Fezejet
1 Elo | tartalma tán senkinek sem fog újra eszébe jutni, s melyet –
2 Elo | szava egykor kétségbeejté, újra megpendítjük, tán nem egy
3 I | kivetve, s azután röstellték újra helyre tenni.~A ház különben
4 II | csüggetegségébe.~Kis idő múlva azonban újra hallaték ugyanazon ének,
5 II | szemeit, s perc múlva ismét újra kezdi a sikertelen menekülési
6 III | ráncigálta, hogy ébredjen fel újra. Azután elkezdett sírni,
7 VII | félbeszakadt munka ismét újra kezdődött; a vas ember most
8 VIII | van idehaza? – kérdé ez újra, közelebb lépve a tűzhöz,
9 VIII | Azt restellem. Nehéz lesz újra jó lábra állítani. Nem is
10 VIII | fegyvereit, hogy azokat újra megtöltse. Attól tart, hogy
11 VIII | piros vagyok.~És azután újra kacagott.~Az ismeretlen
12 VIII | e reményektől. Azután – újra elkezdtem a keserves ivást.
13 VIII | másikat leli meg benne. Újra kerülgettek az éjszakai
14 VIII | és én ittam és daloltam újra.~Az ember két kezébe hajtá
15 VIII | fülemben. De a gyermeksírás újra áthallatszott a mellettem
16 VIII | Zudár Péter arca ezután újra elkomorult, székét közelébb
17 VIII | azután hirtelen kibontá újra a kis tekercset, elővette
18 VIII | otthagyta faképnél.~Széphalmi újra kijött az idegenért, s kérte,
19 VIII | angyal, akiben megnyugodjatok újra, megmaradt, felnőtt oly
20 XI | Jó helyre megy oda! – És újra hahotával kacagtak utána.~
21 XI | ragadá meg kezét.~– És egykor újra meg fog jelenni, ugye?~Mária
22 XI | rettenetlen a veszélyben.~És újra megszoríták egymás kezét
23 XI | gyorsan az ajtót; ott azonban újra megállt egy percre. – Te
24 XII | fejét és orcáját, és azután újra töltött magának, és ivott.~
25 XIV | hegyét a kalpag ernyőjeig, és újra könyörög:~– Uram, tábornok
26 XVI | szorongás eleven képekben támadt újra elé.~Hová lehetett a gyermek?
27 XVI | érzéketlen csontot kínzának, mely újra azt felelte:~– Nem igaz.~
28 XVII | lábánál fogva.~A tömeget újra vérittas mámorba hozta e
29 XVII | akart panaszkodni róla.~Most újra meglepte az a névvel nem
30 XVIII| ostromát.~Nehány pillanat múlva újra hangzott a zendülők ostromzaja.
31 XVIII| te kimentél, akkor megint újra kezdjük…~Órákig elbeszélget
|