Fezejet
1 VII | mondom.~– Nem használ semmit. Önnek el kell várni, míg a fonal
2 VII | pénzért akart nősülni.~– Önnek azután nagy ellensége lett
3 VII | menyasszonya elől megszököm.~– És önnek emiatt tömérdek üldözést
4 VIII| hiányzik a családból? Vannak önnek gyermekei?~– Igen – felelt
5 VIII| Megunta, s mást kezdett.~– Önnek tökéletesen igaza van, szép
6 VIII| tovább siettet. Vannak-e önnek legényei, kik tán óhajtanák
7 VIII| neve írva, akit el nem kell önnek felejtenie.~A férfi ajkához
8 VIII| adjak, mit adhatok hálaul önnek, lelki jóltevőm, isten után
9 VIII| idegennek.~– Ha nehezére esik önnek megválni tőle, nem viszem
10 VIII| istenem, mit vétettem én önnek? Kicsoda ön? És mit akar?~–
11 VIII| már. Mit vétettem én ezzel önnek?~Az idegen parancsolt indulatának,
12 VIII| neje anya lett, mielőtt önnek neje lett volna. Bocsánat,
13 VIII| alá s fel.~– Ki mondta ezt önnek? – kérdé, hirtelen megállva
14 VIII| rossz betegségből ki kell önnek gyógyulnia elébb.~– Minő
15 VIII| meggyógyulok.~– A gyűlöletből. Önnek van egy eltaszított fia,
16 VIII| ön rá sem gondol arra; önnek a szívében még kemény kövek
17 VIII| ezeket felolvasztani. Majd ha önnek fia itt, ezen a helyen fog
18 VIII| vagyok szemfényvesztő, aki önnek a vagyonában osztozni jött.
19 VIII| hogy őt felemeljem.« – Önnek sorstul megalázott örökké
20 VIII| hangon rebegé:~– Isten legyen önnek segítsége.~Doktor Sarkantyús
21 VIII| hidegvérrel asztalára téve. – Önnek tartásából és modorából
22 VIII| katona voltam.~– Eszerint van önnek fogalma azon szükségről,
23 VIII| itt szövetségese van önnek, ki ugyanazt az erősséget
24 XIV | hadtörvényszék előtt, tudtam volna önnek megszabadítására valamit
25 XIV | A harmadik védő volt önnek édesatyja.~– Hogyan? – rebegé
26 XIV | volna.~– Mi okai vannak önnek ily különös kérelemre?~–
27 XV | szolgálatot tett, amit én önnek reménylek visszafizethetni.~–
28 XV | ugyanazon helységben, ahol önnek családja lakik.~Az ifjú
29 XV | hogyan cselekedjék? azt önnek súgja meg szíve. Ön családját
30 XV | nem teszek rossz ajánlatot önnek, ha azt mondom, hogy siessen
31 XV | nincs pihenésre.~– Igaza van önnek – szólt Vértessy, megszorítva
32 XVII| rejtekhelyében, midőn idekinn önnek egyetlen, soha nem látott
|