Fezejet

 1 VIII |        gondolom, szép asszony. Itt Zudár gazda lakik, a becsületes
 2 VIII |        konyhába. Ön, szép asszony, Zudár uram felesége, nemde, s
 3 VIII |             Hát több legénye nincs Zudár gazdának, csak ez az egy?~–
 4 VIII |      jöttem, hogy ha megegyezhetem Zudár gazdával, megveszem tőle
 5 VIII |       egész külseje azt bizonyítá.~Zudár Péter lehajlott az ifjú
 6 VIII |      mintha várná, hogy beszéljen.~Zudár Péter kis idő múlva az ajtóhoz
 7 VIII |       bakónak e gyermeteg szavára.~Zudár Péter arca ezután újra elkomorult,
 8 VIII |      elkényeztette fogadott apját.~Zudár Péternek egészen felderült
 9 VIII |         óhajtanák a lelki vigaszt?~Zudár Péter arca elsötétült e
10 XI   |        siessen a székvárosba; neki Zudár lakától egyenesen kellett
11 XII  |                  XII. A tűz között~Zudár Péter nyugtalanabb volt,
12 XII  |       támasztá.~Azután lefeküdtek.~Zudár sokáig beszélgetett még
13 XII  |        ajtót, kilépett a konyhába.~Zudár Péter gonosz álmokat látott.
14 XII  | eltorlaszolva a nehéz mángorlóval.~Zudár hörögve futott vissza szobájába,
15 XII  |           meg a maga vermében!~Ezt Zudár saját felesége kiáltá.~A
16 XII  |        kárhozat repkedő denevérei…~Zudár, amint észrevette ellenei
17 XII  |        rátekintett. Sietnie kelle.~Zudár hirtelen felszakítá a fejszével
18 XII  |            a pince hideg levegője. Zudár Péter lehajolt a nyílásra,
19 XII  |          úgy kacagott: „ha-ha-ha”. Zudár Péter visszanevetett rá: „
20 XII  |             Midőn azt kezében érzé Zudár Péter, felmagasult roppant
21 XII  |            a pincében, hanem azért Zudár Péter tudta benne jól a
22 XVI  |         itt az idő a szabadulásra.~Zudár Péter még egy kupa sert
23 XVI  |        keresztülbukjék a küszöbön.~Zudár Péter hallgatózott az ajtón
24 XVI  |            a tűzpatakon keresztül.~Zudár Péter egy szökéssel kiugrott
25 XVI  |        tüskés fejű növényszörnyek; Zudár Péter úgy vagdalta le őket
26 XVI  |          fegyvereit megtámadóinak.~Zudár Péter most már nem gondolkozott
27 XVII |         senki sem vevé észre, hogy Zudár Péter a kastély udvarára
28 XVII |           megdöbbenésnek elég volt Zudár Péternek arra, hogy az elalélt
29 XVIII|            a nagyúr unokáját, akit Zudár titokban felnevelt, a hóhérné
30 XVIII|        legyen ezentúl is a jó öreg Zudár az ő édesapja, aki őt oly
31 XVIII|       száműzték.~Velük távozott el Zudár Péter is. Nem folytatta