Fezejet
1 II | felé lehetett az idő, s mégis szokatlanul világos vala
2 II | égett a kémény alatt, s mégis – mégis a gondolat szünetlen
3 II | kémény alatt, s mégis – mégis a gondolat szünetlen talált
4 II | hadd ütlek pofon. Nesze. Mégis vigyorogsz? Nesze, még egy.
5 III | nem adják pénzért.~– És mégis úgy van. Szüntelen testvérét
6 IV | nem teheti azt.~Hiszen ő mégis anyja neki. E fiatal virág
7 VII | megmozdítani a kezét, de annyit mégis megtett, hogy a két ujjával
8 VII | oltárhoz vezette. Hanem én mégis úgy tudom, hogy a házasság
9 VIII | Nem volt mitől tartaniok, mégis suttogva beszéltek egymással,
10 VIII | meg.~Nem állhatá meg, hogy mégis ki ne menjen, megnézni ezt
11 VIII | a kuszált vonásokon; de mégis rájok ismert.~El is halaványult
12 IX | a nebulóknak.~– Minthogy mégis megeshető dolog, hogy más
13 IX | bölcs intézkedések dacára mégis megkapná a morbust, arra
14 IX | vagyis inkább nedvesség, de mégis inkább por, aminek a színe
15 X | voltak, mint ő és barátai, mégis nagy kitüntetésben részesültek
16 X | Némelyik alig járt leckére, mégis az első padba ültették.
17 X | legény összeborzadt; de mégis azt mondá:~– Én sem.~– A
18 X | is tiszta; – korcs. Pedig mégis innen kell mindennek kiindulni.
19 X | az ember maga, de amiknek mégis meg kell történniök. Értesz-e?~–
20 X | mint te mindenestől.~– Mégis gyáva vagy, ha azt kérded,
21 XI | a terv oly regényes és mégis valószínű volt, a siker
22 XI | Ezeknek a lengyeleknek mégis nagy praxisuk van az ilyen
23 XI | istállóba; ott azonban valahogy mégis utolérte Máriát, kísérve
24 XII | de valami úgy borzongatta mégis.~– Rosszat érzek, rosszat
25 XIII | mindjárt elveszne tőle, de én mégis eltettem belőle egy csipetet;
26 XIV | terv megmozdítására. És ha mégis meg találna mozdulni valaki,
27 XV | rá.~Az elítélt szavaiban mégis összefüggésnek kell lenni.
28 XV | hogy talán s a többi; de mégis haneha netalántán tulajdonképpen
29 XV | Még lesz idő.~– Tehát önök mégis ismerik egymást? – szólt
30 XVI | ki az ajtón.~A bőrharang mégis megijedt, hogy fenyegetéseit
31 XVII | rémület támadt lelkében; de az mégis elmúlt mindig, s nem akart
32 XVIII| alig bírta már tagjait, mégis elvánszorgott odáig estenként,
|