Fezejet

 1 Elo  |        melynek ismeretlen tartalma tán senkinek sem fog újra eszébe
 2 Elo  |           és el nem feledni üdvös. Tán nem egy szív leend, mely
 3 Elo  |   kétségbeejté, újra megpendítjük, tán nem egy leend, ki megdöbbenve
 4 I    |        fürkésző emberi lélek?~Vagy tán van az emberben is egy alvó
 5 II   |      eléggé tiszta az emberi szív. Tán a buzgó hívő előtt jelenhet
 6 II   |          találkozás ott fenn, vagy tán – ott alant, hóhér és kivégzett
 7 II   |           mintha e heves szóváltás tán mégsem szerelemről beszélne.
 8 III  |          lőjön agyon, ki kiáltott.~Tán ha az égből jött volna e
 9 III  |             és sokáig nézett bele, tán bele akarta magát fojtani.
10 III  |           farkasok ordítanak. Azok tán tudják, hogy hova lett.~–
11 III  |            is, meglenne. Vén ember tán meg tudna élni e lelki ráksebbel,
12 IV   |       megmérgezett léleké! Amabból tán van gyógyulás, emebből soha.
13 IV   |     gyógyulás, emebből soha. Amazt tán bevégzi a sír, ezt az sem;
14 IV   |          ugyan rá nézve a halál. S tán jobban el lehetne őt feledni,
15 V    |     harmadik.~A szolga hallgatott. Tán gondolá: „Téged senki sem
16 V    |         hivé, hogy nem ismert reá. Tán ez elkényszerült arc, e
17 V    |          ősz fejedet, családodat s tán hazádat is fenyegeti. Apám!
18 VI   |            fehér volt, mint a fal, tán féltében, tán dühében. A
19 VI   |          mint a fal, tán féltében, tán dühében. A rektor is elsápadt
20 VIII |        tűzhelyre könyökölt.~– Maga tán azt gondolja, hogy ez a
21 VIII |        valamit.~– Ejnye, pedig ezt tán nem is kellett volna mind
22 VIII |       Vannak-e önnek legényei, kik tán óhajtanák a lelki vigaszt?~
23 X    |         költőt, semmiféle nyelvűt; tán önmagát kivéve, ki szinte
24 XII  | keresztüljárt az. Elizke kiáltott.~Tán azt is álmodá.~– Elizke!
25 XII  |      vérszomjú szónoklatokat…~Vagy tán ez mind csak a feje fölött
26 XIII |             hanem csak azért, hogy tán a bíró komámat majd ott
27 XIII |          hagyta szólni a harangot. Tán rá sem hallgatott. Annyi
28 XIII |   csinálnál akkor? Te semmirevaló! Tán még magad köszörülnéd a
29 XIV  |         volt ez neki.~Ő félt volna tán, hogy ezek a jámbor kapa-kaszaforgató
30 XV   |           elkerülésére.~Beteg neje tán éppen a halál küszöbén van
31 XVI  |    dallamokat elzengé, a távolból, tán a tömeg között vagy valami
32 XVI  |      azután az ötlött agyába, hogy tán a gyermek el van valahol
33 XVI  |        akart, a nyelv még mozgott, tán irgalmat, bocsánatot akart
34 XVIII|       kiknek családjaik szenvednek tán odahaza ismeretlen nyavalya