Fezejet

 1 II   |         szemei hunyva maradtak, arca emberi alakot kezde elsajátítani,
 2 II   |         mint a holdvilágsugár – arca mennyeien fehér, mosolygása,
 3 II   |        mellét. Ekkor meglátszék arca. Vihardúlta, kemény arc
 4 II   |        Percig mozdulatlan volt, arca elsápadt. Azután ismét visszanyeré
 5 III  |    ablakokra nézett, fehér volt arca, mint a halotté, fehér haja
 6 III  |      emlegeti. És – óh – milyen arca van olyankor.~– Tudom. Az
 7 IV   |   Meg-megjelent kísértethalvány arca, amint néha a villámfény
 8 V    |        percre holt halvány lett arca, a katonák háta megett rossz
 9 VI   |       ábrázatja, az ő félállati arca, összekínozva, gyötörve.
10 VI   |      monstrum háta mögé állt, s arca hideg kegyetlenség színét
11 VI   |         azután ismét néma lett, arca nem változott.~– Ugye bizony,
12 VI   |   vétket. Kötelet ide! Az ember arca fehér volt, mint a fal,
13 VII  |     nyírt gesztenyeszín hajjal, arca erősen piros, álláig simára
14 VII  |      egészen elhallgatott, csak arca öntudatlan derűjén látszott,
15 VII  |      érték ez időkben.~Vértessy arca nagyon elkomorult.~– Kedves
16 VII  |       kilépett abból, már akkor arca e nyugtalanságról nem tanúskodott.~
17 VIII |       fényénél szép, ifjú, sima arca látható lőn, élesen rajzolt
18 VIII |         kacagott.~Az ismeretlen arca mélyen elpirult. Esküdni
19 VIII |  lesimítá halántékaira, miáltal arca szelíd, nyájas küllemet
20 VIII |  gyermeteg szavára.~Zudár Péter arca ezután újra elkomorult,
21 VIII |   Péternek egészen felderült az arca.~– Óh, uram! – szólt az
22 VIII |      lelki vigaszt?~Zudár Péter arca elsötétült e szóra.~– Csak
23 VIII |       koravén férfi lépett elő; arca kétfelől beesve, ajkai elhalványulva;
24 VIII |          és indulat miatt egész arca fel van hevülve. Ez csodálatos
25 VIII | kapitányát meglőtte.~A tábornok arca egyszerre elhidegült. Az
26 X    |      kin álljanak bosszút.~Iván arca zöldre sápadt, de elfojtá
27 X    |       nagyot szisszent, kérkedő arca összerándult, s a hasához
28 XIV  |        megcsókolhassa őt.~Egész arca oly fehér volt, mint a márvány,
29 XIV  |    lassan lecsukódtak, és fehér arca elkezdett mosolyogni szelíden.~…
30 XV   |       lesz a kezdet.~A tábornok arca vonaglott. Az elítélt szava
31 XVI  |     ütni a kést.~De mégsem úgy.~Arca elfehérült a dühtől, egész
32 XVI  |     házaiba. Nézd, milyen szép! Arca, termete, szemei: ártatlan
33 XVII |        Nézzétek, hogy zöldül az arca – szólt a mester gonosz
34 XVIII|  megdicsőülten emelé fel kezeit arca elé, s indulattól meleg