bold = Main text
    Fezejet                                       grey = Comment text

501 X    |           három betű volt vésve: U. S. S. Ilyenkor meglátszott rajta,
502 X    |        előbetűi ezek, vállat vonított, s azt mondta, hogy egy barátjától
503 X    |                hegyet, völgyet bejárt, s visszatértekor rendesen
504 X    |              hamvának szoktak nevezni, s melyek reszkető, elfújható
505 X    |                Szviatopolszk királyról s a hős Mén Marótról, nem
506 X    |        lelkesül fel Ziska nagy nevére, s rég elmosódott lelkéből
507 X    |                között értekezhessenek, s hogy a nemzetiségi rokonszenvek
508 X    |                 meg a külső pincékben, s biztatá őket olyan dolgokkal,
509 X    |               sorba szokott látogatni, s kikben ábrándos kilátásait
510 X    |            hosszan fel vannak állítva, s útlevelet kérnek a jövő-menőtől,
511 X    |          minden versét kívülről tudja, s minthogy az igen okosan
512 X    |                ismerős gömbölyeg kőre, s éppen ott járt, ahol a jó
513 X    |              hallgatá mestere szavait, s magában erősen kezde meggyőződni,
514 X    |              faluban szeszgyár is van, s nem hazudik, aki azt mondja,
515 X    |                el sorba a pásztorokat, s az útmelléki magányos kocsma
516 X    |               megkapta a kurta nemest, s megcsapatta. Ebből nagy
517 X    |            vette azt meg potom pénzen, s még a pör folyama alatt
518 X    |            szerencsétlen kapott rajta, s kezet adott rá. Ki volt
519 X    |          megőszülni büszke ellenségét, s gyönyörködni a szégyen,
520 X    |         szikrázik, mint a pattogó tűz, s ha kés van a kezében, nem
521 X    |        fegyvernek, ha pálinkát kapott, s megfojtja az édesapját is.
522 X    |             megfojtja az édesapját is. S ha valami rosszul talál
523 X    | szemrehányással nézett tanítványára.~– S te kiejtheted ezt a szót
524 X    |              szólt Iván, mellére ütve, s kérkedőleg feszíté előre
525 X    |            feszíté előre izmos mellét; s egyengeté fejét vállai közt,
526 X    |             kérkedő arca összerándult, s a hasához kapott.~– Nos,
527 X    |           nyilallt valami egyszerre…~– S te azon nyögsz? Lám, az
528 X    |              sápadt volt egy kicsinyt, s úgy tetszék neki, hogy a
529 X    |               Semmi kék sincsen rajta. S milyen hosszú, sötét felhő
530 X    |                hosszú, fekete felhőre, s bámulva pillantva maga körül,
531 X(1) |            költöttekkel helyettesítém, s magából a szomorú eseménykörből
532 X(1) |          célzott tanúsághoz szükséges, s óvakodtam oly eseményeket
533 XI   |      hadapródot Galíciában ismeré meg, s a viszony, mely közöttük
534 XI   |                keresé az eltűnt ifjat, s midőn rátalált, lelkének
535 XI   |                férfiruhában, lóra ült, s sietett vissza Hétfalu felé.
536 XI   |          tárgyat sárga világba burkol, s megszüntet minden árnyékot,
537 XI   |                ember kerüli a másikat, s nem kívánja szomszédját
538 XI   |                valami pusztító hernyó, s ronda pókhálója rongyaival
539 XI   |               mintha le volnának égve, s a láthatár felé olyan sárga
540 XI   |           nehezen ült az ember mellén, s ha néha egy-egy lomha szellő
541 XI   |       ércolvasztók kürtőiből fúna elő, s még növelte a tikkasztó
542 XI   |               fátyollá bontakozott ki, s amint a csillagok nagy sokára
543 XI   |       kétségbeesett sikoltásokat hall, s homályosan kivehető tömegek
544 XI   |          kivehető tömegek mozogtak alá s fel a ház körül.~Ösztönszerűleg
545 XI   |           múlva közelebb ért a házhoz, s borzadva látta a jelenetet,
546 XI   |        legalsóbb rétegéből, rajzott ki s be a csárda ajtaján, vad
547 XI   |            csárdást kínzó csapat közé, s férfias bátorsággal szólt:~–
548 XI   |          telemeríté kalapja karimáját, s odalépett Máriához:~– No,
549 XI   |          megragadta a paripa zabláját, s többen kinyújták kezeiket
550 XI   |             arccal a földre bukott le, s azzal sarkantyúba kapva
551 XI   |             bot zúgott el feje fölött, s egypár egyenesre ütött kasza
552 XI   |            hahotát, amit utána küldtek s egyes fenyegető kiáltásokat:~–
553 XI   |            sántítani, nagyokat botlik, s egyre lassabban léptet.~
554 XI   |               csak lépve bírt haladni, s Máriának szüntelen feszítve
555 XI   |         keresztülesik, hanem leszállt, s lova kantárát karjára akasztva,
556 XI   |                már kivenni a sötétben, s Mária csaknem egyenesen
557 XI   |            csoportok tünedeznének elő, s hangosabb szóváltások zaja
558 XI   |               jutott, hogy miért jött, s nem reszketett többé, kivette
559 XI   |               fogta, a másikat kezébe, s lovát megkötve egy útféli
560 XI   |        hangzott egyszerre körös-körül, s egy kasza hegye szegült
561 XI   |          kinyílt az útféli ház ajtaja, s kilépett rajta Bodza Tamás
562 XI   |               is találkozott elégszer, s alkalma volt őket tanulmányozhatni.~
563 XI   |           eltette azokat oldalzsebébe, s bizalmasan nyújtá kezét
564 XI   |                szemöldei alól Máriára, s azzal a kisujjára vont vasgyűrűt
565 XI   |               jelent e három betű? (U. S. S.)~Mária mosolyogva válaszolt:~–
566 XI   |            jelent e három betű? (U. S. S.)~Mária mosolyogva válaszolt:~–
567 XI   |          kiküldött a mester mindenkit, s midőn egyedül maradtak,
568 XI   |          tanúbizonyságul szolgáltak.~– S főurak írták volna egymásnak,
569 XI   |                 Ott még jobban félnek, s még több az ijesztő hír,
570 XI   |            meglepetve engedelmeskedék, s valami sutból tintát és
571 XI   |                el a megtisztelő címet, s alákanyarítá azt a veszedelmes
572 XI   |            Mária vevé kezébe a tollat, s aláírta nevét:~– Fabius
573 XI   |         ismeretes hárombetűs gyűrűvel, s Mária nemesi címerével.~–
574 XI   |           haladéktalanul kiállítsanak, s szekereken Hétfalura küldjenek;
575 XI   |         számtalan példányban leíratni, s az ország minden részeibe
576 XI   |           összes katonaság Eperjesnek, s két napig nem jő helyette
577 XI   |              kezeit tördelve a mester; s aggodalmasan tekingetett
578 XI   |           Bolondok! – sikolta a delnő, s futni akart ki a szobából.
579 XI   |            eszére tért. Visszafordult, s kezét Bodza karjára téve,
580 XI   |             lőport szerezni magunknak, s a legfőbb urakat elfogni
581 XI   |        üggyel-bajjal felhasalt a lóra, s nem győzött mosolyogni örömében,
582 XI   |             sarkantyúba kapta a lovat, s kivágtatott az országútra,
583 XI   |           elhamvasztá az éjjeli fényt, s a visszatekintő előtt nem
584 XI   |                a lovam – lihegé Hanák, s törülgeté bele izzadt üstökét.~–
585 XI   |               bemeríté a csimbókjaiba, s körülvakarta a kalap alatt
586 XI   |                jobban vakarta a fejét, s ezer igazítanivalót talált
587 XI   |          városba, én idekinn maradnék, s amint az emberek jönnek
588 XI   |              az – hagyá helyben Mária, s kivéve oldalzsebéből egypár
589 XI   |              mindent megértett belőle, s szépen összehajtogatva bedugá
590 XI   |               azt mondá, hogy jó lesz, s rávagdalva a paripára, úgy
591 XII  |             már alkonyat után bezárta, s a szokottnál korábban lefeküdt.~
592 XII  |                gyutacsát hozzáértőleg, s az ágyhoz támasztá.~Azután
593 XII  |              még a sötétben Elizkével, s erősíté, hogy az egész éjjel
594 XII  |           egyszer azután elcsendesült, s követé azt erős, dörgő horkolása,
595 XII  |       rémületeseket horkantva álmában, s nagyot rúgva ágya falain.~
596 XII  |                több ember jönne-menne, s a konyhában járók-kelők
597 XII  |            hirtelen felvevé öltönyeit, s kinyitva a bezárt ajtót,
598 XII  |          lábánál levő gyermek ágyához, s kezével keresni kezdé annak
599 XII  |              el a konyhát, a tornácot, s hallá még egyszer, vagy
600 XII  |               kettéhasadt kezei alatt, s az a fél, mely a kilincset
601 XII  |          melynek barlangját meglopták, s mely érzi a vadász szagát.~
602 XII  |          udvarról, kacaj és káromkodás s fenyegető szavak.~Egy percre
603 XII  |                töltött fegyverrel van, s közétek lő, ha ezeren vagytok
604 XII  |       konyhaajtó már akkor zárva volt, s eltorlaszolva a nehéz mángorlóval.~
605 XII  |            nehéz fejszét keresett elő, s rohant vissza a konyhaajtóhoz.
606 XII  |            kívülről a szilaj némber. – S vessetek belé kanócot, mert
607 XII  |                egy csomó rőzseköteget, s azokat az ajtóhoz hordva,
608 XII  |               a szalmacsóvába a tüzet, s kezével lóbálva azt a szélben,
609 XII  |          szélben, lángra szította azt, s maga futott vele az udvaron
610 XII  |             szalma- és vesszőkévékkel, s egyenként meggyújtogaták
611 XII  |              beroskad a négy fal közé, s eltemeti égő sírba mindazt,
612 XII  |                az ajtó kifeszítésével, s a ház hátulsó szobáiba futott,
613 XII  |          recsegve kígyózik fel a láng, s okádja a füstöt a szétpattogott
614 XII  |         lassankint izzóvá kezde lenni, s mintha valami átlátszó üvegtáblák
615 XII  |               falakat döngeté öklével, s a fejszével a gerendákat
616 XII  |             külsejéről volt a bejárat, s azon is vasajtó; de ha a
617 XII  |               fehérbe kezdett átmenni, s messziről sütött, hogy szinte
618 XII  |        beszakítsa az egész boltozatot, s a tűznek is utat nyisson
619 XII  |          vakolatot a foglalvány közül, s egyik téglát a másik után
620 XII  |               mint megfogott méhecske, s a szorongatott szél ijedezve
621 XII  |             Péter lehajolt a nyílásra, s teleszítta mellét ez életadó,
622 XII  |              tódult már alá a szobába, s embermagasságnyira betölté
623 XII  |            egész nyugalommal fejté ki, s csendesen kétfelé nyitá
624 XII  |            ágyról lerántotta a párnát, s azt maga után vonva, a tört
625 XII  |                 a párnát leveté előre, s maga óvatosan utána ugrott.~
626 XII  |         odahengerített a tört rés alá, s ott felállítá a fenekére.~
627 XII  |               egy seres hordó fenekét, s a párnát belemártotta, míg
628 XII  |               felállt az üres hordóra, s a nedves párnával betömte
629 XIII |                adakozó címek dolgában, s ez érdemben túlmegy fantáziája
630 XIII |          kelet-indiai fejedelmekén is, s címei találóbbak amazokéinál.~
631 XIII |         annyira meggörbült már a háta, s a sok lótás-futásban annyira
632 XIII |          elmondani komoly eseményeket, s panaszló hangon mulatságos
633 XIII |              kiálték elförmedve én is, s elkeseredésemben rögtön
634 XIII |               két esküdt jelenlétében, s hozott mindegyik hordóból
635 XIII |              holmieit felhordja abból, s miután ambíciója volt a
636 XIII |           egyiknek felpattant a zárja, s végigömlött belőle valami
637 XIII |             bőrharang meghunyászkodva, s letérdelt, hogy majd összesepri
638 XIII |               tenyerébe a kihullottat, s visszateszi a többihez.~
639 XIII |             katulyát az ember kezéből, s maga vitte azt be a szobába.~
640 XIII |         elbámulva maradt ottan térden, s nézte ostoba szemekkel a
641 XIII |       megnyálazta a mutatóujja hegyét, s belemártotta a porba, hozzáértette
642 XIII |            kicsinyt a nyelve hegyéhez, s köpködött azután tőle mindenfelé;
643 XIII |            belekötötte a gyanús szert, s azzal körültekingetve, ha
644 XIII |              az udvarból a kertek alá, s azzal rohant nagy sebesen
645 XIII |                 jajgatott a bőrharang, s fel s alá szaladgált a kocsmaszobában,
646 XIII |           jajgatott a bőrharang, s fel s alá szaladgált a kocsmaszobában,
647 XIII |            ennek a botnak is van vége, s majd a hátadra találom tenni.~
648 XIII |              kikapta kezemből a ládát, s azt felelte, hogy majd a
649 XIII |        bőrharang kibontá a zsebkendőt, s kiönté a fehér port az asztalra.~
650 XIII |              belehengergetett a porba, s az asztal alatt heverő komondort
651 XIII |               megugatsz a háta mögött, s mindenkinek megnyalod a
652 XIII |             bőrharang igazán megijedt, s elkezdett szabódni.~– Jaj,
653 XIII |            orvosságot, ellopsz belőle, s még ráfogod, hogy az méreg.
654 XIII |     meghunyászkodva állt a bíró előtt, s kalapjával olyanforma legyintéseket
655 XIII |                rájuk veled egyetemben, s féltükben nekimennének annak
656 XIII |              aki annyi jót tett veled, s agyoncsapnák a szemed előtt,
657 XIII |             kihúznák az ágyából pőrén, s vinnék megégetni, mit csinálnál
658 XIII |          vereti őt vasra mint lázítót, s nem küldi a vármegye kezére. „
659 XIII |                a tömeg közül egy hang, s a bíró Bodza Tamást látta
660 XIII |           valaki leitatta édes borral, s elkezdett rajta nevetni.~
661 XIII |               mellé a mester intésére, s megragadják a kezeit. Sohasem
662 XIII |               még nagy baj kerekedhet, s a jelenlevőknek tanúságot
663 XIV  |               mintha nagybeteg volnék, s az orvosok előre megmondták
664 XIV  |               tudok. Védték önt mások. S ha dacos feleleteivel be
665 XIV  |             salakja fel van kavarodva, s csak egy jelszóra vár, hogy
666 XIV  |           számú katonaságot szétverje, s engemet megszabadítva, mint
667 XIV  |        tábornok arcán a hideg mosolyt, s kétségbeesve ragadá meg
668 XIV  |               a tábornok egyik segéde, s jelenté, hogy a vásártéreken
669 XIV  |     kénytelenek voltak előlük bezárni, s egy gyógyszertár ablakait
670 XIV  |           kívüli őrhelyet foglalja el, s elzárja az utcát; a többi
671 XIV  |              ház kapuit be kell zárni, s belül két őrt állítani töltött
672 XIV  |           Kornéliának sietve jő hozzá, s valamit súg fülébe.~A tábornok
673 XIV  |      parancsnokságot első századosára, s sietett lakására, ígérve,
674 XIV  |                reszkető, izzadó kezét, s ajkaihoz szorítva kérdezé:~–
675 XIV  |             szerint. Nagyon idegzetes, s valami nyugtalanítja.~–
676 XIV  |         léleknyugalom élethalálkérdés, s a félelem nehéz indulat
677 XIV  |      örömrándulat. Visszament nejéhez, s odatérdelt a szőnyegpárnára.~–
678 XIV  |         tekintettel fordult oda hozzá, s két kezével keblére vonva
679 XIV  |              Az orvos odalépett hozzá, s komolyan monda neki:~– Tábornok
680 XIV  |           kérelemre kegyelmet nyert.~– S hiszi ön, hogy ez segíteni
681 XIV  |            szenvedő szerelme homlokát, s biztató férfiszóval monda
682 XIV  |         vásznat szőni, csizmát varrni, s más afféle; amikor ehelyett
683 XV   |          elhozták szuronyos puskáikat, s azokkal különös bátorságára
684 XV   |                kezdtek egymásra nézni, s az elöljöttek gondolkoztak
685 XV   |            lármázó tömeg elé lovagolt, s kemény hangon kiálta rájok:~–
686 XV   |              tábornokig szállíttatott, s ott letevődött.~Itt van
687 XV   |          karikába volt sodorva szépen, s azonkívül minden mondásnál
688 XV   |  végigsodorintja kacskaringós bajszát, s olyakat csap a puskával
689 XV   |          Megköszörüli azután a torkát, s nem egészen rekedt, hanem
690 XV   |              egészen előre tolakodtak, s igen valószínű volt, hogy
691 XV   |          azalatt térdei közé szorítva, s elolvasta azt figyelmesen.~
692 XV   |                álló emberen keresztül, s egy csomó szabó hitsorsos
693 XV   |                lesimította a bajuszát, s odalépett nagy, kételkedő
694 XV   |            akartam mondani, hogy talán s a többi; de mégis haneha
695 XV   |             bocsássák le fegyvereiket, s a szokott őrségen kívül
696 XV   |              az ifjú lengyel lovaghoz, s kövér ujjával szétpiszkálva
697 XV   |             mereszté szemeit maga elé, s hagyta elvétetni láncait,
698 XV   |            oldalára köttetni a kardot, s nem vette észre, hogy mellette
699 XV   |                tekintett Kamienszkára, s úgy tetszék neki, mintha
700 XV   |           lengyel nő odasietett hozzá, s megölelte, és sietett fülébe
701 XV   |               végezni ifjú barátjával, s azután rendelkezzék szinte
702 XV   |                a hölgy visszarántotta, s villámló szemekkel inte
703 XV   |                felkészülten lépett be, s Kamienszka számára is hozott
704 XV   |              sarkantyút adott lovának, s társai után nyargalt.~Vértessy
705 XVI  |         recsegnek, ropognak a bútorok, s az a kis látatlan bogárka
706 XVI  |              kosokkal és ballisztákkal s egyéb klasszikus harci szerekkel,
707 XVI  |            jobban ismeri a maga népét, s több sikert vár a csendesen
708 XVI  |            erősség ablakain, bástyáin, s álmaikban lepik meg a gyanútlan
709 XVI  |              izmos karjait összefonva, s halkan közbenevet, és magában
710 XVI  |               kapott fel az asztalról, s beledöfte volna az asszonyba,
711 XVI  |             hagyta magát csillapítani, s folytatá a beszédet:~– Itt
712 XVI  |              neveiken kell szólítanom, s odajönnek a kapualjához,
713 XVI  |               ujjongva rohant Ivánnak, s térdeinél átkapva a férfit,
714 XVI  |               úgy ugrándozott vele alá s fel, annak bizonyságául,
715 XVI  |         kastélyban levők neszt kapnak, s észreveszik a cselt, Mekipiros
716 XVI  |                Az ostort kezébe kapta, s a lovak közé vagdalt.~Az
717 XVI  |            kinn gubbasztott ajtajában, s mankójával mutogatva számlálgatta
718 XVI  |                 pedig odaállt útjokba, s elég hangosan beszélt. Kikerülték
719 XVI  |             felhajítá Iván a zsineget, s a visszaeső ólomnál fogva
720 XVI  |                belopóznak a kastélyba, s a belülről bezárt ajtókat
721 XVI  |               csodát talált paripának, s onnan kiáltott le egyet,
722 XVI  |                 súgá Mekipiros fülébe, s keservesen belemarkolt a
723 XVI  |       szemekkel fordult vissza Ivánra, s átkarolva annak lábszárait,
724 XVI  |           szélében mind a két kezével, s fenntartotta magát.~– Hamama,
725 XVI  |        szorítva térdeit vas öleléssel, s beleharapdálva inaiba és
726 XVI  |               a négyölnyi magasságban, s mindent feledve az irtóztató
727 XVI  |         repülni egy ideig a levegőben, s azután elterülni a földön,
728 XVI  |                a magastól a mélységig, s azzal valami sötét gomoly
729 XVI  |                szekér oldalának vetve, s karjait összefonva, mint
730 XVI  |            elvégzik unalmas számaikat, s az ő programjára kerül a
731 XVI  |        összesietett a középső terembe, s ott ismét nehány pillanat
732 XVI  |               fület saját ordításával, s tolakodott az udvar belsejére.~
733 XVI  |             megnémult a rút ordítozás, s e szünet alatt erős férfihang
734 XVI  |               osztá ezen jó véleményt, s a lőfegyver iránti tiszteletből
735 XVI  |        leköpködte az előtte elfutókat, s elhalmozá őket mindenféle
736 XVI  |             maga ragadott egy fejszét, s azzal fenyegetőzött, hogy
737 XVI  |                le volt erősen kötözve, s könnyeden, mintha csak egy
738 XVI  |             elöl össze voltak kötözve, s feje egészen beburkolva
739 XVI  |               lyánka fejéről a kendőt, s parancsolá neki, hogy egyenesen
740 XVI  |            kiütött csóvával meggyújtá, s a gyermek összekötött kezeibe
741 XVI  |           bemegyek egyedül az udvarra, s kihozom a kígyót a maga
742 XVI  |             ott megállítá a gyermeket, s azt mondá neki, hogy térdepeljen
743 XVI  |           távozol, rajta halhatsz meg. S egy puska csöve villant
744 XVI  |            fáklyát a gyermek kezeiből, s annak arcát megvilágítá
745 XVI  |              vér! Azzal visszafordult, s ismét a gyermekhez lépett.~
746 XVI  |       áhítattal emelé szemeit az égre, s pici kezeivel az égő fáklyát
747 XVI  |          szívét.~Odalépett az ajtóhoz, s öklével megdöngeté azt.~–
748 XVI  |          tekintettel fordult a néphez, s átható szóval kiálta hozzájuk:~–
749 XVI  |               belülről kulcsot dugtak, s azt halkan elfordíták abban.~
750 XVI  |                és ápoltam a gyermeket, s mi volt a köszönet érte?
751 XVI  |                bal kezére csavargatva, s jobbjába görcsösen szorítva
752 XVI  |       pillanatban feltárult a vasajtó, s két szárnya kétfelé csapódott.~
753 XVI  |                 azokat maga elé tartá, s amint az ajtót felrúgta
754 XVI  |        fenyegetéseit teljesíteni foga, s odaveté magát az ősz ember
755 XVI  |               Ravaszul lesüté szemeit, s féloldalt tekintve az öregre,
756 XVI  |          megesküszöm – szólt a némber; s izmos jobbját feltartva
757 XVI  |               kezet csókolt neki érte, s első dolga volt, hogy mind
758 XVI  |              fürteit, erőtlen tagjait, s leránták a földre.~– Üssétek,
759 XVI  |                  hangzott mindenünnen, s a vérszemet kapott gyávák,
760 XVI  |          odaveté magát legázolt urára, s átölelve annak roskatag
761 XVI  |     önfeláldozó háta elviselt mindent, s türelmesen felfogta az urának
762 XVI  |              földről, megköték kezeit, s azután sovány, elszáradt
763 XVI  |             érc kiterjesztett rostjai, s az pattog úgy, mintha érchúrokat
764 XVI  |        bocsátott, odavitte az ajtóhoz, s végigönté azt rajta.~Hah,
765 XVI  |             kiolvadt az odafoglaló ón, s most csak egy hirtelen taszítás
766 XVI  |                 kilódult az sarkaiból, s egyenesen keresztülcsapódott
767 XVI  |           szökéssel kiugrott az ajtón, s azzal, mint az eszeveszett,
768 XVI  |              keresik, el akarják ölni, s annál jobban rettegett tőle,
769 XVI  |              paphoz, a törvényszékhez, s elvárni a súlyos ítéletet,
770 XVI  |         mennyországból szól már hozzá, s ő is felemelé szózatát,
771 XVI  |          gyermek el van valahol zárva, s ez ének által akarja tudatni
772 XVI  |            haját félresimítá szeméből, s futott a kastély felé. Egy
773 XVI  |           szemrehányásra véres száját, s utálatos büszkeséggel felelt:~–
774 XVI  |             sikoltva ugrott oda hozzá, s dühe első gondolatában szívébe
775 XVI  |               vonni a szörnyű mondást, s védni magát szörnyű ítélete
776 XVII |          pokoli némber érintése alatt, s azután – végezte, amire
777 XVII |                összeroskadni körükben, s vérét széthullani a körülállókon,
778 XVII |            kezével felragadja karjára, s másik kezével megfogatva
779 XVII |         bőrharang, felkapva a fáklyát, s előreszaladva úgy teleszórta
780 XVII |                halált kiabálva fejére, s azután hosszú idő múlva
781 XVII |                szitkozódva, átkozódva, s panaszolják egymásnak, hogy
782 XVII |              mert nem segítettek neki, s az elfutott a kukoricaföldek
783 XVII |                maradt egyedül a téren, s azt hitte magában, hogy
784 XVII |               a vármegyére megvasalva, s két hajdú barátságos kísérete
785 XVII |       tornáclépcső legmagasabb fokára, s inte alattvalóinak, hogy
786 XVII |              vasrácstól, összeroskadt, s úgy maradt, ahogy leesett.~
787 XVII |               őt egy gyalogtargoncára, s úgy vitték az areopág elé.~
788 XVII |             ott a hűs reggeli szélben, s ráterítette gubáját. Hanem
789 XVII |              hogy tartsa őt egyenesen, s ha vallani nem akar, integesse
790 XVII |           katulyát a vismuth-porokkal, s azt óvatosan felnyittatva,
791 XVII |                kandalló vak fülkéjébe, s ott hallgatta az egész rémjelenetet,
792 XVII |                kirúgta a szőnyegajtót, s kirohant a lázadók közé.~
793 XVII |       gyanúsítják az orvosi tudományt, s iparkodott Bodza Tamást
794 XVII |               veszélyt hozott a házra, s amiért rejtekhelyét őrült
795 XVII |                piócacsípéstől elájult, s egy szemölcskivágásnál nem
796 XVII |              mert rosszul forrt egybe, s kész vagyok még a nyakamat
797 XVII |          szobor állásba helyezé magát, s erős hangon kiálta:~– Doktor!
798 XVII |             ragadta meg belső részeit, s olyankor mindig valami mondhatlan
799 XVII |                az mégis elmúlt mindig, s nem akart panaszkodni róla.~
800 XVII |     hyppocratica borzasztó tüneményét, s midőn azt mondá neki: „Ime,
801 XVII |      felordítva bukott le a lépcsőről, s azon percben tagjai összezsugorodtak,
802 XVIII|                 mikbe valaki begázolt, s messzire meglátszottak léptein
803 XVIII|                a katonákat, megálltak, s egy közülök nagy sebesen
804 XVIII|         rejtettem el őket a híd alatt, s parasztgúnyát adtam rájuk,
805 XVIII|            szavakra leszökött lováról, s a gyermekhez futott, az
806 XVIII|                hordágyat készíttetett, s arra fektetve az alélt leánykát,
807 XVIII|         biztatá őt, megszorítva kezét, s azzal a daliapár elvágtatott
808 XVIII|                csak kétségbeejté őket, s nem tanítá semmi jóra; az
809 XVIII|                 kapát hoztak számukra, s kimutatták nekik a kastély
810 XVIII|             odanyomták kezébe a kapát, s gúnyolódva tanogatták, hogyan
811 XVIII|                pariparobogás hangzott, s két lovag vágtatott az udvarra,
812 XVIII|              Atyám! – sikoltá az ifjú, s azzal a legsűrűbb néptömeg
813 XVIII|             atyjának kínzott teteméig, s ott elfeledkezve magáról
814 XVIII|       veszélyéről, lerohant nyergéből, s ráborult atyjára, s átölelte
815 XVIII|         nyergéből, s ráborult atyjára, s átölelte őt zokogva.~Az
816 XVIII|        egyszerre két lövés dördült el, s két támadó holtan rogyott
817 XVIII|             hirtelen leugrott lováról, s felrántá Imrét:~– Most vívni
818 XVIII|              tért, felragadta kardját, s azzal a két bátor nekitámadt
819 XVIII|           nekitámadt a gyáva tömegnek, s dühödt viadallal kezdte
820 XVIII|               doktor vérszemet kapott, s midőn a figyelem elfordult
821 XVIII|          felragadta a neki szánt ásót, s úgy ütött vele nyakszirton
822 XVIII|          kastély ajtajáig juthassanak, s azt maguk után bezárhassák,
823 XVIII|              szőrderekaljra lefekteté, s akkor átölelte őt, és az
824 XVIII|             gyermekét tartá feje fölé, s ádáz keserűséggel lázítá
825 XVIII|            védett szobának az udvarra, s egy ajtaja a folyosóra.
826 XVIII|             emelé fel kezeit arca elé, s indulattól meleg szóval
827 XVIII|             ráakadtak a bezárt ajtóra, s azon percben vadállati véröröm
828 XVIII|          odavágott a karddal a kézhez, s egy perc múlva megint visszanyúlt
829 XVIII|             nagy zuhanással omlott be, s rést nyitott a kívül álló
830 XVIII|        meghallá Imre rémületkiáltását, s azon percben elfeledkezve
831 XVIII|             közeli lárma alábbhagyott, s pillanatnyi szünet állt
832 XVIII|     Felmentőink jőnek! – kiálta Mária, s azon pillanatban hallani
833 XVIII|      otthagyták az ostromlott ablakot, s a kapuk elé tódultak.~Az
834 XVIII|              kis csapatja élén állott, s midőn körülözönlve látta
835 XVIII|                közepéből borzas Hanák, s mellére ütve szólt:~– Nem
836 XVIII|             feje fölött a furkósbotot, s a tiszthez sújtott vele
837 XVIII|          kardjával felfogta a csapást, s azon pillanatban egy fiatal
838 XVIII|             vette az egész kis csapat, s egyszerre sortüzet adott
839 XVIII|              órával elébb összekínzák, s kiknek családjaik szenvednek
840 XVIII|        Hétfalusy némán intett fejével, s megszorító nagyúri kezével
841 XVIII|           tábornok oly rögtön leányát, s a vas férfi hogyne bocsátott
842 XVIII|                a kis Elizkével együtt, s elhagyta örökre e tájat,
843 XVIII|               fényes sírboltja állott, s ott leülve a vasajtó elé,