1-500 | 501-883
Fezejet
501 X | Hallottam tőle sokszor, hogy Hétfalusy elfoglalta volna
502 X | szavain elmenni. Azt beszéli, hogy a kastély egyik szárnya
503 X | van építve.~– Úgy van az, hogy Anna asszony ura kurta nemes
504 X | azt a bosszút követte el, hogy a házának egy szárnyát beleépítette
505 X | az ajánlatot tevé neki, hogy elveszi feleségül. A szerencsétlen
506 X | sokszor talált alkalmat, hogy magát a Hétfalusy-családon
507 X | Neki az ellenség vére kell, hogy beletocskolhasson lábaival;
508 X | lábaival; neki az kell, hogy lánggal égve lássa a büszke
509 X | helység házához. Vigyázzatok, hogy semmi nyírott fejű ki ne
510 X | néma is, bolond is. Tudod, hogy kínjában elharapta a nyelvét.~–
511 X | haszontalan ember vagy! Bánom, hogy téged választottalak e nagy
512 X | gyáva vagy, ha azt kérded, hogy fog-e sikerülni.~– Majd
513 X | arccal.~– Hiszen tudod, hogy csak mese az egész.~Iván
514 X | különösen éreztem magamat. Igaz, hogy csak mese. De milyen különös
515 X | kicsinyt, s úgy tetszék neki, hogy a mester arcát is olyan
516 X | eget, Iván, hanem siess, hogy készen légy éjfélre.~– Egészen
517 X | bámulva pillantva maga körül, hogy árnyéka nem követi sehol,
518 XI | kétségbeesett munkához, hogy őt megszabadítsa.~Kornéliát
519 XI | szelíd kedélyű, nyugodt nőt, hogy az a legábrándosabb terveket,
520 XI | végezték egymás között, hogy az öreg Hétfalusyt vejével
521 XI | fognak ismerni, lehetetlen, hogy meg ne rendítse a tábornok
522 XI | örömét azzal tetézendi, hogy fiával ajándékozza őt meg.~
523 XI | öreg Hétfalusyt tudósítá, hogy mihelyt kocsira ülhet, siessen
524 XI | csak arról felismerhetők, hogy azokon alacsonyabb és sötétebb
525 XI | felismerni.~Mária úgy képzelé, hogy nyers szitkok között kétségbeesett
526 XI | semmit, csak néha könyörgött, hogy az ártatlan leányát ne bántsák.
527 XI | lelke messze járt attól, hogy e választ megérthesse.~–
528 XI | urak bízták a zsidókra, hogy keverjenek mérget a pálinkába?
529 XI | annyira meg volt lepetve, hogy nem tudott rá mit válaszolni.~–
530 XI | rá mit válaszolni.~– Ni, hogy teszi magát, mintha semmit
531 XI | minden. Valld meg, zsidó, hogy méreg van a hordóban.~Hanem
532 XI | No, ifjúúr, ha nem hiszi, hogy méreg van benne, hát tessék
533 XI | akarja inni, tudja ő is, hogy méreg van benne.~– Le kell
534 XI | feltartóztató suhanc fejére, hogy az arccal a földre bukott
535 XI | fordítva az úton; azt hitték, hogy ott elfoghatják; a delnő
536 XI | megdöbbenve vevé észre, hogy paripája elkezd sántítani,
537 XI | tartania a kantárszárát, hogy lova ne botorkázzon annyit.~
538 XI | botorkázzon annyit.~Jó, hogy üldözői utána nem mentek,
539 XI | kicsapongásra vetemedik? Arra, hogy ez valami elterjedt lázadás
540 XI | nyeregben, attól félve, hogy lova fején keresztülesik,
541 XI | öntudat. Azon gondolkozott, hogy meneküljön. Félre az útról,
542 XI | Azután ismét eszébe jutott, hogy miért jött, s nem reszketett
543 XI | azon határozatától eltérni, hogy éppen a lármás csoportok
544 XI | nehány sötét jelenetből, hogy itt valami gonosz készül
545 XI | jövevényt, figyelmeztetve rá, hogy ne menjen oda, mert puska
546 XI | feltartá feje fölé a lámpást, hogy amannak arcába láthasson.~–
547 XI | borzas Hanák a háta mögött –, hogy illenék a kaszám hegyébe.~–
548 XI | bolondnak. Elébb akarom tudni, hogy kik vagytok? Ha rablók vagytok,
549 XI | országban?~Mária jól tudta, hogy kit értenek Romulus alatt.
550 XI | ő többet is tudna arról, hogy hová lett.~Bodza hevesen
551 XI | a mester lelkesülten –, hogy nem őt fejezték le, hanem
552 XI | sírj, ne sirasd! Látod, hogy én sem siratom, pedig nekem
553 XI | pedig azon gondolkozott, hogy e lelkesült, higgadt, kérlelhetlen
554 XI | mindenüve. Az emberek látják, hogy az élet olcsó, és nem lehet
555 XI | Csak egy szikra kellett, hogy minden lángba boruljon.
556 XI | főurak írták volna egymásnak, hogy jobbágyaikat megmérgezzék?~–
557 XI | Mária azon a ponton állt, hogy undor és iszonyat miatt
558 XI | mester zavarodtan felelé, hogy nem.~Mária színlett csüggedtséggel
559 XI | megszégyenülten felelé, hogy nem.~– Úgy nem tudod, mit
560 XI | engedelmeskedék. Mária diktálta, hogy mit írjon, míg saját maga
561 XI | Tamás pironkodva vallá meg, hogy bizony arra nem is gondolt.~–
562 XI | melyben hagyd meg nekik, hogy négy-négy ezer pár sarut
563 XI | szétküldözni.~Bodza ígérte, hogy holnap reggel tanítványaival
564 XI | derék Numa, ne felejtsd el, hogy kiáltványunk jelszava: bátorság
565 XI | egyetértés tekintetéből tudd meg, hogy miért hívnak engemet Fabius
566 XI | támadjon. Én tanácslom neked, hogy a kirontással holnap délig
567 XI | helyette más. Ebből értheted, hogy miért óhajtom a halasztást
568 XI | mind, és mutatnia kellett, hogy őt mind e jelenetek egészen
569 XI | lefoglaltatni volt első gondom, hogy hírnököket ne küldhessenek
570 XI | küldhessenek széjjel. Láthatod, hogy előrevigyázó vagyok. Válaszd
571 XI | ketten járjanak követeid, hogy egyik a másikra ellenőrködjék.
572 XI | általános szabály; csodálom, hogy eddig meg nem tanultad.~
573 XI | batyus zsidótól foglaltak el; hogy osszák azt fel ötfelé?~–
574 XI | amint Bodza Tamás bizonyíta, hogy most egy hatalmas pártfőnöküket
575 XI | furakodtak elő, bizonyozva, hogy ők mindnyájan veszett vakmerő
576 XI | ütögette a mellét ököllel, hogy ők arra való emberek lesznek.~
577 XI | felyül borzas, alul torzon, hogy lehetetlen volt meg nem
578 XI | győzött mosolyogni örömében, hogy mármost neki lova van.~Mária
579 XI | kell tenni, és vigyázni, hogy kár ne essék bennük. Értesz-e?
580 XI | bennük. Értesz-e? Meglehet, hogy az elfogottak maguk is keresni
581 XI | kiabáló szóval elmondá, hogy mi járatban vannak.~– Megyünk
582 XI | kezdte észrevenni Mária, hogy kísérője erősen hátramaradoz
583 XI | Hanák elkezdett panaszkodni, hogy az ő nyerge le akar esni.~–
584 XI | ideig szöszmötült vele, hogy utóbb Mária maga ugrott
585 XI | végigtekintve, azt mondá, hogy mindent megértett belőle,
586 XI | segítségedre!~Mária azt mondá, hogy jó lesz, s rávagdalva a
587 XI | vágtatott a székváros felé, hogy borzas Hanák nem állhatta
588 XII | sötétben Elizkével, s erősíté, hogy az egész éjjel nem fog aludni;
589 XII | és kezét akarta nyújtani, hogy megfogja, visszatartsa;
590 XII | kiáltottál? – kérdezé halkan.~Hogy feleletet nem kapott, odafordult
591 XII | E pillanatban azt hallá, hogy szobája ajtaját kívülről
592 XII | karját a küszöbnek feszítve, hogy az ajtóragasztó ropogni
593 XII | ropogni kezdett bele.~Hallá, hogy e pillanatban futó lépések
594 XII | szobáiba futott, azt gondolva, hogy ott az ablakon át a kertre
595 XII | Rémülettel vevé észre, hogy az ablak már ott is el van
596 XII | átmenni, s messziről sütött, hogy szinte kiégett a szem, ha
597 XII | rés éppen elég volt arra, hogy termetével keresztülcsúszhasson
598 XII | keresztülbútt már; onnan nézte, hogy hajladoznak a gerendák a
599 XII | gerendák a feje fölött; hogy ropognak, hogy feketülnek.~
600 XII | feje fölött; hogy ropognak, hogy feketülnek.~Ekkor valami
601 XII | deríte fel.~Eszébe jutott, hogy az a nyílás is fölösleges
602 XII | úgy süvöltöttek örömükben, hogy sikerült nekik ez a munka.~–
603 XIII | háziasszonyok, akiknek hírül vitte, hogy ki halt meg ma, mikor temetik,
604 XIII | akiknek hivatalosan jelenté, hogy ki lesz a soros forspontra
605 XIII | mikor bejött jelenteni, hogy kinél lesz keresztelő, eskető
606 XIII | útközben nem állhatta meg, hogy minden szemközt találkozónak
607 XIII | igen szépen megérdemelte, hogy rajtahagyják a „bőrharang”
608 XIII | magát úgy helyeztetve, hogy a bágyadt naplementi eget
609 XIII | annyira előrement a feje, hogy aki először látja, nem képzel
610 XIII | képzel egyebet róla, mint hogy ez most az asztal alatt
611 XIII | világnak, mintha mondaná, hogy üssön rá, akinek tetszik.~
612 XIII | délután a bort, azután meg hogy már voltaképpen volt is
613 XIII | volt is részem benne; mert hogy nem állhattam ki ezt a rettentő
614 XIII | meg ezt az irtózatos port, hogy úgy a mellemre szállott,
615 XIII | azért, hanem csak azért, hogy tán a bíró komámat majd
616 XIII | előfogtak, és kínáltak, hogy igyam pálinkát. Méltóztatik
617 XIII | hát én csak azt mondtam, hogy köszönöm, nem iszom. Hát
618 XIII | is meg van már tanítva, hogy miből igyék, miből nem?
619 XIII | kendnek is megmondták már, hogy a pálinkába mérget tettek”. – „
620 XIII | a szobából, azt vetette, hogy a hideg leli, hanem a felesége
621 XIII | megittam azt is. Csoda, hogy most olyan részeg nem vagyok,
622 XIII | már egyebet mondani, mint hogy ha még nincs benne, hát
623 XIII | eljövök mindennap; megmutatom, hogy sorba kóstolom a kendtek
624 XIII | törte magát a csézához, hogy a doktor úr holmieit felhordja
625 XIII | el e nagyravágyás által, hogy három katulyát elejtett
626 XIII | mérgesen támadt rá:~– Mondtam, hogy ne nyaláboljon kend fel
627 XIII | meghunyászkodva, s letérdelt, hogy majd összesepri a tenyerébe
628 XIII | Birkáknak? E biz azt gondolja, hogy birkamétely ellen hordok
629 XIII | kocsmába, nem tűnt fel neki, hogy ott milyen szép rend és
630 XIII | uram, komámuram. Ugyan jó, hogy kegyelmed is itt van. Hát
631 XIII | igazán jó helyen vannak. Kár, hogy most nem lehetnek itten.~–
632 XIII | most már én is azt mondom, hogy végünk van – szólt a bőrharang
633 XIII | te vén banya. Nem tudod, hogy ennek a botnak is van vége,
634 XIII | nagy tele láda méreggel, hogy azt itassa meg velünk. Kezemben
635 XIII | isteni gondviselés rendelte, hogy kiejtettem a kezemből, erre
636 XIII | csak annyit kérdeztem tőle, hogy talán a birkáknak lesz ez
637 XIII | a ládát, s azt felelte, hogy majd a mi fejünket fájdítja
638 XIII | keresztül.~– Olyan igaz, mint hogy élek. A doktor mindjárt
639 XIII | megparancsolta a házi cselédségnek, hogy a kidűlt port eltakarítsák,
640 XIII | kidűlt port eltakarítsák, hogy valami állat meg ne egye,
641 XIII | hallott valaha olyasmit, hogy a mérget lelketlen állatokon
642 XIII | azon vevé észre magát, hogy bíró uram hosszú mogyorófa
643 XIII | betyár! Ugye azt akarod, hogy a földesuradat agyonverjék,
644 XIII | földesuradat agyonverjék, mi? Hogy a kastélyát felgyújtsák,
645 XIII | Csak azért mondtam ezt, hogy a szegény ember fia tudja
646 XIII | Hát ki mondta neked, hogy itt veszedelem van? Az orvos
647 XIII | ellopsz belőle, s még ráfogod, hogy az méreg. Méreg az öregapád
648 XIII | lelke! Hisz az bizonyos, hogy az orvosságot, ha egészséges
649 XIII | egymáshoz, sopánkodva rebegé, hogy ő nem gondolta, miszerint
650 XIII | mondott; nem gondolta meg, hogy mit beszél.~– No, iszen,
651 XIII | A bőrharang szabódott, hogy csak oda ne küldjék, inkább
652 XIII | a Hamza mellé. Elismeri, hogy azt megérdemli; még ha húsz-harminc
653 XIII | Eközben senki sem vette észre, hogy az ivóterem lassanként meggyűlt
654 XIII | alábbhagyott a fenyegetéséből, hogy tehát nem vereti őt vasra
655 XIII | eleinte az ötlött eszébe, hogy a jámbor rektort, ki különben
656 XIII | megdöbbenve vevé észre, hogy két idegen ember odaugrik
657 XIII | ütlegektől, másrészt attól félve, hogy ebből még nagy baj kerekedhet,
658 XIV | szépen a jelen volt uraknak, hogy vele vesződtek, a jó őrmesternek,
659 XIV | vesződtek, a jó őrmesternek, hogy kegyelmet kért neki, és
660 XIV | neki, és a szigorú bírónak, hogy a törvény szavait kimondá
661 XIV | adnak neki ételt, italt, hogy egyék, igyék utoljára.~A
662 XIV | Ön lehetetlenné tette, hogy más ítéletet mondhassunk.~–
663 XIV | előre megmondták volna, hogy csak három napig élek.~–
664 XIV | kigondolni.~– Csodálkozom, hogy engem védett valaki. Nem
665 XIV | vonított.~– Ő maga mondta, hogy az; itt volt ma nálam.~Az
666 XIV | tábornok úr; köszönöm, hogy tudatta velem. Sajnálom,
667 XIV | tudatta velem. Sajnálom, hogy balvégzetem másoknak könnyeket
668 XIV | engedje meg, tábornok úr, hogy egy igen komoly ügyről szóljak
669 XIV | hozza; nem fogja ön hinni, hogy én is lázban beszélek? Elhiszi
670 XIV | lázban beszélek? Elhiszi ön, hogy bátor vagyok és józan, és
671 XIV | Legelőször arra akarom önt kérni, hogy kivégeztetésemet ne halassza
672 XIV | tábornok úr. Ön tudja, hogy e rendkívüli, hírből sem
673 XIV | s csak egy jelszóra vár, hogy kiöntsön az egész országra.
674 XIV | céljai után járt. Azt ígérte, hogy el fog rejteni. És azután
675 XIV | Most az a pokoli terve van, hogy amint engem a városon kívül
676 XIV | Tábornok úr, ön láthatja, hogy a legnagyobb irtózat fog
677 XIV | amidőn e tárgyról beszélek, hogy nem álmodtam, nem képzeltem
678 XIV | pedig valóban azt hitte, hogy az ifjú meg van zavarodva.~
679 XIV | nem akarom kétségbe vonni, hogy amit ön mondott, az tervben
680 XIV | kigondolhatta. Nem gondolom azonban, hogy volna valaha olyan idő,
681 XIV | mozdulni valaki, bizony mondom, hogy az első kiáltása után némává
682 XIV | egyik segéde, s jelenté, hogy a vásártéreken és az utcákon
683 XIV | mind beverték. Úgy látszik, hogy leginkább a kaszárnya és
684 XIV | neki.~Ő félt volna tán, hogy ezek a jámbor kapa-kaszaforgató
685 XIV | őt, és kényszeríthetnék, hogy előlük hátráljon.~Hirtelen,
686 XIV | gyönyörteljes mosoly villámlott át, hogy aztán annál sötétebb redőknek
687 XIV | sietett lakására, ígérve, hogy egy pillanat múlva visszajön.~
688 XIV | dolognak kellett történni, hogy Vértessy elhagyja azt a
689 XIV | ott künn letette kardját, hogy ne csörögjön vele. Odafutott
690 XIV | ajkaihoz szorítva kérdezé:~– Hogy vagy?~– A halál küszöbén –
691 XIV | karjával odavonta férje fejét, hogy megcsókolhassa őt.~Egész
692 XIV | szőnyegpárnára.~– Kornélia, hogy van ön?~– Az isten kezében –
693 XIV | órában ahhoz, aki vétett, hogy úgy legyen énhozzám irgalommal
694 XIV | Tábornok úr, én úgy hiszem, hogy ez nem példátlan eset, miszerint
695 XIV | reá, mintha kérné tőle, hogy folytassa.~– Én magam tudok
696 XIV | kegyelmet nyert.~– S hiszi ön, hogy ez segíteni fog?~– Uram,
697 XIV | volt kénytelen gondolkozni, hogy e zajos polgártársakat szép
698 XIV | szép szavakkal rábeszélje, hogy menjenek haza vásznat szőni,
699 XV | hasonló esetekben azt képzeli, hogy a szuronyos nationalgarde
700 XV | gondolkoztak a hátuljövőkről, hogy milyen jó azoknak ott kiabálni.~
701 XV | bizonyságot tenne róla, hogy a kérdéses férfiú azon érdemes
702 XV | mintha az volna a szándéka, hogy mentül hamarább letörje
703 XV | és akképpen származván, hogy a mi emberi massánk ebben
704 XV | arra a causára vetemedett, hogy ez így semmiképpen sem jól
705 XV | Elhatároztatott ekképpen, hogy miután minden ember azt
706 XV | óhajtása. Mindamellett, hogy ennek eleje vétessék, és
707 XV | mellett az határoztatott, hogy a patikáriusok készítsenek
708 XV | fellázadott, és tudni akarja, hogy hogyan és miképpen. Ezt
709 XV | annyit bizonyosan mondhatok, hogy már egy vásárra járó legényemnek
710 XV | kívánja és helyesnek találja, hogy az emberek, az ország közhasználatára
711 XV | s igen valószínű volt, hogy a magyarázatot nehány pillanat
712 XV | szüntelen azt kiáltozva, hogy ez felszólítás a néphez,
713 XV | gyanút kezdett vetni, azóta, hogy az elítélt nem akart emlékezni
714 XV | alatt dobogó hő kebelre, hogy ő lesz az.~Kamienszka nagyszerű
715 XV | bizalommal tiszteltetnek meg, hogy a főhadiszállás számára
716 XV | Szemlátomást képzelhető volt, hogy egyenesedett ki a bajusza
717 XV | én sem azt nem mondottam, hogy így vagy amúgy, ez vagy
718 XV | éppen nem akartam mondani, hogy talán s a többi; de mégis
719 XV | kivenni a dolgok mivoltából, hogy az instantiák hová infestálnak?
720 XV | nyilatkozatban szerencsésítsem, hogy nem is mi akarjuk a tekintetes
721 XV | nagyságos tábornok urat, hogy ama gonosz országháborítókat,
722 XV | szolgálatainkat felajánlván, hogy a nagyságos tábornok úr
723 XV | tábornok nem állhatá meg, hogy csendesen el ne mosolyodjék
724 XV | kardjával inte a katonaságnak, hogy bocsássák le fegyvereiket,
725 XV | jutott. Úgy jutottam hozzá, hogy szinte a nyakamra hurkolódott
726 XV | megölnek. Meg kell őket ölniök, hogy a lázadás részeseinek lehetlenné
727 XV | sebesen, intve Kamienszkának, hogy folytassa.~– Tábornok úr!
728 XV | kardot, s nem vette észre, hogy mellette kétlépésnyire egy
729 XV | ajánlatot önnek, ha azt mondom, hogy siessen egy rövid reggelizést
730 XV | önt, ha kételkedném abban, hogy bajtársát követni szándékozik
731 XV | pedig hiszen tudta jól, hogy mit mond.~– Egy kicsi kis
732 XVI | XVI. Jó, hogy az éj fekete~A hétfalusi
733 XVI | kényszeríti a ház őrebét, hogy kaparjon a fal mellett sírokat,
734 XVI | mely felhíja a kuvikot, hogy ijesztő szavával szólaljon
735 XVI | tizenegyet egymás után, jelentve, hogy „itt van ő!”.~Óh, e néma
736 XVI | változtatni, mintha félnének, hogy itt kapja őket valami. Némelyiknek
737 XVI | azok pedig futottak előle, hogy őket is meg ne gyújtsa.~
738 XVI | bőrharang olyan jó ember volt, hogy semmi parancsnak sem tudott
739 XVI | megbízást, pedig tudta, hogy a kutyákat akarják megmérgezni.~
740 XVI | vigasztalta magát azzal, hogy ezt neki élőszóval nem mondta
741 XVI | csak azt akarják megtudni, hogy igazán méreg van a kastélyban?~–
742 XVI | fel, annak bizonyságául, hogy ez neki annyi, mint egy
743 XVI | azt úgy összecsókolta, hogy nem győzte az törülni a
744 XVI | visszatért a bőrharang, jelentve, hogy az ebek mind felfalták a
745 XVI | kellett dugni a száját, hogy ne kiabálja az örökös „hamamamát”.~
746 XVI | rézdelfin hátán, örülve, hogy magához hasonló csodát talált
747 XVI | Egyiknek sem tetszett az, hogy Iván terve sikerüljön, különböző
748 XVI | betömve annak a száját, hogy ne kiálthasson.~E percben
749 XVI | ordíta oly hangosan, hogy minden alvónak fel kellett
750 XVI | Segítsetek! Megöl!~– Tudtam, hogy ez lesz belőle! – szólt
751 XVI | a közügyek azt kívánják, hogy hallgasson.~Iván kétségbeesetten
752 XVI | nem volt az a szándéka, hogy magában zuhanjon le a földre.
753 XVI | összezúzva, szétszakadva, hogy azt se lehessen megismerni,
754 XVI | pillanatát rá nézve; hallotta, hogy ordított segélyért, hogy
755 XVI | hogy ordított segélyért, hogy vonaglott kétségbeesett
756 XVI | kétségbeesett menekvési vággyal, hogy könyörgött neki nagy esztelenül: „
757 XVI | rugdalta a falat lábaival, hogy hamarább leessenek, és ritka
758 XVI | Az alant állók átkozták, hogy ordításával felverte a kastélyt.
759 XVI | földre; oly szerencsésen, hogy egyik sem kelt fel onnan
760 XVI | Mekipirosnak volt még annyi ideje, hogy kínzója fülébe súghatta: „
761 XVI | ordítására látható volt, hogy a kastély két szegletszobájában
762 XVI | s azzal fenyegetőzött, hogy ha senki nem megy, ő egyedül
763 XVI | hőst, úgy könyörgött neki, hogy ne kockáztassa ily vakmerőn
764 XVI | életét. Nem is engedte, hogy az udvarra bemenjen. Megfogta
765 XVI | többen? Hiszen azt akarja, hogy ne eresszétek. Nem látjátok,
766 XVI | kendőt, s parancsolá neki, hogy egyenesen álljon.~Azután
767 XVI | összekötött kezeibe adta, hogy fogja azt.~– Ennek az asszonynak
768 XVI | Hanák. – Világot gyújt, hogy jobban közénk lőhessenek
769 XVI | gyermeket, s azt mondá neki, hogy térdepeljen le.~Aztán erős,
770 XVI | a hóhérné észreveheté, hogy az egészen szívének van
771 XVI | hoztam világot is magammal, hogy lásd, hová célozz.~Avval
772 XVI | pokoli kárörömmel arcán –, hogy jutott a hóhér neje egy
773 XVI | ablak alá.~– Akarjátok, hogy lassabban beszéljek? Megtehetem.
774 XVI | rábízta a nőstényfarkasra, hogy gyilkolja meg, vagy nevelje
775 XVI | meglátogatta azt a veszedelem, hogy párjával volt benne a halott,
776 XVI | ajtót, akkor úgy sírtatok, hogy az a koldus, aki a kapun
777 XVI | odalépett már az ablakhoz, úgy, hogy besugdoshatott rajta.~–
778 XVI | kiáltani a bőszült nép közé, hogy ez a leány amott kinek a
779 XVI | gyermeke. És akkor tudjátok-e, hogy kinek a szívében áll meg
780 XVI | beszállingóztak az udvarra, látták, hogy a nő nem fél, ez nekik is
781 XVI | elfoglalta az a gondolat, hogy neki itt meg kell halni.~–
782 XVI | népség csendesen várta, hogy mi fog történni.~Miért nem
783 XVI | tudja meg az egész világ, hogy e büszke nagy úr itten,
784 XVI | szegény ember ivókútjába, hogy vesszen el tőle minden ivadékával
785 XVI | figyelmét nem kerülé ki, hogy a kastély vasajtajába belülről
786 XVI | volt a köszönet érte? Az, hogy most meg akarnak ölni mindnyájunkat
787 XVI | megmérgezik ételünket, italunkat, hogy eltemessék gyalázatos titkaikat.
788 XVI | bőrharang mégis megijedt, hogy fenyegetéseit teljesíteni
789 XVI | bántani.~– Esküdjetek meg, hogy nem bántjátok azt a gyermeket –
790 XVI | leteszem. Esküdjetek meg, hogy nem fogjátok bántani semmivel.~–
791 XVI | Nem az ördög nevére. De hogy mifelől? Mit fogadjak, mit
792 XVI | fogadjak, mit ne fogadjak?~– Hogy e gyermeket, legyen az bárkié,
793 XVI | halkan.~– Semmit.~– Például, hogy a te ősz hajszálaidból egy
794 XVI | engem úgy segéljen”-t –, hogy a gyermeknek semmi baja
795 XVI | érte, s első dolga volt, hogy mind a két fegyvert kilője
796 XVI | megölni. Szükségünk van rá, hogy éljen. Ne bántsa senki addig,
797 XVI | nyögéssel sem árulá el, hogy az neki fájdalmat okoz.~*~
798 XVI | figyelmeztek, tudhatják, hogy ez a hang honnan ered.~Mikor
799 XVI | figyelmezteté gazdáját, hogy ott künn parázzsá vált a
800 XVI | mintha kacagna örömében, hogy ők ketten gazdájával milyen
801 XVI | vasajtó még forróbb volt, mint hogy kézzel hozzá lehetett volna
802 XVI | vérvilág sejteni engedé, hogy a kőbe vésett sarkfordulókból
803 XVI | taszítás kell az ajtónak, hogy az keresztülbukjék a küszöbön.~
804 XVI | volna, azt mondhatá rá, hogy őrült.~Csak akkor kezde
805 XVI | gondolatjai. Azután meg az, hogy merre keresse, és mint szabadítsa
806 XVI | meg. A legutolsó az volt, hogy mint álljon érte bosszút.~
807 XVI | Még azt nem gyanította, hogy ki ellen lázadt fel amaz
808 XVI | őrjöngő csoport. Azt hitte, hogy az egész rémtörténet egyedül
809 XVI | mindig meg volt győződve, hogy azt halálra keresik, el
810 XVI | tudta, miért. De azt tudta, hogy tulajdon nejétől kell féltenie
811 XVI | féltenie legjobban.~Érezte, hogy itt most nincs idő panaszra
812 XVI | Először azt gondolá magában, hogy a kedves gyermek valahonnan
813 XVI | azután az ötlött agyába, hogy tán a gyermek el van valahol
814 XVI | magát.~Azt kívánták tőle, hogy vallja meg, miszerint a
815 XVI | csak könyörögni tudott, hogy kínozzák inkább őt, ha tetszik;
816 XVI | keresztül is hallom. Akarom, hogy sírj te is, és ne mutass
817 XVI | kezemben.~– Megesküdtél, hogy nem bántod.~– Megesküdtem,
818 XVI | nem bántod.~– Megesküdtem, hogy meg nem ölöm; de azzá teszem,
819 XVI | szökött fel a feje a magasba, hogy termete állva maradt, három
820 XVII | alatt senki sem vevé észre, hogy Zudár Péter a kastély udvarára
821 XVII | volt Zudár Péternek arra, hogy az elalélt leánykát fél
822 XVII | sziporkával az üldözők szemeit, hogy azok semmit sem láttak köszönetlen
823 XVII | azután hosszú idő múlva hogy térnek ismét vissza szitkozódva,
824 XVII | s panaszolják egymásnak, hogy nem bírták őt utolérni,
825 XVII | A bőrharang szidta őket, hogy mért nem siettek akkor oda,
826 XVII | verembe a ház hátuljában, hogy ne lássák hulláikat mások.~
827 XVII | téren, s azt hitte magában, hogy a sors tenyerén hordja őt,
828 XVII | egész mozgalmat, kimondá, hogy csak az ész az igazi hatalom,
829 XVII | onnan elmondá a csoportnak, hogy az igazság bajnokai győztek.
830 XVII | archonok, akik ítélni fognak, hogy lássa a világ, miszerint
831 XVII | fokára, s inte alattvalóinak, hogy hozzák eléje a főurat.~Nem
832 XVII | jámbor paraszt megszánta, hogy oly pőrén feküdt ott a hűs
833 XVII | egy vályogvető cigányt, hogy tartsa őt egyenesen, s ha
834 XVII | mikor odajutott a dolog, hogy gyógyszerei miatt vádolnak
835 XVII | mámorba hozta e váratlan öröm, hogy a két elrejtett üldözött
836 XVII | Tamást felvilágosítani, hogy mennyire tévedésben van
837 XVII | könyörgött, térdre esett, ígérte, hogy mindent ki fog vallani,
838 XVII | megcáfolnom. Tudtam én azt önről, hogy ön gyáva, még akkor, midőn
839 XVII | még a nyakamat is kitörni, hogy az igazságot bebizonyítsam.
840 XVII | vágni:~– Azt állítja ön, hogy a nemesek nem mérgezik meg
841 XVII | Tamás megütközve tapasztalá, hogy a lázadók egy része hajlani
842 XVII | Doktor! Én azt mondom, hogy ön hazudik. Senki ne nyúljon
843 XVII | lakik! Ha azt állítja ön, hogy ez a por nem méreg – vegye
844 XVII | orvosság nem enni való dolog, hogy azt egészséges ember felkanalazza.
845 XVII | felkanalazza. Egyébiránt, hogy meggyőzzelek benneteket
846 XVII | meghalni tőle.~– Nézzétek, hogy zöldül az arca – szólt a
847 XVII | sápad, reszket. Mondom, hogy a halál onnan felyülről
848 XVIII| vezénylete alá, nem tudhatva, hogy a többire nem lesz-e másfelé
849 XVIII| mulasztott több időt azzal, hogy másik parancsnokhoz is menjen,
850 XVIII| úgy elfáradt a futásban, hogy szóhoz sem bírt jönni; csaknem
851 XVIII| megcsókolta kezét. Mondá neki, hogy most már az ő kezei is tiszták,
852 XVIII| fegyverest rendelt mellé, hogy szállítsák a kis csapattal
853 XVIII| segédtiszt marasztani akarta, hogy várjon, míg ők is odaérhetnek;
854 XVIII| Úgy volt nevelve a nép, hogy mikor kalitját kitörte,
855 XVIII| pedig határozottan kimondá, hogy őt, aki bolondul akar cselekedni,
856 XVIII| cselekedni, megölheti, de hogy ő tegye azt a bolondot,
857 XVIII| ő tegye azt a bolondot, hogy saját magának még sírt is
858 XVIII| Ő térden állva fogadta, hogy csak ne kínozzák, inkább
859 XVIII| veremből; azután belefektették, hogy mérje meg: elég hosszú,
860 XVIII| Olyan váratlanul jöttek, hogy csak a kapuban ácsorgó némberek
861 XVIII| nyakszirton egy szotyákot, hogy az menten elfeledt beszélni.~–
862 XVIII| őrei előtt, úgy könyörgött, hogy ő nem bánt senkit, tehát
863 XVIII| rövid időköz elég volt arra, hogy a nemes vívók a kastély
864 XVIII| az volt a védelem célja, hogy a katonaság megérkeztéig
865 XVIII| akarhatja – rebegé az agg –, hogy egy óra múlva mind a ketten
866 XVIII| álljunk. Igérd meg nekem, hogy nem fogsz engemet vádolni
867 XVIII| fogsz engemet vádolni ott, hogy keserű atyád voltam, nem
868 XVIII| atyád voltam, nem mondod el, hogy halálra üldöztelek. Fogadd
869 XVIII| úgy, mint akik örülnek, hogy egymást viszont feltalálták.
870 XVIII| Nem lehet, én istenem, hogy ez órában meghaljak.~Az
871 XVIII| része olyan ittas volt, hogy félni sem tudott. Benyúltak
872 XVIII| csodálkozva vevé észre, hogy a közeli lárma alábbhagyott,
873 XVIII| utolsó dobütés jelenté, hogy a katonaság a kastély elé
874 XVIII| hangon felszólítá őket, hogy térjenek házaikba vissza,
875 XVIII| szúrta keresztül a kérkedőt, hogy a szurony vége a földben
876 XVIII| mindenekelőtt azt sürgeté, hogy az egész társaság siessen
877 XVIII| orvosságát”.~Hétfalusy megérte, hogy elveszett unokáját megölelheté.
878 XVIII| nagyapjának, de arra kérte, hogy legyen ezentúl is a jó öreg
879 XVIII| mondaná senki a gyermeknek, hogy bizonyára édesapjának hívhatja
880 XVIII| adott a határzár-pontokon, hogy ha Hétfalusy megérkezik,
881 XVIII| Senki sem mondta volna róla, hogy valaha… A hétfalvi három
882 XVIII| nem volnék. Vagy bánod, hogy nem folytathatjuk a pörpatvart?
883 XVIII| kimarad fészkéről, anélkül, hogy valaki elsiratná. Erdők
1-500 | 501-883 |