Fezejet

 1 XIII |                            XIII. A bőrharang~Köznépünk igen adakozó címek
 2 XIII |            találóbbak amazokéinál.~Bőrharang volt Hétfaluban egy sajátságos
 3 XIII | megérdemelte, hogy rajtahagyják a „bőrharang” nevet, mint olyan szerszámét,
 4 XIII |           be a kastély pitvarába a bőrharang, hol az öreg nagyságos úr
 5 XIII |      naplementi eget bámulhassa.~A bőrharang magas ember lehetett valaha,
 6 XIII |           nagyságos uram – szólt a bőrharang, kalapját, pálcáját letéve
 7 XIII |        rögtön fel a földesúrhoz.~A bőrharang törte magát a csézához,
 8 XIII |            kérem alássan – szólt a bőrharang meghunyászkodva, s letérdelt,
 9 XIII |          vitte azt be a szobába.~A bőrharang elbámulva maradt ottan térden,
10 XIII |          hogy végünk van – szólt a bőrharang titkolózva a bíróhoz.~–
11 XIII |      végünk, végünk! – jajgatott a bőrharang, s fel s alá szaladgált
12 XIII |          van a zsebkeszkenőmben.~A bőrharang kibontá a zsebkendőt, s
13 XIII |           szólt diadalmas arccal a bőrharang, de győzelmi öröme egyszerre
14 XIII |          sor. Te gyújtogató, te!~A bőrharang igazán megijedt, s elkezdett
15 XIII |       helyeslőleg morgott hátul. A bőrharang meghunyászkodva állt a bíró
16 XIII |           a vármegye tömlöcében.~A bőrharang szabódott, hogy csak oda
17 XIII |        Csicseri Márton bíró uram a bőrharang sok rimánkodására annyit
18 XIII |            száját be nem tömték, a bőrharang elbújt a kemence mellé,
19 XVI  |       Tehát siess; hajtsd végre!~A bőrharang olyan jó ember volt, hogy
20 XVI  |        kiütöm a fogadat!~A szegény bőrharang kotródott.~– Most hozzátok
21 XVI  |         béka.~Ezalatt visszatért a bőrharang, jelentve, hogy az ebek
22 XVI  |         bejutni. A kaput kinyitá a bőrharang, az ebek ott feküdtek a
23 XVI  |     atyámfiai, menjünk! – rebegé a bőrharang. – Ha Széphalmi úr őnagysága
24 XVI  |         kastély ajtaját betörni.~A bőrharang átölelte az indulatos hőst,
25 XVI  |      egyedül lépett ki az ajtón.~A bőrharang mégis megijedt, hogy fenyegetéseit
26 XVI  |     védtelen főúr feküdt.~A jámbor bőrharang nem szólt, nem csillapított
27 XVI  |            kuruc vagyok.~A szegény bőrharang nem tudott segíteni urán,
28 XVII |       ragadva.~– Utána! – ordíta a bőrharang, felkapva a fáklyát, s előreszaladva
29 XVII |           észre, csupáncsak maga a bőrharang, az pedig, amint lábra állhatott,
30 XVII |       tódult vissza a kastélyba. A bőrharang szidta őket, hogy mért nem
31 XVIII|           biztosságban leendett.~A bőrharang ezalatt mind elmondá a rémeseményeket,