Fezejet

 1 Elo  |        magvait hinti el közötte, azokat tettei evangéliomaul fogadja
 2 II   |         oly véresek! Ki mossa le azokat? Annyi embert megölni, ki
 3 VI   |           Az urak gyilkolták meg azokat is!~– Úgy van! Mi szüksége
 4 VII  |          erősebben szorítá össze azokat a vasöklöket.~– S ha jól
 5 VII  |          nem jutott eszébe, hogy azokat ki is lehetne nyitni.~–
 6 VIII |     szokta lőni fegyvereit, hogy azokat újra megtöltse. Attól tart,
 7 VIII |    kezeit, míg az remegve akarta azokat visszavonni.~– Óh, uram,
 8 VIII | tivornyadalokat, hogy ne halljam azokat a csöndes sóhajtásokat magam
 9 VIII |           annál jobban hallottam azokat a nyögéseket, sóhajtásokat,
10 VIII |       két kezével, s megszorítva azokat melegen, elérzékenyült hangon
11 VIII |          kissé reszketett, amely azokat most leírta, látszott a
12 IX   |    összetörjük, és kényszerítjük azokat ételt, italt termeni számunkra;
13 IX   |          többiek vijjongatásáért azokat szokta megtépászni, akik
14 X    |       eredetű szavakkal, hogy ha azokat egyszerre visszakérnék tőlük,
15 XI   |        fák düledeztek erre-arra, azokat is letarolta valami pusztító
16 XI   |     égből, egyenkint eltakargatá azokat, mintha valami nagy szellem
17 XI   |    pisztolyai sárkányát, eltette azokat oldalzsebébe, s bizalmasan
18 XI   |      leleményeivel is szaporítva azokat.~– Romulus nem halt meg,
19 XI   |          ahol senki sem féltette azokat.~Mária lelkében egy eszme
20 XI   |     vannak osztva.~– Vissza kell azokat vonni!~– Már nem lehet!
21 XII  |        egy csomó rőzseköteget, s azokat az ajtóhoz hordva, azt egészen
22 XII  |         egyenként meggyújtogaták azokat. Az egész ház szépen körül
23 XIII |      ismerőse védelmezni akarta, azokat félretaszigálták.~Bodza
24 XIV  |           anyja, minden atyafia, azokat a betűket le nem könyöröghetné
25 XIV  |    különös kérelemre?~– Elmondom azokat, tábornok úr. Ön tudja,
26 XV   |         őrült beszédnek tartotta azokat.~– Hol a nép vezére? – kiálta
27 XV   |        varrjanak és öntsenek, és azokat haladéktalanul átküldjék.~–
28 XV   |       ember, vetesse le kezeiről azokat a láncokat. Kérjen magának
29 XVI  |    titkaikat. Íme, én kibeszélem azokat; tudja meg minden ember.
30 XVI  |        töltött pisztolyt fogott; azokat maga elé tartá, s amint
31 XVIII|      mert olyan vérben mosta meg azokat, melynek kiomlása kedves