Fezejet
1 I | bennök senki sem lakik.~Az első kívül van a falun, egy magas,
2 II | döghalált, s miután ez volt az első magyarázat, mit egy előre
3 III | s e gyöngesége miatt nem első eset volt nála, hogy a vén
4 V | jövevényhez, feltette rá két első lábát, megnyalta lelógó
5 VI | csürhét hazaeresztik, mindenik első akart lenni a hazamenésben,
6 VI | uramnál rakta le tudománya első alapjait.~Ki hazudni, tagadni
7 VII | visszahatni. S ha mindjárt első tekintetre az ismeretlent
8 VII | hallottam őket beszélni. Az első düh tanácsadására oda akartam
9 VIII | városban lakom, ott ülök az első vendéglőkben, kávéházakban;
10 VIII | azt, hogy hová lett. Nem első eset az ilyen.~– Úgy küldetésemet
11 VIII | tetted?~Iván kezdett az első ijedségből magához térni.~–
12 VIII | levelet nyújt át neki az első üdvözlet után; Széphalmi
13 VIII | hogy amiért elveté magától első unokáját, akit gyűlölt;
14 VIII | a levelet. S mindjárt az első sornál úgy elfogódott, hogy
15 IX | beszéltem.~Klimpa Guszti volt az első a padban, mert az apja a
16 X | alig járt leckére, mégis az első padba ültették. Győztek
17 X | falu népét kell behozni az első támadásra; legalkalmasabb
18 XI | XI. Az első szikra~Kamienszka Mária
19 XI | tetterős, oly bátor, az első gondolatnál a kivitelre
20 XI | bizonyosan megrándította egyik első lábát.~Nemsokára csak lépve
21 XI | Mária. – Ez lett volna az első, a legmúlhatlanabb teendő.
22 XI | lovait lefoglaltatni volt első gondom, hogy hírnököket
23 XII | vissza a konyhaajtóhoz. Az első ütésekre recsegni kezdettek
24 XII | ablaküregeken keresztül.~Vissza az első szobába; ott vastáblák vannak
25 XII | ásott – ásott, ásott.~Az első boltív után következett
26 XIV | bizony mondom, hogy az első kiáltása után némává fogom
27 XIV | fülébe.~A tábornok arcán az első pillanatra valami gyönyörteljes
28 XIV | rábízta a parancsnokságot első századosára, s sietett lakására,
29 XV | francia nyelven. – Én az első moccanásra szétveretem ez
30 XVI | kezdtek lenni a hatalomra.~Az első siker nyeri meg a tömegek
31 XVI | kezet csókolt neki érte, s első dolga volt, hogy mind a
32 XVI | ugrott oda hozzá, s dühe első gondolatában szívébe akarta
33 XVIII| volt és nesztelen.~Amint az első csárdához értek, az is csendes
|