Fezejet
1 Elo | s holnap elfelejti, hogy miért sírt. Emlékében marad ugyan
2 I | Reggelre az udvaron mély gödröt miért kapar; ki számára ásta meg
3 I | ki tudja hol, ki tudja miért, s azalatt iszonyúan elszaporodott
4 I | Egyik helyütt azt mondta: „Miért nem füstölitek ki a szobát,
5 II | ártatlanok voltak. Ő tudja, hogy miért ad életet és halált, mi
6 II | mérgezni. Ha kérdezték, miért, elmondám, hogy az ország
7 III | tóba. Istenem, istenem! – Miért nem sietnek, mindjárt belefullad!
8 V | ezredemtől.~– Boldogtalan! S miért jött megint haza?~– Apámmal
9 VI | szidta a feleségit, hogy miért vetette olyan alacsonyra
10 VI | bennünket emészteni.~– Bizonyos! Miért olyan nyájasak most hozzánk?
11 VI | olyan nyájasak most hozzánk? Miért osztanak oly bőven ennivalót?
12 VI | kivették volna a szánkból, miért hízelkednek most? Mert félnek.~–
13 VI | ette meg.~– Hát a papok miért prédikálnak annyit az isten
14 VII | szabad: ez kegyetlenség. Miért is nem találnak fel az angolok
15 VIII | a hóhér mesterségéről.~– Miért ne? Üzlet az is, mint a
16 VIII | férfinak.~– Pedig ki tudja, miért rendelte ezt így az Úr?
17 VIII | keresztül; maig sem tudom, miért; sem azt, hogy hová lett.
18 VIII | utálatos kutya!~– De hát, uram. Miért üt ön most? Hiszen jól cselekedtem;
19 VIII | szomorúan rebegé:~– Óh, uram, miért kínoz ön e szavakkal bennünket?
20 XI | Most tisztult fel előtte, miért nevettek üldözői oly hahotával,
21 XI | ismét eszébe jutott, hogy miért jött, s nem reszketett többé,
22 XI | mind újoncok vagytok, Numa. Miért is kezdtek lengyelek nélkül
23 XI | tekintetéből tudd meg, hogy miért hívnak engemet Fabius Cunctatornak.
24 XI | más. Ebből értheted, hogy miért óhajtom a halasztást holnap
25 XI | egyedül bocsátasz-e engem?~– Miért ne?~– Hibát követsz el.
26 XIV | már nem létezek.~– Tehát miért?~– Elmondom. Azonkívül ne
27 XV | akarnak önök? Mi bajuk? Miért tolongnak az utcán?~Az emberek
28 XVI | jelenet alatt.~– Ugyan, miért nem fogjátok meg többen?
29 XVI | várta, hogy mi fog történni.~Miért nem lőnek azok onnan a biztos
30 XVI | rettegett tőle, mert nem tudta, miért. De azt tudta, hogy tulajdon
31 XVII | az én kérdésemre igazán. Miért küldték tehozzád a vármegyétől
32 XVIII| biztatólag nézett rá vissza:~– Miért ne mondanád ki? Én nőd vagyok;
33 XVIII| egymásnak.~Hétfalusy megtudta, miért hagyta el a tábornok oly
|