária.~– Ez volt
16 XII | rőzsekötegeket az ajtó elé! – kiálta kívülről a szilaj némber. –
17 XII | ki végveszedelmében hozzá kiálta. Az alatta döngő padlat
18 XIII | Hanem kendet magát! – kiálta Numa Pompilius, igazi római
19 XIV | Tehát nem halt meg?– kiálta fel öröm hangján az ifjú. –
20 XIV | annak kezét, és erőszakosan kiálta:~– Tábornok úr! Meg akarják
21 XV | lovagolt, s kemény hangon kiálta rájok:~– Mit akarnak önök?
22 XV | azokat.~– Hol a nép vezére? – kiálta Kamienszka, izzadt lovával
23 XV | Mit cselekszik ön? – kiálta rá a tábornok francia nyelven. –
24 XV | háznál.~– Mit mond ön? – kiálta Vértessy kéjtől remegve;
25 XVI | élni nem tudsz!~– Cudar! – kiálta rá Bodza. – Nem tud meghalni
26 XVI | szünet alatt erős férfihang kiálta ki a lázadókra.~– Ez még
27 XVI | erős, felcsattanó hangon kiálta fel az ablakba:~– Öreg Hétfalusy,
28 XVI | Takarodjam innen?! – kiálta a némber dacosan. – Hát
29 XVI | néphez, s átható szóval kiálta hozzájuk:~– Ha ők nem szólnak,
30 XVI | Istenem! Én istenem! – kiálta esengő hangon Elizke.~E
31 XVI | kemény szilárdság.~– Ugye! – kiálta a némber elcsukló vad sikoltással. –
32 XVI | között.~– Nem hiszek! – kiálta az vissza dacos sikoltással.~
33 XVII | menekülni látták.~– Utána! – kiálta Hanák, kaszáját ragadva.~–
34 XVII | helyezé magát, s erős hangon kiálta:~– Doktor! Én azt mondom,
35 XVIII| dühöngő csapatokat.~– Fiam! – kiálta, végső erővel felemelkedve
36 XVIII| hozzánk, Széphalmi úr! – kiálta a vitéz doktor, a vívókhoz
37 XVIII| Felmentőink jőnek! – kiálta Mária, s azon pillanatban
|