Fezejet

 1 I    |                     eltűntek, kipusztultak.~Egyszer azt hitték, hogy haldokol.~
 2 II   |                  mintha azt várná, hogy még egyszer hátba üsse, azután ügyetlenül,
 3 II   |              lélegzet.~– Lásd, kisleányom – egyszer a bírák egy fiatal gyermeket
 4 III  |             fölegyenesedék e szavaknál, még egyszer nagyobbnak látszék így,
 5 III  |                 szedtem a nárdusfű virágát. Egyszer egy partos sziklán a két
 6 VI   |                     áztatott virgáccsal még egyszer megverte.~Vasárnap kétszer
 7 VI   |           véletlenül feltalált barátját még egyszer összeszorongatta, vele együtt
 8 VI   |                    sohasem gondolt, a papot egyszer megpálcázta, jus gladiit
 9 VI   |                    Köszönjük szépen, ha már egyszer a föld alá dugtak bennünket.~–
10 VII  |              mozdulni nem szabad, melyre ha egyszer rá van parancsolva a szigorú,
11 VII  |                 volt, hol nem volt”.~– Volt egyszer egy leány, aki mindig halni
12 VII  |                kisleány, atyjának kedvence, egyszer minden nyom nélkül eltűnt,
13 VII  |                mindent el fog követni, hogy egyszer életében kivételt tegyen
14 VIII |               ugratták meg azután?~– De biz egyszer egy fiatal kadét párbajra
15 VIII |                   kívánkozik a világba. Hát egyszer ki toppan be hozzá, este
16 VIII |                      ha visszagondolt rá.~– Egyszer azután elkezdtem siket lenni.
17 VIII |                     volt tűzve. Csak te még egyszer ártsd magadat az én dolgomba!~
18 VIII |                   sem jött váró kedvesének. Egyszer azután a hölgy maga ment
19 VIII |                  hát kicsoda ön?~– Azt majd egyszer – talán – meg fogom mondani.~
20 VIII |                    látszottak megtelni. Még egyszer fölemelte lelankadt fejét,
21 IX   |                    megrontják életerejét, s egyszer – megbetegszik a föld.~Óh,
22 X    |                   keresi a kenyerét, ha már egyszer nem született valamiféle
23 X    |                  akkor ismeretlenek voltak.~Egyszer csak elkezdett a lappangó
24 X    |                     és a földesuraság közt. Egyszer Hétfalusy, mint afféle hatalmas
25 X    |                    hírű helyre került, ahol egyszer valaki azt az ajánlatot
26 XI   |             Bátorság és vigyázat!~Mária még egyszer kezet szorított Bodza Tamással,
27 XII  |                 egész éjjel nem fog aludni; egyszer azután elcsendesült, s követé
28 XII  |                    járók-kelők suttognának.~Egyszer kocogtatást hall az ajtón;
29 XII  |                     a tornácot, s hallá még egyszer, vagy csak képzelé Elizke
30 XII  | keresztülcsúszhasson rajta.~Körülnézett még egyszer veszélyes kíváncsisággal
31 XIV  |                 gyilkost kergetnek?~Most az egyszer tűz is volt, gyilkos is
32 XV   |                  álló csőcselékben.~És ahol egyszer megfordult, ott bámulatra
33 XV   |                     A lármás gyülekezet még egyszer hangos vivátot kiáltott
34 XV   |                 vetette magát. Vértessy még egyszer megszorítá a delnő kezét,
35 XVIII|                    Mária a székvárosig. Még egyszer kellett azután keresztülvágniok
36 XVIII|                   is mindig összébb roskad; egyszer majd csak a vén kuvik is