1-500 | 501-843
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
1 Elo | Mennyit szenvedett életében, s mennyit vétkezett, hogy
2 Elo | sem fog újra eszébe jutni, s melyet – ha végigtanulna –
3 Elo | föl alvó nyugalmaikból, s tanuljanak látni múltat
4 Elo | tanuljanak látni múltat és jövőt, s élni aszerint a jelenben,
5 Elo | élni aszerint a jelenben, s hogy el ne felejtsék, vérökkel
6 Elo | könyvbe, melynek neve temető, s melynek soraiban minden
7 Elo | mint megfenyített gyermek, s holnap elfelejti, hogy miért
8 Elo | szavaink igazsága felől, s az előidézett megdöbbenés,
9 Elo | hitgerjedelme vészeket sejt, s azáltal, hogy előre gyanítja
10 Elo | sziporkázva; néhol véres eső esik, s égő vasdarabok hullanak
11 Elo | változik, négylábú madarak s fejeiket fonákul elcserélt
12 Elo | gödröket kaparnak az udvaron, s naplemente után a föld szokatlanul
13 Elo | föld szokatlanul világít, s madarak jelennek meg távol
14 Elo | Ilyenkor a nép mindenkitől fél, s ezért mindent elhisz. Izgatható
15 Elo | mindent elhisz. Izgatható s kétségbeejtett föllobbanásokra
16 Elo | vágyik félelmei börtönéből, s ha akad korifeusa, ki vakhitből
17 Elo | evangéliomaul fogadja el, s irtózatos leend, ha a kétségbeesés
18 Elo | piacokon, utcák szegletein, s titokban terjedő idegenkedés
19 Elo | melegű ég fehér fellegeivel s a fehér virágokkal rakott
20 Elo | vándormadarak nem jöttek el, s mintha titkos ösztön sugallta
21 Elo | álma közepén a természet, s megváltoztatja rendes folyását.~
22 Elo | köhögésről kezdtek panaszkodni, s ez időtől kezdve vetve volt
23 Elo | beteg volt maga a levegő is, s az ég elveszté kék zománcát,
24 Elo | terült volna szét rajta, s míg olykor legderültebb
25 Elo | feketén, mozdulatlanul, s egy csepp víz nem hullott
26 I | sütötte ablaknak repüljön, s szárnyaival verdesse annak
27 I | verdesse annak tábláit, s ha hétszer elhajtják, hétszer
28 I | hétszer visszarepüljön ismét, s éjjel látó nagy szemeit
29 I | ki gazdája küszöbén ki- s bejár, a házat kerülgeti
30 I | bejár, a házat kerülgeti s az ablakokon beleskelődik? –
31 I | mi az embert körülveszi, s míg kívül oly holtnak, oly
32 I | világ nyílik meg előtte, s míg a múltakat elfelejti,
33 I | legelész a falu tehéncsordája, s csak olykor hőköl vissza
34 I | hogy egykor leégett az, s most fehér aszú fűszálak
35 I | sarkaiból volt kivetve, s azután röstellték újra helyre
36 I | kőlépcsők fel vannak szedve s a falnak támogatva, mint
37 I | itt-ott lehullt a vakolat, s ott a vörös téglarakás kilátszik;
38 I | több ablakot raktak be, s hogy nyomaik se maradjanak,
39 I | kaskéményéről lekopott a csapóföld, s egész teteje szép zöld,
40 I | gazdag, igen tehetős volt, s egyszerre koldussá lett,
41 I | egyszerre koldussá lett, s azóta féleszű.~Ez asszony
42 I | másiknak halála óráját, s volt rá eset, hogy beteljesült
43 I | megmondá, hogy ki fiai; s gyakran úgy esett, hogy
44 I | szekér előtt a lopott lovat, s megmondta gazdájának: „Ezt
45 I | Máskor a templomajtóba ült, s mankóját végigfektette a
46 I | végigfektette a küszöbön, s várta, hogy ki meri azt
47 I | el fogja verni a határt. S néha hetekig elbolygott,
48 I | tudja hol, ki tudja miért, s azalatt iszonyúan elszaporodott
49 I | bolha, tábort járó pókok s más istencsudái a határban,
50 I | haldokol.~Kifeküdt a kút mellé, s szüntelen itta a vizet.
51 I | ütött le a villám a faluban, s oly felhőszakadás támadt,
52 I | megszelídülve, mint az ebek, s agyon hagyták magukat veretni
53 I | annyifelé magyarázhatott, s mik, bármi történt, a jövendő
54 I | kibújtak elé a kapuk alatt, s ő melléjük ült, átölelte
55 I | melléjük ült, átölelte fejüket, s úgy üvöltöttek együtt irtózatos,
56 I | imádságos könyvet kért, s a haldokló imádságát behajtotta
57 I | ha lehetett volna hova.~S mit tettek ekkor a bölcsek,
58 I | megnyugtassák aggodalmai közt, s bizalmat öntsenek belé isten
59 II | szánt, talán szeretett, s kit meg kellett ölnie, mert
60 II | mintha szüntelen véres főket s vértelen arcokat látna maga
61 II | óra felé lehetett az idő, s mégis szokatlanul világos
62 II | édes-bús danái hangzanak, s a hazatérő nyájak aprózott
63 II | kendőt tartanak szájuk elé, s nem mernek lélegzeni, s
64 II | s nem mernek lélegzeni, s a harangok nyelvét előre
65 II | férfi zörgeti a kilincset, s benn a láncos eb ordít az
66 II | megszűnt ordítni a komondor, s amint kinyílt az ajtó, vígan
67 II | az ajtó, vígan kiszökött, s a jövevény nyakába ugrált,
68 II | vastag tüskés szemöldök, s a cserepes bőrű arc egyik
69 II | vihogó ebet örvénél fogva, s hanyatt rántotta azt, s
70 II | s hanyatt rántotta azt, s aközben éktelenül vigyorgott,
71 II | tett csúffá, vagy nem az, s ő akarja csúffá tenni a
72 II | megjöttünk; no, eredj, szaladj! – s ezzel hátba ütötte és oldalba
73 II | tetteti, megmerevíti magát, s inkább kettétörik, mintsem
74 II | tele gazdag ibolyabokrokkal s a legsajátosabb erdei virágok
75 II | ezerszínű, teljes pipacsfejek s a pázsiton futó, piros szemű,
76 II | kínpadot, jéghideg vasakat s lobogó kötelet; lát lehullott,
77 II | átható csengésű, női hang, s egyszersmind Mekipiros lódult
78 II | maga előtt szomorú társát, s a hóhér háza becsukódott
79 II | vígan égett a kémény alatt, s mégis – mégis a gondolat
80 II | szüntelen visszabotlik rájok, s a lélek nem bír e gondolatra
81 II | piros, sugárzó arcának s égő szemeinek vad, boszorkányi
82 II | szemöldei szinte összeértek, s dagadó, piros ajka felett
83 II | Mindjárt. Ott az asztal. – S tovább főzött, és rakta
84 II | odament a tűzhely mellé, s elkezde suttogni az asszonnyal,
85 II | másik mohón látott hozzá, s aközben hol hátra beszélt,
86 II | kutyának hányt csontokat, s azután oldalba rúgta, ha
87 II | És átallja~Bűneit, s hozzád megtér, ~Azt nem
88 II | nekik mindig a bibliából, s ha valamelyik nevetni talált,
89 II | a másvilágról prédikál, s ököllel hirdeti az isten
90 II | alakot kezde elsajátítani, s szemeiből azon igéknél,
91 II | könnycsepp gördült elő, s végigfolyott ráncos, durva
92 II | Hahaha! – kacagott a hóhérnő, s homlokon ütötte tenyérrel
93 II | szél a félig betett ajtót, s a döbbenés némulatában hangok
94 II | rémülten vonított utána.~S midőn a meggyújtott kéngyertya
95 II | fordult az egyik legényhez, s büszkén nézett le rá.~–
96 II | valahol papirosra akadnak, s úgy megzörögnek vele, mintha
97 II | hajtja magáról a takarót, s négykézláb a padlás belsejére
98 II | hágcsót a nyílásról elveszi, s füttyent a kutyának, az
99 II | láncos örvét megrázza nyakán, s morogva, nyüzsögve a padlásajtó
100 II | is álmatlan fekhelyéről, s a padlás belsején felkereste
101 II | egy nagy és egy kicsiny, s két kartalan, háromlábú
102 II | védszentjéhez felzokog, s az egy mámoros ihlettség
103 II | ujjaival hajába markolva, s nedves marad a föld, hová
104 II | olykor a lapokat fordítja, s szelíd szemeivel áhítattal
105 II | és ember félelme volt? – S ha van találkozás ott fenn,
106 II | Embert fejétől elválasztani… S hátha ártatlan volt, hátha
107 II | fetrengve hanyatt fordult, s ökleivel veré mellét. Ekkor
108 II | kislyán leszállt hozzá, s kérlelve simogatá verítékes
109 II | ölébe vette nehéz fejét, s nem látszott félni tőle,
110 II | gyermek kezeit, lábait, s félénken, gyöngéden átölelve
111 II | hozzá, arcát ölébe rejté, s suttogva, meg-megszaggatva,
112 II | tagadhatta, ott aludt a szobában, s a kés az ő véres ágyába
113 II | hogy nem szabad meghalnia, s ha vétkes volna is, megbocsátanák
114 II | reszketett, mikor hozzávágtam, s a kezemre feccsent vér égetett,
115 II | apját is én gyilkoltam meg, s a kést ágyába rejtém el.
116 II | égiháború utolérte őket, s amint egy fa alá menekültek,
117 II | villám az isten fegyvere, s ezek is ártatlanok voltak.
118 II | isten mindenütt közel van, s nem fordul el senkitől,
119 II | szorítá a fehér gyermeket, s felemelé durva, kemény arcát.
120 II | kemény arcát. Feltekinte, s ajkai rángatóztak, álla
121 II | reszketett, mintha imádkoznék, s könnyei megeredtek. Azután
122 II | tántorogva ágyához vezettetni, s ruhástul végigdőlt abban.
123 II | eszméletlen szótagokat, s nyögött irtózatosan.~A kis,
124 II | sápadtan sütött át az ablakon, s arcát még fehérebbé, haját
125 II | jelenetet a padláson az ifjú. S midőn fölállt, sokáig elgondolkodva
126 II | jőne.~Ment a hang után, s amint azon helyre jutott,
127 II | monda a hóhérlegény.~– S hiszed, hogy elindulnak
128 II | üszköt kell közé vetni, s lángra lobban. Maguk az
129 II | ellenséggel, mint egy kert, s most az urak döghalált akarnak
130 II | urak várják a döghalált, s miután ez volt az első magyarázat,
131 II | hitte el. Gyanúja megvolt. S midőn az urak azt az okosat
132 II | szavaimat, mint a próféciát, s várja, hogy az urak hogy
133 II | agyonlőtte. Szeretőjénél kapta, s rálőtt, az ember elesett,
134 II | mert már harmadszor szökik, s ezért okvetlen felakasztják.
135 II | az akasztófa alatt nem. S ha itt megtalálják, nem
136 II | hozom, kik őt elfogják, s elviszik Hétfalura, hol
137 II | kimondja majd rá a halált, s ekkor kiteszik a siralomházba.
138 II | kiszabadítsa, vállára emelje, s azzal nekirontson apja kastélyának,
139 II | üldözte, azt lerombolja, s ezzel meg van kezdve a lázadás.~–
140 II | tenni mindent öntudatlanul, s ezáltal saját neveink kimaradnak
141 II | bosszút állani a nép élire, s felkoncolá apját, testvéreit,
142 II | felkoncolá apját, testvéreit, s lerontá ősi házát. Irtózatos
143 II | lefekszik, behunyja szemeit, s perc múlva ismét újra kezdi
144 II | hágcsó el volt onnan véve, s alant az udvaron a nagy,
145 II | kutya cammogott morogva s örvét rázva nyakán. Olykor
146 II | vagy a farkát harapdálta, s a holdvilágra morgott.~Az
147 II | megvívott volna a kutyával, s lehet, hogy megölte volna.
148 II | eshetett volna meg zaj nélkül. S neki mindenáron észrevétlen
149 II | ágát, felkapaszkodott rá, s átlépett a túlsó felére…
150 II | jókora ugrást kellett tennie, s eközben túlszámítá az ág
151 II | reccsenve tört le az alatta, s ő félesésben, kezeivel kapaszkodva
152 II | a komondor a menekülőt, s üvöltve rohant neki, s míg
153 II | s üvöltve rohant neki, s míg az magát a kerítésen
154 II | egyik szárnyát elkapta, s annál fogva dühösen rángatta
155 II | az ablaka előtti zajra, s kinézett az udvarra. Egy
156 II | akárki vagy! – ordító, s eszeveszetten puskát ragadott,
157 II | eszeveszetten puskát ragadott, s ráfogta a szökevényre. Szemei
158 II | kéz lenyomta fegyverét, s erős, csengő, gyermeki hang
159 II | nélkül esett le a földre, s végigmeredt rajta. A szökevény
160 III | mintha urokat gyászolnák, s nem akarnának többé kizöldülni
161 III | szokott estenként üldögélni, s gyönyörködött a pompás ibolyákban,
162 III | előtt, mely a kertre nézett, s mely most be van falazva,
163 III | elvadulva fekszik ez a földön, s éretlen egreseivel a közel
164 III | a becsületes Zihanyihoz, s lett két szép gyermeke,
165 III | gyötré. Éjente félrebeszélt, s ilyenkor szüntelen Emmát,
166 III | napról napra rosszabbul lett, s apja, anyja reggeltől reggelig
167 III | takargatá a beteg fiút, s az ősz öregapa mereven bámult
168 III | minduntalan felugrált ágyából, s irtózatos képeket látott,
169 III | látott, és azokról beszélt, s küzdött és vergődött magában,
170 III | szálljon az, ne e gyermekre.~S a három szülő letérdelt
171 III | futottak végig az udvaron, s éles sivöltő hangon hallék
172 III | kapta le fegyverét a falról, s kirohant az udvarra, és
173 III | boszorkány! – ordítá rá Benjámin, s alig tízlépésnyiről rásütötte
174 III | gyermekeket, minő unokád, s az olyan kövér, érett gabonát,
175 III | mikor házamból kipöröltél, s kivetted kezemből a száraz
176 III | való fa! – mormogá magában, s dünnyögve, bicegve, mankójára
177 III | udvaron ájultan feküdt, s midőn magához tért, nem
178 III | távozott el a háztól Zihanyiné, s a kerteken keresztül Magdolna
179 III | kuruzslást hitt és használt, s e gyöngesége miatt nem első
180 III | miktől a bőr megfehérül, s hitte a vénasszony minden
181 III | hogy sokat imádkozott, s behúzta maguk után az ajtót.~
182 III | mennyi egy hosszú életre, s egy örök kárhozatra elég.~–
183 III | A lyány hamarabb odaért, s amint leszakítá a virágot,
184 III | elkezde vele civakodni, s amint egyet rántott rajta,
185 III | kemény fa gyökerébe csapta, s ott maradt mozdulatlanul.
186 III | meggyilkolta testvérét, s hasztalanul kérte, ráncigálta,
187 III | felölelte az élettelen testet, s képtelen erővel vonszolta
188 III | sűrűn benőttek a bokrok, s ott betemette azt ágakkal
189 III | makkoló kanászok találtak reá, s azóta szüntelen a forró
190 III | siettetik a világ elmúlását.~– S hova lett kedves, ártatlan
191 III | piros, aranypillangós cipő s a tarka szalagok, mik hajába
192 III | keresztet magadra háromszor, s mondd neki a szavakat, miket
193 IV | alatt az álmából fölriadó, s bűnei jutnak eszébe, s azoknak
194 IV | s bűnei jutnak eszébe, s azoknak büntetése – a halál.~
195 IV | ugyan rá nézve a halál. S tán jobban el lehetne őt
196 IV | keresztet vetett magára, s tört hangon, elfulladt szóval
197 IV | Segítség, segítség! – s őrjöngve futott a csengettyűzsinór
198 IV | csengettyűzsinór aranyos bojtján, s halk pattanással elenyészett.~
199 V | jőne és nem tudna hozzá, s ott megállt a tornác előtt,
200 V | megállt a tornác előtt, s vállával a küszöbnek támaszkodott,
201 V | megnyalta lelógó kezét, s félvígan ugatott reá.~Erre
202 V | kenyeret a szótlan jövevénynek, s azzal útba igazítá.~– Na,
203 V | vén kopó ismét odafutott, s ráugrált a jövevény kezére,
204 V | ráugrált a jövevény kezére, s úgy csaholt fel rá, hogy
205 V | hiába – szólt a mindenes, s ezzel megfogta a jöttment
206 V | megfogta a jöttment kezét, s kifelé fordítá.~Ekkor tekinte
207 V | azután összecsapta kezét, s csodálkozva kiálta:~– Maga
208 V | úrfi? Istenem, istenem! – s aggódva ment hozzá, és kérlelni
209 V | hozzá, és kérlelni kezdte, s azután nyakába borult, és
210 V | ezredemtől.~– Boldogtalan! S miért jött megint haza?~–
211 V | ott van ő. Az ifjú ment, s hol a sírást hallotta, benyitott
212 V | kezeit szájához szorítá, s lassan hörgött, mint ki
213 V | zsibbadt lélekkel lépett hozzá, s halkan, nesztelenül melléje
214 V | vagyok, kit elkergettél, s nemsokára halottad, ki itt
215 V | halottad, ki itt marad – szólt, s érzékenyülten nyúlt az ősz
216 V | ősz fejedet, családodat s tán hazádat is fenyegeti.
217 V | rongyba öltözött fiára, s ajka, mintha beszélt volna,
218 V | mielőtt halva látnál! – szólt, s térden csúszott lábaihoz
219 V | káplár odalépett a fiúhoz, s megfogta gallérját. Mit
220 V | ordíta kétségbeesetten, s az őrültség vas erejével
221 V | nekiesett a kandallónak, s azt bedönté dühös zökkenésével.~–
222 V | düh elszánt csatahangján, s mellén széttépve az öltönyt,
223 V | száját gyilkolásra nyitva, s fél szárnyával arcul csapva
224 V | szájal fordult vissza rájok, s félelemből vagy szánalomból
225 V | gyilkolásra feszített ökleit, s visszarántá.~Amint a fiú
226 V | lecsüggött, kezeit összekulcsolta s rebegő ajkához emelte, és
227 VI | kalamáris pecsétmaradványi s iszonyú bokréták cseresznyébe
228 VI | ablakok jobbára kitördelve, s tört helyeiken beragasztva
229 VI | bakterek alunni mentek, s a kakas hajnalra kezdett
230 VI | díszes lakásába a kocsmából, s végigordítá a falut harsány
231 VI | kapubálványokkal egyben, s Mihály úr azt tartá, hogy
232 VI | begyülekeztek az iskolába, s elkezdtek iszonyatos zajt
233 VI | széttörülte a bajuszát, s emberevő képpel nézett szét
234 VI | fogott két pálcát a kezébe, s ment tanítani.~A fiúk ezalatt
235 VI | minden pad felforgatva, s ahány kéz, annyifelé cibálta
236 VI | zendülők rögtön szétröffentek, s iparkodtak helyeikre jutni,
237 VI | médiumon végighasaltatá, s saját becses kezeivel sorba
238 VI | kiment az álom a szemeiből, s mikor a fiúk valamennyire
239 VI | telerakták zsebeiket kövekkel, s azokkal ott ünnepélyesen
240 VI | magáról, hogy fi-e vagy leány, s bőgőhegedűnek nézte a csillagos
241 VI | pincében borokat kóstolni, s ott úgy megverte magát mind
242 VI | volt ugyan az országút, s a faluja csak vagy háromszáz
243 VI | hozzá példátlan flegmával, s elkezdte körülszaglászni.~
244 VI | átnyalábolta a nagy kuvasz nyakát, s kezdte azt összevissza csókolgatni,
245 VI | hajdani iskolatársam?” S ezzel oly konfúzióba hozta
246 VI | mellé nagy meglepetésében, s elfelejtett ugatni.~Kordé
247 VI | tökéletesen el volt érzékenyülve, s miután véletlenül feltalált
248 VI | fehér fogait az idegenre, s morgott magában, de bántani
249 VI | udvar közepére féltében, s ordított torkaszakadtából,
250 VI | pedig részeg fővel álmodá, s eleven képzelődése oly erősen
251 VI | hitte.~A holdvilág lement, s a csőszlak udvarán nagy
252 VI | felolvasó közellátó volt, s amint a levelet betűzgeté,
253 VI | földesurakat kipusztítani, s földeiket felosztani a parasztok
254 VI | deszka az udvara végében, s mikor két szegény fiú koporsóra
255 VI | mind a kettőt az égő napra, s iglicetüskével veretett
256 VI | sem ismertek életökben, s most bizony semmi okuk sem
257 VI | behozták a dögmirigyet, s az emberek halni fognak.
258 VI | e csapás elfordulásáért, s azalatt a porokat hintesse
259 VI | nem olyan, mint a többi, s hogy próbára tegyem, kenyeret
260 VI | kenyeret mártottam bele, s a kutyának dobtam, és nem
261 VI | földesúr gabonatárából, s elmentek más falut keresni,
262 VI | elmentek más falut keresni, s útonútfélen megdermedve
263 VI | kaptál, az tette kékké.)~– S aztán majd szétvetett, mikor
264 VI | cupákossá sütötte a feleséged, s forrójában pofáztál belőle.)~–
265 VI | előbb-utóbb napfényre jövend, s akkor az isten keze sem
266 VI | sihedert hozott elő a vállán, s a nép között letette.~–
267 VI | monstrum háta mögé állt, s arca hideg kegyetlenség
268 VI | fogcsikorgatva üldözője, s megrázta fejét izmos üstökénél
269 VI | ordítá dühösen a kérdező, s felrúgta a megkötözöttet –,
270 VI | rongyos, mint akármelyikünk, s rá hagyja magát venni, hogy
271 VI | bugyog a méreg erejétől, s imhol kitagadja magát belőle.~–
272 VI | szólt a hóhérlegény, s keresztbe vetett karokkal
273 VI | kétségbeesésére szoktam felelni, s fagyjon meg a koponyádban
274 VI | körülállók dühös káromlása.~S egy-egy kétségbeesett felordítás,
275 VI | mit a monstrum hallatott, s melyre a kutya szűkölve
276 VI | kutya szűkölve ordított, s félve kaparta a kapu alját,
277 VI | közbe nagyokat ordított, s szidta, akasztófáravalózta
278 VI | végre egy elmérgedt hang, s rögtön futottak hárman a
279 VI | csoda rémesen felordított, s azután vad hörgése hallatszék…
280 VI | ebek nyílásán kicsúszott, s akkor elkezde futni; rohant,
281 VI | futott behunyt szemmel, s reggelre háza küszöbén lelték
282 VII | történhetnek meg nála nélkül, s az utcákon a polgári rendűek
283 VII | elválasztja díszpolgáraul, s elvégre egyik legtekintélyesebb
284 VII | tulajdonai által, nejévé lesz, s ilyenformán a tábornok mint
285 VII | kirukkoltatja katonáit, s saját maga mász legelöl
286 VII | szokott lenni az ünnepélyen, s a legjobban felelőknek húszast
287 VII | húszast és tallért osztogat, s biztatja őket, hogy egyenesen
288 VII | hátra fejöket a kis múzsák, s úgy düllesztik mellöket
289 VII | irányában türelemmel viseltetik, s viszont nem iparkodik arra
290 VII | sajátságai által visszahatni. S ha mindjárt első tekintetre
291 VII | díszpolgárságnak és udvariasságnak s minden egyéb tulajdonságnak,
292 VII | elmégy te a generális úrhoz, s majd megveregetnek ottan
293 VII | nála, mint az egyenruha, s a hadsorban nem ismerte
294 VII | futottak a tábornokhoz, s könnyezve mondák el neki,
295 VII | egy tányér árpakása leves s négy lat komiszkenyér úgy
296 VII | a kávéházak pipázótermei s az utcai verőfény nagyon
297 VII | tábornok tőle kérdezett, s nagyon rövid utasításokból
298 VII | vasból lett volna öntve, s törhetlen ellenállása által
299 VII | a kemény nyakszorítóban, s csákója lekötve álla hegyére
300 VII | Kabátja fehér, mint a kréta, s gombjai úgy fénylenek rajta,
301 VII | valami dolga volna ottan, s loppal felkacsingat a szál
302 VII | felkacsingat a szál katonára, s látszik, mennyire szeretné
303 VII | rá, ha nem ijeszti-e meg, s aközben kíváncsian nézegette
304 VII | eleven embert is meglövi, s odakinn a konyhában azután
305 VII | arccal, mint az alabástrom, s kezecskékkel, amikkel egy
306 VII | könyökét térdeire téve, s két karját előre tartva.
307 VII | karjait szétfeszítenie, s az egész tekercs szétszakadna
308 VII | hogy a szál el ne akadjon, s nagyokat kacag fölötte,
309 VII | cérnával, egy vékony fonálkával s azt mondják, hogy azt elszakítani
310 VII | gombolyító gép lenni soha…~S úgy látszik, hogy már ez
311 VII | karjaira bízott tekercsről, s gyöngéd elragadtatással
312 VII | fonáltekercs labirintjait, s azután nagyot sóhajtva monda:~–
313 VII | kedves eszme foglalta el, s most mulat legjobban, észre
314 VII | mikor én kisgyerek voltam, s aztán cérnatekercset kellett
315 VII | egy gyöngyszemből faragva, s dicsekedett, hogy kesztyűje
316 VII | lyány atyja, sokkal adós, s azért lépett vissza.~– Én
317 VII | férje karjairól a tekercset, s azután mellé ülve a kis
318 VII | míg az ismét felderült, s megadta magát, mint a jó
319 VII | mirtuszkoszorúval járt a dalidóba, s fehér ruhát viselt fekete
320 VII | kikiáltottak nyerészkedőnek, s sokáig olyan hírben álltam,
321 VII | aki el akarja magát ölni, s mikor leghevültebb állapotban
322 VII | minden nyom nélkül eltűnt, s a másik gyermeket, midőn
323 VII | kapitányával, és rajtament, s pisztollyal rálőtt.~– Ez
324 VII | gonoszabb – mormogá a tábornok, s még erősebben szorítá össze
325 VII | össze azokat a vasöklöket.~– S ha jól tudom, ez már harmadik
326 VII | nagyon össze voltak szorítva, s az nem jutott eszébe, hogy
327 VII | Valóban úgy történt.~– S hogy tudhatod te ezt elébb,
328 VII | tábornok, visszatérve nejéhez, s annak szelíd fejecskéjét
329 VII | mert szomjaztam vérét! S te azt mondod, hogy ez jól
330 VII | Én? – kérdé a tábornok, s bámulva nyitá fel nagy,
331 VII | az előszobában akkor is, s sarkon fordulva tábornoka
332 VIII | vékony, de erőteljes ajkaival s bátor sasszemeivel, amik
333 VIII | szólt Ivánhoz fordulva, s lekeríté nyakából a bő köpenyt,
334 VIII | Azután közelebb lépett hozzá, s jól szemei közé nézve, monda
335 VIII | felelt az idegen röviden, s a tűzhelyre könyökölt.~–
336 VIII | mert már imádkozni ment, s rendesen egy óráig szokott
337 VIII | óráig szokott imádkozni, s azalatt nem jó őt háborgatni.
338 VIII | Zudár uram felesége, nemde, s ez a fiatal ember itt a
339 VIII | kerek kucsmáját fejéről, s hosszú, fekete haja tömött
340 VIII | közelíte a rejtélyes alakhoz, s helyet foglalva mellette,
341 VIII | nő fölkelt nagy duzzogva, s valami faliszekrényből egy
342 VIII | egy tál lepényt vett elő, s azt az idegen elé hozta.~–
343 VIII | kétkedve nézett a beszélőre, s gyanakodva hebegé:~– De
344 VIII | valami csinos nyakazás s más efféle. Óh, én nagyon
345 VIII | felkapta, megrázogatta, s kisded pipájába helyezé.~
346 VIII | mi lett belőle? Megunta, s mást kezdett.~– Önnek tökéletesen
347 VIII | legfényesebb társaságokba; s az volt azután a mulatság,
348 VIII | miatt rálőtt a kapitányára, s emiatt szökni kellett szegénynek.~
349 VIII | megszökött harmadnapra; s nem tudom, hová lett szegény.
350 VIII | valaki hozzájuk férhetett, s vagy a golyókat szedte ki,
351 VIII | biztosságban saját házánál, s szobája ajtaját be szokta
352 VIII | voltak már bontva éjszakára, s szabadon tévedeztek sima
353 VIII | megkapta a gyermek kezét, s odarántá őt az idegenhez.~
354 VIII | elereszteni apró kezecskéit, s sietett apja szobájába.~
355 VIII | nyájas küllemet vőn fel, s halkan bekocogtatott az
356 VIII | ifjú ismeretlen benyitott, s gondosan becsukta maga után
357 VIII | reszketve kelt föl előtte, s kezével aggodalmasan keresve
358 VIII | korában, másik megőszül, s késő vénséget ér. Ugyanaz
359 VIII | ismeretlen széke mellett, s két összetett kezét odatevé
360 VIII | megfogta azoknak egyikét, s odavoná magához, hol a kézre,
361 VIII | akasztatott fel az országút mellé, s őröket rendelt éjszakára
362 VIII | őrizzék. Az őrök elaludtak, s azalatt a rablók társai
363 VIII | jutalmat kérte az égtől, s reggelre halva voltak mind
364 VIII | látunk, és tükörből csupán, s még csak azt sem tudjuk,
365 VIII | kezét az öreg homlokáról, s íme azon el volt simulva
366 VIII | tekintett fel a magosba, s kezeit összetéve ziháló
367 VIII | keresgélt a falszekrényben, s azt kötényébe rejtve, ment
368 VIII | feneketlen tengerbe alá, s végre saját ordításomat
369 VIII | aludtam, mint egy halott, s csak arra ébredtem fel,
370 VIII | vízben leöblítém arcomat s érzém, hogy fejem egészen
371 VIII | hangja, hisz én siket vagyok, s az üldöző rém helyett most
372 VIII | Mi lehet ez? Odaléptem, s íme lépteim halk csoszogását
373 VIII | közelébb húzá vendégeéhez, s halkan folytatá:~– Nőm nem
374 VIII | szobában. Agya üresen állt, s félig nyitva hagyott ajtaján
375 VIII | asztalra tett kisdedet, s átvittem azt szobámba, ott
376 VIII | dög?” – „Részeg az most, s olyan süket, hogy a trombitaszót
377 VIII | kitöltötték egy szilkébe, s jöttek a szobába mind a
378 VIII | és gondját fogom viselni, s aki be mer érte a szobámba
379 VIII | csomagot vett ki e szavak után, s azt sokszoros kötelékeiből
380 VIII | valaha rá fognak találni, s visszakövetelik tőlem. De
381 VIII | azt mondták, hogy meghalt, s megnyugodott benne. Sőt
382 VIII | szorítá meg az öreg kezét, s indulatáruló hangon monda
383 VIII | írni, az válaszolni fog rá, s értesülve lesz felőle. Talán
384 VIII | kezeit csókolá az ifjúnak, s szótlanul rebegé érthetlen
385 VIII | E percben nyílt az ajtó, s a kis Erzsike bejött, egy
386 VIII | abroszkát terítve alája, s nyájas, édes hangon kínálgatá
387 VIII | megcsókolá szőke fejét, s ráköszöntve a poharat a
388 VIII | a könyvecskét ájtatosan, s elrejté azt szekrényébe.~–
389 VIII | helyen lesz – susogá az öreg, s odanyomta azt az ifjú kezébe,
390 VIII | vevé a meggyújtott lámpát, s azzal kiment az udvarra.~
391 VIII | morgással húzódtak el előle, s a ház háta mögé futva, ott
392 VIII | menyecskével. Megcsípte az orcáját, s a vállára ütött.~– Ej, be
393 VIII | kiálta rá az idegen, s megráncigálta üstökét, hogy
394 VIII | ugrott fel fekhelyéről, s bántójának rohant, de az
395 VIII | torkon ragadta jobb kezével, s odaszorítá a fejét a falhoz,
396 VIII | váratlanul erős markolástól s a nekiszegzett fegyvertől,
397 VIII | nekiszegzett fegyvertől, s féltében szepegve kérdezé:~–
398 VIII | szepegve kérdezé:~– De hát uram s én istenem, mit vétettem
399 VIII | Bízott hozzám a fiatalember, s nekem könyörgött, hogy rejtsem
400 VIII | Ne hazudj, mert megtudom, s akkor véged.~– Jó helyen
401 VIII | megszökött, de én feladtam őt, s elfogták a tulajdon apja
402 VIII | a fickó fejét a falhoz, s azután lelökte a földre,
403 VIII | azután lelökte a földre, s egyet rúgott rajta.~– Feladtad
404 VIII | cselekedtem; elfogattam, s bezárták, ki is van téve
405 VIII | parancsolt indulatának, s leküzdve dühét, hidegen
406 VIII | én most hiába fáradtam, s elvesztem a jutalmat, ami
407 VIII | látogató mind a két kezével, s ment a paripát felnyergelni,
408 VIII | gyorsan felszökött lovára, s valamit nyújtott feléje.~–
409 VIII | megtörülte, zsebre tevé, s aztán dühében nekiesett
410 VIII | fülei mögé volt simítva, s igen éles szemüvege különben
411 VIII | Széphalmi nagyot sóhajtott, s bevezeté az idegent a terembe;
412 VIII | egy mellékterembe lépett, s ott találva doktor Sarkantyús
413 VIII | lefelé; megrázta rá a fejét, s azzal otthagyta faképnél.~
414 VIII | újra kijött az idegenért, s kérte, hogy lépjen be vele
415 VIII | kezéről, egy pohár vizet kért, s ujjai hegyét végighúzogatá
416 VIII | leült egy asztal mellé, s fejét tenyerébe rejtve sírt.~
417 VIII | delejes lesz nemsokára, s akkor egyszerre hatni fog.~–
418 VIII | felnyitá szemeit merően, s a beszélőre bámult velök.~
419 VIII | fitestvére védelmére kelt, s pártját fogta tulajdon apja
420 VIII | volt hajlandó e házasságra, s feléje sem jött váró kedvesének.
421 VIII | hölgy maga ment oda önhöz, s őrültekhez hasonló arcával
422 VIII | tántorogva járt a szobában alá s fel.~– Ki mondta ezt önnek? –
423 VIII | a néma beteg vánkosára, s ott zokogott keservesen.~
424 VIII | annak szemeibe mélyeszté, s lelkesült hangon szóla hozzá,
425 VIII | az ifjú kezét ajkaihoz, s erőszakosan felemelkedék
426 VIII | Széphalmi kábultan tekinte reá, s hajában markolászott, mintegy
427 VIII | Az ifjú keblébe nyúlt, s kivonta onnan ama kis nefelejccsel
428 VIII | rózsabimbókkal hímezett főkötőt, s felmutatá azt a két férfi
429 VIII | idegen lábai előtt térdelt, s annak kezeit csókolá magánkívül,
430 VIII | veté fel magát ágyából, s megragadva kezével a kis
431 VIII | hogy én orvosa vagyok, s gyógyszakomnak nincs vége.
432 VIII | fejkötőcskét, visszatette keblébe, s hidegen válaszolt:~– Akkor
433 VIII | a titok az enyim marad, s önök sohasem fogják megtudni,
434 VIII | kezébe vette a tollat, s reszkető betűit leírta vele
435 VIII | vadítá el őt az életben, s tette oly elkeserültté őt,
436 VIII | rebegé az ismeretlen, s sietett azt maga összehajtani
437 VIII | ifjú kezeit két kezével, s megszorítva azokat melegen,
438 VIII | percben nyitott be az ajtón, s elbámult, amint az öreget
439 VIII | volt.~Odament az ifjúhoz, s tisztelettel meghajtván
440 VIII | hegyével, leheletével gyógyít, s azt sugdosá felőle:~– Ez
441 VIII | ily sürgetve háborítom, s legkellemesebb perceit rablom
442 VIII | Lengyelországból jövök, s kérelmet hozok bizonyos
443 VIII | éppen a szív közepébe.~– S mit akar e főtiszt?~– Kegyelmet
444 VIII | testvére vagyok azon nőnek; s most azzal teszi jóvá hibáját,
445 VIII | bálványozták, tisztei szerették, s egyhangúlag csatolják óhajtásukat
446 VIII | leveleket összehajtogatva, s hidegvérrel asztalára téve. –
447 VIII | katonai növeldében töltém, s még nemrég katona voltam.~–
448 VIII | ekkor a tábornok neje felé, s az oly buzdítóan inte rá
449 VIII | bele.~Felnyitá a levelet. S mindjárt az első sornál
450 VIII | akkor összehajtotta azt, s keblébe tevé. Azután sokáig
451 VIII | megragadta annak izmos kezét, s bizonnyal megcsókolja azt,
452 VIII | nejével.~Amint kilépett onnan, s az ajtót becsukta, az idegen
453 VIII | zokogva odaborult elé, s kezét megragadva hevesen
454 VIII | szerencsétlen nő, aki szeret, s megőrül, meghal azért, akit
455 IX | szorítjuk, tavaidat kiszárítjuk, s kényszerítünk szomjazni;
456 IX | itatjuk hímes pázsitodat, s halottaink elássuk kebledbe?
457 IX | lassan megrontják életerejét, s egyszer – megbetegszik a
458 IX | keresztülmegy a zárt ajtókon, s keresi azt, ki tőle fél.
459 IX | ezüstös kardját oldalára, s ő is ment a zárvonalt őrzeni.
460 IX | győződve, hogy sokat használ; s eltiltotta tőlünk, hogy
461 IX | szófogadó gyermekek voltunk, s meg nem szegtük tilalmát.
462 IX | szép aranybélű dinnyét, s jóízűn evé meg; lám, őneki
463 IX | ablakok ki vannak nyitva, s senki sem néz ki rajtok,
464 IX | gyászpalástját; vért is feste hozzá, s kettős leckét tartott drága
465 IX | évben utolsó iskolai napra, s elővéve zsebéből a lebbenccsé
466 IX | epe ráömlik a spiritusra, s lesz belőle epemirigy. Következőleg
467 IX | szemeket meresztve felállt, s hebegve válaszolt~– Hogy –
468 IX | dolog ez időben a fördés, s mindenféle mosdás hideg
469 IX | lúgos vízben megmosattassék, s minden nála volt darab pénz
470 IX | apja a szeszgyárt bérlette, s legjobb kabátban járt; ez
471 IX | amivel eddig a padot faragta, s nagyot nyelt, elvörösödött.
472 IX | amiből puskát faragott, s ígérte, hogy mindent megmond
473 IX | énekeljünk és imádkozzunk. S azután nem lesz iskola,
474 IX | oldalára a „vivat vacatió”-t, s megdöngetvén a kapukat,
475 IX | mert hogy jön a morbus, s nem jó az embernek ilyenkor
476 IX | mindnyájan isten kezében vagyunk, s ha jól éltünk, jól halunk
477 IX | kis fehér kutya jött oda, s mint ez gyakran megtörténik,
478 IX | jósasszony felemelé száraz ujját, s megfenyegeté az egyházfit.~–
479 IX | kikerülte az asszonyt, s amint tovasietett, úgy tetszett
480 IX | szédelegne a feje valamitől, s a lábai roskadnának.~Amint
481 X | népet; és azután olvasá, s tudta könyv nélkül jeles
482 X | szorgalmas utánjárással s vaskövetkezetességgel ki
483 X | marahánok, spanyolok, szkíták s a világ minden nevezetes
484 X | felötlő hasonlatossága s tökéletesen egy értelmet
485 X | leleményességgel volt kimutatva, s mely a **-i képzőtársulatban
486 X | visszavezessenek szláv eredetére, s melyek azon leverő tudomást
487 X | hosszas tudományos búvárlatai s erős lelkesedés nyomán készített
488 X | alakban voltak felrajzolva, s csak Európa delnői alakja
489 X | csak Európa delnői alakja s a megmásíthatlan folyamok
490 X | várromokat a Vág vizei mentében, s megpróbálta azon bátor eszmét,
491 X | népfajjal többé-kevésbé közös, s mely különösen erős ott,
492 X | magányleckékre költeni, s felülmúlták a konviktusban
493 X | diákot. Cifra ruhában jártak, s tanulmányirataikat szegényebb
494 X | magyar verseket szavaltak, s azt olyan büszkeséggel,
495 X | nemzetiségüket kérkedéssel vallák, s az övét gúnyképpen hányták
496 X | leveskéjét mázatlan szilkében, s ki azután Magyarország egyik
497 X | keresve keresett ürügyekért, s úgy bánt vele, ahogy legutolsó
498 X | felrótta mappája hátára, s mikor elmélázott e furcsa
499 X | jegye mellé volt feltéve, s ilyenkor oly nagyokat sóhajtott,
500 X | három betű volt vésve: U. S. S. Ilyenkor meglátszott
1-500 | 501-843 |