1-500 | 501-838
Fezejet
1 Elo | magával oda?… A sír néma, nem mondja senkinek. Az emberek
2 Elo | Az emberek elfeledték, nem okultak utána. Pedig minden
3 Elo | kétségbeesésitől, de azt nem tanulja meg, hogy ezekben
4 Elo | volna megérteni, a halál nem lenne halál, és a fájdalom
5 Elo | lenne halál, és a fájdalom nem lenne fájdalom többé.~Kísértsünk
6 Elo | lezárva, miket ismerni és el nem feledni üdvös. Tán nem egy
7 Elo | el nem feledni üdvös. Tán nem egy szív leend, mely fájni
8 Elo | újra megpendítjük, tán nem egy leend, ki megdöbbenve
9 Elo | ideje.~De a vándormadarak nem jöttek el, s mintha titkos
10 Elo | közmulatóhelyek üresebbek nem voltak, mint akkor.~Március
11 Elo | mozdulatlanul, s egy csepp víz nem hullott belőle, és az álló
12 I | született! – Jaj annak, aki meg nem halt! –~Az isten keze nehezül…~
13 I | oly hangon, minőn soha nem szólt, elkezdjen üvölteni,
14 I | jövőket, míg saját életéről nem eszmél, megérzi az idegen
15 I | nyoma sincs felé – talán nem is volt?~Különben a mező
16 I | három házban huszonöt év óta nem lakik senki.~E három ház
17 I | lehetett már, hogy eszével nem bírt; némelyek azt mondták,
18 I | hordja méltán a pártát, ki nem. A gyermekek arcáról megmondá,
19 I | úgy elerőtlenedett, hogy nem bírta kezét megmozdítani.~
20 I | szomjazik, hogy hörg és nem tud meghalni. Ha egy ital
21 I | gyümölcseiket. Az egész természet nem tudta, mit tegyen, legkevésbé
22 I | helyütt azt mondta: „Miért nem füstölitek ki a szobát,
23 II | törvény úgy parancsolá. Nem fagyott-e meg, nem maradt-e
24 II | parancsolá. Nem fagyott-e meg, nem maradt-e örökké mereven,
25 II | mindig átkozva, soha áldva nem volt?~Van-e, ki azon szomorú
26 II | szereti közellétét.~Ablakai nem látszanak a kerítéstől.
27 II | kínzá az ember szemeit; nem látszott felhő, sem csillag
28 II | ugaron maradt, fölverve soha nem látott tövisek- és gyomoktól;
29 II | kendőt tartanak szájuk elé, s nem mernek lélegzeni, s a harangok
30 II | öklözve befelé az aj tót. – Nem szükség kicsuknod, aki jön;
31 II | természet így tett csúffá, vagy nem az, s ő akarja csúffá tenni
32 II | rajta, hogy lelke és teste nem bujdosnak egy úton.~Ott
33 II | azok? Talán vér? A szem nem bír letévedni rólok, szüntelen
34 II | visszabotlik rájok, s a lélek nem bír e gondolatra jőni, hogy
35 II | ülőre.~A férfi suttogását nem lehete hallani, de az asszonynak
36 II | oldalba rúgta, ha elkapá.~– Nem beszélhetni az öreggel? –
37 II | megint az ördögök gyötrik, nem halljátok, hogy énekel?
38 II | hallaték ugyanazon ének, de nem az elébbi harangzúgású férfihangon;
39 II | Bűneit, s hozzád megtér, ~Azt nem űzöd el előled, ~ Sőt
40 II | Bűnbocsánatot az nyér.~Angyalok nem énekelhetnek szebben a mennyországban,
41 II | legény szökött meg tőle, mert nem állhatta a kegyességit tovább;
42 II | érthetlenül fogja azt eldarálni. Nem. Érthető, komoly hangon
43 II | rá.~– Hát még te is?!~– Nem hallád – rebegé ez – a halálmadárt?…~–
44 II | sorba háromnegyedet ütnek; nem tudni, hányra. Az idő irtózatos
45 II | Szemeik hunyva vannak. Nem, az egyik nem alszik. Amint
46 II | hunyva vannak. Nem, az egyik nem alszik. Amint észreveszi,
47 II | Amint észreveszi, hogy társa nem mozdul, lassan félre hajtja
48 II | mosolygása oly túlvilági, mintha nem is öröm, nem is jókedv volna
49 II | túlvilági, mintha nem is öröm, nem is jókedv volna az, mi benne
50 II | érzemény, melyet ismerni még nem eléggé tiszta az emberi
51 II | oly alakban, minőnek ember nem képzelé, és lemosolyog reá,
52 II | bántott, ki nekem semmit nem vétett. Hogy féltek a haláltól,
53 II | kegyelmet, mint nézték, hogy nem jön-e az a fehér zászló!
54 II | ölébe vette nehéz fejét, s nem látszott félni tőle, pedig
55 II | vádolták, hogy apját megölte. Nem tagadhatta, ott aludt a
56 II | sikolták, hogy ártatlan ő, hogy nem szabad meghalnia, s ha vétkes
57 II | hagyja elfelednem. – Hisz én nem vagyok oka e vérnek.~– Eredj
58 II | apám. Az isten jó, az isten nem haragszik senkire. Minek
59 II | Minek sírsz? Hiszen te nem vagy rossz ember, mert ha
60 II | mert ha az volnál, engemet nem szeretnél. Lásd, a múlt
61 II | ad életet és halált, mi nem. Eredj alunni, jó apám!
62 II | isten mindenütt közel van, s nem fordul el senkitől, ki szemeit
63 II | ha szemeimet behunyom. Ő nem kerül senkit. – Csókolj
64 II | akarnak bántani? Szeretni nem tudnak ők senkit. Jaj annak,
65 II | hallgatott.~– Ha ezek fölkelnek, nem marad kő kövön – monda a
66 II | Gondoskodtam róla. Ez a nép urait nem szereti, mert nincs is oka
67 II | mentő vismuth porokat be nem akarja venni, erővel tölteti
68 II | mi kezünkre dolgoznék.~– Nem sejt ez a fiú odafenn valamit?~–
69 II | a fiú odafenn valamit?~– Nem gondolnám, de beszéljünk
70 II | rálőtt, az ember elesett, de nem halt meg. A fiú pedig megszökött
71 II | ezért okvetlen felakasztják. Nem rossz gondolat, éppen a
72 II | csak az akasztófa alatt nem. S ha itt megtalálják, nem
73 II | nem. S ha itt megtalálják, nem messze kell neki fáradni.~–
74 II | gyűlöli, mint a sátánt. Nem lesz nagy mesterség ily
75 II | Különben is, olyankor az ember nem bír az eszével, hagy magával
76 II | Soha meglepőbb lázadás nem ütött ki a nép között, mint
77 II | hogy megölte volna. De ez nem eshetett volna meg zaj nélkül.
78 II | azon keresztül? A hágcsót nem látta sehol.~A ház túlsó
79 III | közepén oly elhagyottan áll, nem volt mindig oly szomorú
80 III | mintha urokat gyászolnák, s nem akarnának többé kizöldülni
81 III | Eresszék be a kis Emmát! – Nem hallják, hogy sír odakint! –
82 III | hallják, hogy sír odakint! – Nem tud bejönni az ajtón! –
83 III | zörgeti, a kutyákkal enyeleg; nem hallják, hogy nyög, édesanyám,
84 III | Aludjál kedves betegem, nem jöhet ide senki, minden
85 III | Istenem, istenem! – Miért nem sietnek, mindjárt belefullad!
86 III | bámult maga elé.~– Hah! – Nem hallják, a kis Emma megint
87 III | hagyjanak! Mondják, hogy nem vagyok itt. Zárják be az
88 III | roskadva arcával az öregapa. Nem nézhette a gyermek emberfölötti
89 III | ejté ki kezéből a fegyvert, nem jutott eszébe, hogy a golyókat
90 III | nyugodt hangon a vénasszony. – Nem tőled jön a halál, hanem
91 III | halál, hanem hozzád. Engem nem ölhet meg senki. A halál
92 III | halál itt felejtett engem, nem gondol, nem törődik velem,
93 III | felejtett engem, nem gondol, nem törődik velem, hágy elevenen
94 III | Megvénültél. Meghalsz. Nem hagysz magad után senkit,
95 III | ugattak a ház háta mögül, és nem mertek előjőni.~A vénasszony
96 III | feküdt, s midőn magához tért, nem bírt szólani többé. Nyelvét
97 III | egyedül, lopva, senkitől nem kísérve távozott el a háztól
98 III | használt, s e gyöngesége miatt nem első eset volt nála, hogy
99 III | ölében.~– Magdolna asszony, nem segíthet-e fiamon? – zokogá
100 III | fiamon? – zokogá Zihanyiné.~– Nem.~– Mindenemet odaadom annak,
101 III | mennyit szenved, ember annyit nem szenvedett soha.~– Tudom;
102 III | rajta segíteni.~– Számára nem termett gyógyító fű a mezőn,
103 III | mondasz.~– Minek kérdeztél? Én nem szóltam senkinek. Eredj
104 III | asszony, az isten kegyelmét nem adják pénzért.~– És mégis
105 III | ajka kékült. Széttekinte: nem látta-e valaki? Azután hirtelen
106 III | temess el, Ödönke, Emma nem sír, Emma nem mondja meg
107 III | Ödönke, Emma nem sír, Emma nem mondja meg mamának…”~– Óh,
108 III | holtteste?~– Másnap kerestem, de nem találtam; aznap nem mertem
109 III | de nem találtam; aznap nem mertem odamenni, mert féltem,
110 III | kétségbeestében az anya.~– Ha nem kívánnád is, meglenne. Vén
111 III | emészteni. Óh, a lélek férgeit nem hajtja el semmi orvosság.~–
112 III | fog-e még kínlódni?~– Ha nem akarod küszködését látni,
113 III | temess el, Ödönke, kis Emma nem sír!” – és ő meg fog halni.~–
114 III | ez volt kedvenc gyermeke, nem a kisleány.~– Mint fogja
115 IV | múlt el az éjnek, az élet nem volt sehol.~De e sötétségben
116 IV | sehol.~De e sötétségben nem lakott az álom. Isten rettenetes
117 IV | halál.~Csupán egy háznál nem alszanak. Talán senki sem
118 IV | három nap óta, mint a halál. Nem olyan, mint a halál! Mint
119 IV | ágya fejénél az édesanya…~Nem, ő nem teheti azt.~Hiszen
120 IV | fejénél az édesanya…~Nem, ő nem teheti azt.~Hiszen ő mégis
121 IV | alatt volna. De az életet nem adja ember, a halált sem
122 IV | asszony!~Csoda, hogy ő is meg nem tébolyodik. Már sírni sem
123 IV | sem tud; keble mint piheg; nem volna jó embernek tudni,
124 IV | éjjeli lámpát az asztalon nem bírta elfúni; lélegzete
125 IV | vannak-e jól húzva a függönyök, nem néz-e be valaki onnét kívülről,
126 IV | temess el, Ödönke, kis Emma nem sír…~Mint a szíven talált
127 IV | sikolta, mint valami soha nem látott vad, rohant halottaira
128 IV | hajakkal, mint kísértetkirály.~Nem tudott szólani. Szélütött
129 IV | Szélütött nyelve egyetlen hangot nem adott kietlen bánatának.
130 V | V. A nem szeretett fiú~Nagy nehezen
131 V | balzsamtól illatoz.~És a balzsam nem bírja elnyomni a halottszagot.
132 V | tétovázva, mintha lopni jőne és nem tudna hozzá, s ott megállt
133 V | jövő-menőknek.~A jövevény nem mozdult, hanem maga elé
134 V | sírás erőltetné.~A mindenes nem vette észre. Hanem a vén
135 V | megijedve állt meg. Először nem akart hinni saját szemeinek,
136 V | akarok beszélni utoljára.~– Nem beszél azzal az istenen
137 V | az istenen kívül senki.~– Nem kérem tőle, hogy nyájas
138 V | neki mondani, hogy halála nem messze van, kerülje ki.~–
139 V | menne neki, szegény öreg, nem hogy futna előle; de az
140 V | alak, mint fehér viaszkép.~Nem lehetett volna rájok ismerni.~
141 V | mely száradni indul, és nem panaszkodik.~Az ifjú tántorogva,
142 V | merően, sokáig bámult reá. Nem szólhatott, nyelvén még
143 V | halál; fia azt hivé, hogy nem ismert reá. Tán ez elkényszerült
144 V | rongyos mez, kuszált hajak, nem hagynak emlékezni rá.~–
145 V | halállal le lesz fizetve. Nem szerettél engemet soha,
146 V | gyermekéveimtől fogva egy jó szót nem kaptam tőled, pedig talán
147 V | szerettél, isten vette el; kit nem szerettél, magad taszítád
148 V | hogy ne szóljon tovább.~– Nem jöttem tőled kérni semmit,
149 V | időre, mint az én életem, nem kell útravaló. Egy iszonyú,
150 V | fenyegeti. Apám! Tíz perc múlva nem élek, nem fogják szavaim
151 V | Tíz perc múlva nem élek, nem fogják szavaim háborítani
152 V | mozgott, hebegett, de szó nem jött ki rajta.~A fiú nem
153 V | nem jött ki rajta.~A fiú nem tudta, hogy apja szélütött,
154 V | apja szélütött, és beszélni nem tud.~– Egy szavad sincs
155 VI | ő keze alól kikerültek, nem néha a vármegye ápoló kezei
156 VI | felépült, azóta soha meszelve nem volt, de annál inkább teleirkálva
157 VI | mely után a később érkeztek nem mulaszták el szorgalmatosan
158 VI | hogy tisztességes embernek nem illik a kerítésen bemenni,
159 VI | őrzötte, hogy naponként magára nem gyújtotta a házat. Reggel
160 VI | nézett szét a padlásablakból, nem jutva egyhirtelen eszébe,
161 VI | az iskolaház még mindig nem szökött meg előle, lecammogott,
162 VI | mind megtanulta, de meg nem értette; féltudós, az emberi
163 VI | értette; féltudós, az emberi nem legveszedelmesebb osztályából.~
164 VI | a feje alját, de többre nem is vitte a dolgot; aludt,
165 VI | volt a kapuja.~Már ekkor nem ismert sem embert, sem állatot.~
166 VI | ismeretlen állat – embernek csak nem nézhette –, odacammogott
167 VI | kenyeres társam, be régen nem láttalak, ismersz-e még
168 VI | hogy magát semmiképpen fel nem tudta találni. Néha rávicsorította
169 VI | morgott magában, de bántani nem merte. Alkalmasint félt,
170 VI | ült le háza nyílása előtt, nem foghatva föl, hogy mely
171 VI | velök, kegyelmed főképpen nem sokat bízhatik bennök. Mikor
172 VI | gladiit gyakorlott, noha nem volt rá hatalma; ott felejtette
173 VI | a szegény ember épített, nem adott neki sárt vályognak,
174 VI | adott neki sárt vályognak, nem adott nádat a tetejére valót,
175 VI | róla, hogy ahol e módszer nem sikerül, ott a megyei orvos
176 VI | bámulatából magához térni nem bírt.~– Csendesen, barátim –
177 VI | szólt a rektor csitítva. – Nem kell elhamarkodnunk a dolgot.
178 VI | adtak innya. Láttam, hogy nem olyan, mint a többi, s hogy
179 VI | s a kutyának dobtam, és nem ette meg.~– Hát a papok
180 VI | csudákat, minek eljövetele nem lehetetlen. Láthattátok
181 VI | patkányok voltak megmérgezve, nem a gabona.)~– Pedig ezelőtt
182 VI | pillanatig türelemmel; én nem mentem az urakat, de igazságtalanul
183 VI | megkínzott állat, aki beszélni nem tud.~Egyike azoknak, kik
184 VI | lenni, mert hiszen te arról nem tehetsz, ami abban a levélben
185 VI | görnyedve, feje térdei közt, és nem vette észre, hogy hozzá
186 VI | azután ismét néma lett, arca nem változott.~– Ugye bizony,
187 VI | megfordítva a kérdést.~Mekipiros nem felelt.~– Fogsz beszélni,
188 VI | elereszték, ismét vigyorgott, és nem felelt.~– Fiam, gondold
189 VI | mi neked bántásodra lenni nem akarunk, ha mindeneket megvallasz;
190 VI | mondta, hogy fogjam rá…~– Nem hallgatsz, nyomorú!… Nézzétek…
191 VI | vele a fára, cégérnek.~– Nem, barátim, megölnetek nem
192 VI | Nem, barátim, megölnetek nem szabad őt, szükségünk van
193 VI | elpróbálom rajtad, ha mindent el nem mondasz úgy, amint akarom.~–
194 VI | úgy, amint akarom.~– Én nem tudok már semmit.~– Semmit?~–
195 VI | E perctől fogva a kántor nem látott a sötétben semmit,
196 VI | lehessen a dologban. Kordé uram nem most álmodott először rézorrú
197 VII | tartozik, nagyobb mulatságok nem történhetnek meg nála nélkül,
198 VII | türelemmel viseltetik, s viszont nem iparkodik arra a katonai
199 VII | katona, a szigorú, hibát el nem néző, meg nem bocsátó, kérlelhetlen
200 VII | hibát el nem néző, meg nem bocsátó, kérlelhetlen parancsnok.~
201 VII | fenyegetés, mint az, hogy „ha nem akarsz tanulni, majd elmégy
202 VII | meg is vesszőztette, és nem kérdezgette tőlük, hogy
203 VII | egyenruha, s a hadsorban nem ismerte meg az embereket,
204 VII | legkisebb gyávaságot el nem tűr; amelyik tiszten sérelem
205 VII | kellett verekednie, vagy ki nem állta az ott maradást. Ha
206 VII | parancsnok akarata ellen mozdulni nem szabad, melyre ha egyszer
207 VII | hideg érctekintet, az ajknak nem szabad megmozdulni az örömtől,
208 VII | a megtisztelő elnevezést nem a békés időkből kapta a
209 VII | az a vas ember ott, aki nem akar sem törni, sem hajolni?”
210 VII | tanúbizonyságaul, hogy a vitéz már nem mai gyerek. Álla meg van
211 VII | én kendtül.~– Ugyan mér nem ül le, katona bácsi, no?
212 VII | jött, hallja?~– De biz azt nem kötik a te orrodra, húgám.~–
213 VII | levelet, majd én beviszem.~– Nem azt, húgám. Nem szabad az
214 VII | beviszem.~– Nem azt, húgám. Nem szabad az ordináncnak más
215 VII | őrmester volnék.~– Mért nem teszi le azt a csákót? Nehéz
216 VII | kémlelni akarná, ha vajon nem harapja-e le az orrát az
217 VII | láncra van kötve.~– Azt nem tehetem – válaszolt szilárdul
218 VII | van benne?~– Tedd közé, nem árt az annak.~– Nem sül
219 VII | közé, nem árt az annak.~– Nem sül ez el?~– Ha csak a te
220 VII | a te szikrázó szemeidtől nem.~A pesztonka félve nyitotta
221 VII | fedelét, fel-felnézve rá, ha nem ijeszti-e meg, s aközben
222 VII | félni.~A hadfinak ugyan nem volt szabad megmozdítani
223 VII | katona bácsi.~– Elhiszem azt, nem is nőttem volna meg különben
224 VII | Hát te láttad-e már?~– Nem én.~– No, azt megnézd! Ez
225 VII | már lenne mentül hamarébb. Nem lesz mostanában? Ugyebár
226 VII | fordítva fél képét.~– De nem kiált a fülembe?~Mikor azután
227 VII | kegyelmezni? De iszen az nem fog megtörténni, a tábornok
228 VII | megtörténni, a tábornok nem ad kegyelmet senkinek; ha
229 VII | kardom a francia háborúból; nem tudná valami hasznát venni?~
230 VII | gyanánt.~– Igazán mondom.~– Nem használ semmit. Önnek el
231 VII | igen helyesnek találom. Nem is engedném másnak. A cérna
232 VII | nagy lelkierő kell, azt nem minden ember állja ki; akinek
233 VII | kedves kis feleségemnek pedig nem szabad bosszankodnia. Tudja?
234 VII | szabad bosszankodnia. Tudja? Nem szabad bosszankodnia.~Az
235 VII | hőstette. Önök, delnők, nem képzelik, mekkora zsarnokságot
236 VII | mondják, hogy azt elszakítani nem szabad: ez kegyetlenség.
237 VII | ez kegyetlenség. Miért is nem találnak fel az angolok
238 VII | elveszem öntül, ha szépen nem viseli magát. Ki látta azt:
239 VII | cérnagombolyítás miatt!~– Óh, én nem magamért beszélek. Én szokva
240 VII | hogy a fiúk mind buták nem lesznek emiatt. Csodálom,
241 VII | Csodálom, hogy ezt a tanárok be nem tiltják. Ha énnekem gyermekem
242 VII | énnekem gyermekem volna, annak nem lenne szabad cérnát tartani.
243 VII | lenne szabad cérnát tartani. Nem, az én fiam nem fog gombolyító
244 VII | tartani. Nem, az én fiam nem fog gombolyító gép lenni
245 VII | Tehát: „Hol volt, hol nem volt”.~– Volt egyszer egy
246 VII | én mesét akarok mondani, nem emberszólást.~– Hallgatok.~–
247 VII | barátnéja koporsójából való.~– Nem követek el gyöngédtelenséget,
248 VII | család.~– Sértettek, de nem sebesítettek.~– Ön megbocsátott
249 VII | megbocsátott nekik érte.~– Nem törődtem velök.~– Mondja,
250 VII | Mondja, hogy megbocsátott.~– Nem akarok magamnak hízelegni.
251 VII | bajáról. Ha örömük van, engem nem érdekel; ha bánatuk van,
252 VII | keresve keresték a fátumot, nem csodálom, ha megtalálták;
253 VII | csodálom, ha megtalálták; de nem akarok róla tudni; arra,
254 VII | hogy balsorsukat szánjam, nem vagyok elég jó; arra, hogy
255 VII | arra, hogy rajta örüljek, nem vagyok elég rossz. Ne erről,
256 VII | mint a jó gyermek, hogy nem bánja hát, hallgatja a mesemondást.~–
257 VII | célját érte el benne.~– Nem értem. Ön, úgy látszik,
258 VII | csak egy lélek tud még. Te nem fogsz szólani felőle senkinek,
259 VII | találkozni egy ifjúval, aki nem más, mint Széphalmi, mostani
260 VII | semmit. A megbízott vén, nem tudom, mi okból, éppen azon
261 VII | tértem, elgondolva, hogy nem nagyobb gyalázat-e az rám,
262 VII | szeretett? Igaz, hogy akkor nem kellett volna nekem ígérnie
263 VII | nélkül – és becsület nélkül… Nem szóltam semmit, senkinek
264 VII | zavart pénzviszonyai mellett nem teljesíthet. Ezen összevesztünk.
265 VII | megfeleltem, tűrtem, és el nem árultam azon hölgy titkát.
266 VII | vizet iszik. Az akkor már nem volt színlés többé. Minő
267 VII | és atyja között, azt én nem fürkésztem, hanem azt jól
268 VII | azon esetben, ha őt nőül nem veszi. Azt, hogy mivel fenyegette
269 VII | kedvesét, én teneked soha meg nem mondom, mert az a te tiszta,
270 VII | úgy tudom, hogy a házasság nem maradt áldás nélkül: két
271 VII | amint a csapások érték.~– Nem, nem érdemelt ennyi szenvedést.
272 VII | a csapások érték.~– Nem, nem érdemelt ennyi szenvedést.
273 VII | ahogy érdemelte.~– És még ez nem volt elég; te ismerted Hétfalusynak
274 VII | végig akarta azt törülni, de nem lehetett, mert öklei nagyon
275 VII | össze voltak szorítva, s az nem jutott eszébe, hogy azokat
276 VII | semmit. Tudja, hogy ezt nekem nem szabad hallanom.~– Pedig
277 VII | gondolattól.~– Rosszabb mesét nem mondhattál volna nekem –
278 VII | van.~– Hogy mondhatod ezt? Nem személyes ellenségem-e az
279 VII | egész Hétfalusy család? Nem kell-e emlékeznem arra,
280 VII | fegyelem szabályaiban kedvezést nem tanúsított, mindent el fog
281 VII | balhelyzetben.~– Testvéredet nem; de ezt igen. Én meg vagyok
282 VII | nyugodva, hogy te addig meg nem nyugszol, amíg a szerencsétlen
283 VII | megmentésére valami módot ki nem gondolsz.~És amidőn ezt
284 VII | akkor arca e nyugtalanságról nem tanúskodott.~Az ordonánc
285 VIII | csak bámult az idegenre, és nem felelt neki.~– Ki van idehaza? –
286 VIII | Kétszer, háromszor zörgettem, nem nyitotta ki senki; kénytelen
287 VIII | kérdé hüledezve a házi nő.~– Nem bántottak. Én tudok az ebekkel
288 VIII | az eső csak úgy szakad. Nem várhattam odakinn sokáig.~–
289 VIII | Magy úgy látszik, hogy nem jó járatban van. Kit keres?~–
290 VIII | úgy a város végire esik.~– Nem gondolom, szép asszony.
291 VIII | azért jól ismerem. Most nem lehet vele beszélni, ugyebár,
292 VIII | szokott imádkozni, s azalatt nem jó őt háborgatni. Önök is
293 VIII | hogy azt kérdezné tőlem, nem vagyok-e éhes, vacsoráltam-e
294 VIII | az idegen elé hozta.~– Ha nem utál a bakó tányéráról enni,
295 VIII | fehér, puha kezecskékkel; nem is olyanok, mintha férfi
296 VIII | étvágya volt. Hagyott is, nem is a tányér fenekén valamit.~–
297 VIII | Ejnye, pedig ezt tán nem is kellett volna mind elfogyasztani.
298 VIII | felelt a nő, de szemeit nem merte az idegenre emelni. –
299 VIII | testét borzongatja valami. Nem mert az idegenre többet
300 VIII | újra jó lábra állítani. Nem is volt több ez egynél?~–
301 VIII | jobb dolga van most?~– Azt nem tudom – felelt durcásan
302 VIII | durcásan a némber –, én csak nem járhatok valamennyi elment
303 VIII | igaza van, szép asszony. Nem minden ember való erre a
304 VIII | embert, aki valami börtönben nem ült még, aki úgy öt-hat
305 VIII | évet két-három ízben ki nem töltött a hűvösben; mert
306 VIII | állapothoz. Az ilyen embereket nem szeretem.~– Az való igaz.~–
307 VIII | fiatal felesége. Aztán nem baj az. Csak azért kérdeztem,
308 VIII | hajuk szálai az ég felé.~– Nem ugratták meg azután?~– De
309 VIII | Magasabb rangú tisztnek nem illett ilyen emberrel megvívni,
310 VIII | bocsátani, de csak úgy, ha engem nem bánthatnak.~Mind a hárman
311 VIII | hogy az ilyen fajta ember nem kívánkozik a világba. Hát
312 VIII | hát vívunk-e párbajt?” Az nem is állhatta sokáig a vegzát,
313 VIII | megszökött harmadnapra; s nem tudom, hová lett szegény.
314 VIII | főbe lőtték azóta.~– Ha még nem tették is, de aligha van
315 VIII | figyelmeztetéssel. Az ismeretlen nem látszott ezt észrevenni.~
316 VIII | lőport nedvesítette meg. Nem érzi magát biztosságban
317 VIII | csókolni látszottak a földet, nem rajta járni.~Az ismeretlen
318 VIII | szende gyermeket, ki őt nem látszott észrevenni a félhomályban,
319 VIII | förmedt rá a némber. – Nem hallod, hogy ez az úr beszélni
320 VIII | csak bolondítsa az úr is, nem eleget bolondítja már az
321 VIII | hogy mit kíván tőle. Talán nem is érthette az, oly lassan
322 VIII | kezéhez, és megcsókolá azt. Nem mert kezével hozzányúlni,
323 VIII | én házamban lelkész? Soha nem remélhettem ezt.~– Én messze
324 VIII | Én messze földről jövök, nem is vagyok e nemzetből való,
325 VIII | egyiket, amely a másikat nem engedte meghalni. Ismertem
326 VIII | olyat, aki bármennyit ivott, nem bírt ittas lenni soha; ismertem
327 VIII | ez irgalom végtelensége nem fedné be a földet, ki mentené
328 VIII | irgalom helyett a földön!”, nem lángoknak kellene összecsapni
329 VIII | mindent megemésszenek? Az Úr nem a külszínre, hanem a szívekbe
330 VIII | És ez a gondolat most nem bírja elhagyni lelkedet,
331 VIII | hogy a vaktában kivégzett nem érdemelte-e meg büntetését?
332 VIII | érdemelte-e meg büntetését? Nem volt-e gonoszabb szívében,
333 VIII | a vértettet végrehajtá; nem óhajtá-e apja halálát, gonoszabbul
334 VIII | őt meg az ég e csapással? Nem lett volna-e silány, elvetemült?
335 VIII | volna-e silány, elvetemült? Nem veszett volna-e el nyomorban,
336 VIII | nyomorban, elkárhozottan? Nem lett volna-e egykor öngyilkossá?
337 VIII | volna-e egykor öngyilkossá? Nem veszett volna-e ugyanazon
338 VIII | csak az felelhet, ki a meg nem történt jövendőket tudja.
339 VIII | karját, úgy simula hozzá.~– Nem az ég irgalmát hirdető angyal-e
340 VIII | szép gyermekre mutatva. – Nem úgy küldötte-e őt az ég
341 VIII | bántottak, mikor semmi hang nem volt szobámban, mikor egyedül
342 VIII | a világhoz visszakössön. Nem, az nem fogná utált sorsom
343 VIII | világhoz visszakössön. Nem, az nem fogná utált sorsom átkát
344 VIII | örökös kábultságban tartott. Nem értettem a szót, hacsak
345 VIII | hacsak a beszélő ajkaira nem néztem; nem vettem észre,
346 VIII | beszélő ajkaira nem néztem; nem vettem észre, ha valaki
347 VIII | sóhajtásokat, miket kívülem nem hallott senki. És hiába
348 VIII | eszembe, hogy imádkozzam. Nem tudtam egyebet, mint: „Én
349 VIII | egészen megkönnyebbült; nem hallom azt a tenger mélységébül
350 VIII | zúgást magam felett többé, nem suttognak, nem sóhajtanak
351 VIII | felett többé, nem suttognak, nem sóhajtanak körülöttem, hanem
352 VIII | s halkan folytatá:~– Nőm nem volt a szobában. Agya üresen
353 VIII | mindenféle növényt hányt abba. Nem volt mitől tartaniok, mégis
354 VIII | félve tekingettek körül. Én nem tudtam, mi adta nekem akkor
355 VIII | szerencsétlenné teszesz mindnyájunkat, nem tudod, hogy mit cselekszel?” – „
356 VIII | mit cselekszel?” – „Azt nem tudom, de annyit tudok,
357 VIII | akárhol vettétek, kezetekbe nem kerül többet. Én magamhoz
358 VIII | visszakövetelik tőlem. De annyi év óta nem kereste senki. Úgy hiszem,
359 VIII | énnekem. Senki kezéből meg nem enném a főtt ételt, mint
360 VIII | útra megyek, velem jön, el nem marad tőlem soha. Csak az
361 VIII | maradni? Bár sokáig lehetne.~– Nem tehetem, jámbor férfi; hivatásom
362 VIII | vesztegesd az isten igéit, uram, nem kell a kenyeret az ebeknek
363 VIII | ebeknek hányni.~– Másik nem volt?~– Nemrég késő este
364 VIII | sem azt, hogy hová lett. Nem első eset az ilyen.~– Úgy
365 VIII | hölgy neve írva, akit el nem kell önnek felejtenie.~A
366 VIII | esik önnek megválni tőle, nem viszem el.~– Jó helyen lesz –
367 VIII | ebek harapósak.~– Engem nem bántanak.~Az idegen nem
368 VIII | nem bántanak.~Az idegen nem engedte magát kikísértetni;
369 VIII | megtudod; kelj fel!~A legény nem sietett az engedelmeskedéssel.~
370 VIII | engedelmeskedéssel.~Az idegen nem szólt neki többet, hanem
371 VIII | katonát csaltam ide, de nem azért, hogy én elrejtsem.~–
372 VIII | azért, hogy én elrejtsem.~– Nem azért hoztad ide, hogy elrejtsd?
373 VIII | gazdám küldött lovakért, de nem kaptam nekünk valót. Bizony
374 VIII | grófné.~– Tőle hallottad?~– Nem, csak úgy gondolom, mert
375 VIII | titkosrendőr alá.~Az idegen nem várhatta, míg elkészül vele,
376 VIII | egyik fogát; ráfogta, hogy nem akar ugatni…~ ~A Hétfalusy-háznál
377 VIII | okai vannak hinni, hogy ez nem lesz sikertelen.~Széphalmi
378 VIII | tőle. Ám próbálják meg.~Nem állhatá meg, hogy mégis
379 VIII | idegen megütközve nézett rá; nem értette ezt a franciát.~
380 VIII | collègue.~– Ördög a kollégád, nem én. Vuz – ét őn – magnetizőr,
381 VIII | mosolyganak így.~– Számomra nem termenek a füvek írt.~–
382 VIII | termenek a füvek írt.~– Nem is durva anyag az én gyógyszerem.
383 VIII | visszahozhatatlan. Önök nem szerették mindig úgy a gyermeket,
384 VIII | kezd. A tilos viszonynak el nem titkolható következése lett.
385 VIII | leányának, hogy ha ez meg nem öli gyermekét, meg fogja
386 VIII | csecsemő, kinek születni nem volt szabad, jóvá is tette
387 VIII | menjen nőül, de ekkor már ön nem volt hajlandó e házasságra,
388 VIII | fenyegeté önt, hogy ha őt nőül nem veszi, fel fogja fedezni,
389 VIII | fog ágyában feküdni, és nem fogja látni unokáját. A
390 VIII | Minő betegségemből? Én nem vagyok többé beteg. Én meggyógyulok.~–
391 VIII | meggyógyulva, akkor mondhatja: én nem vagyok beteg.~– Én ne lássam
392 VIII | parancsoljon vagyonommal; vagy ha nem hozhatja ide leányomat,
393 VIII | díját e szolgálatának, nekem nem lehet az elég nagy.~– Uram,
394 VIII | az elég nagy.~– Uram, én nem vagyok szemfényvesztő, aki
395 VIII | maradok mellettük.~– És ha nem tudnánk azon ifjút megmenteni?~
396 VIII | bámulva néze rá, mintha nem értené.~Az öreg nyugtalanul
397 VIII | fiamnak, aki iránt én magam nem ismerék kegyelmet soha!
398 VIII | Kegyelem öntől, aki mint bíró nem adott kegyelmet soha senkinek!
399 VIII | Széphalmi kézbesítendi azt.~– Nem, uram. Magam viszem el azt.~–
400 VIII | ez mosolyogva.~– Hát ön nem francia? – kérdé ez megdöbbenve.~–
401 VIII | valaki Franciaországból jön, nem következik mindjárt, ha
402 VIII | mondani: „Ördög a kollégád, nem én”.)~– Csak adjon kegyed
403 VIII | betegnek erősítő szereket, az nem rontja az én kúrámat; néhány
404 VIII | golyója szánva volt. A golyó nem talált, fennakadt a zsinórzatban;
405 VIII | megtorolni előállt.~– Kérni nem elég; mit mondhat védelmére?~–
406 VIII | leveleket, végigtekinté. Nem egy régi bajtárs, kedves
407 VIII | teszi.~– Jól ismerem azt, nem is az elől hagytam el e
408 VIII | az idegen –, hadd lássuk, nem olvad-e meg a vas is?~A
409 VIII | azt, ha a tábornok vissza nem fogja.~Vértessy közel volt
410 IX | mialattunk, kinek életét még nem ismerték el a bölcsek, pedig
411 IX | annyit tudnak beszélni; kitől nem tanítottak meg bennünket
412 IX | reményeivel mindenki hozzá fordul…~Nem a pokol ez, hanem a föld.~
413 IX | a békességes föld; aki nem oly indulatos, mint a többi
414 IX | elértik?~Azután századokig nem adja megint élete jelét.
415 IX | érettük az ég csapásait. Nem haragszik rájuk, nem bünteti
416 IX | csapásait. Nem haragszik rájuk, nem bünteti őket. Ápol, nevel,
417 IX | bünteti őket. Ápol, nevel, és nem vár háládatosságot. Csak
418 IX | nemei, miket soha névvel nem nevezett senki, jelennek
419 IX | bátort egy szellő elfújja; nem használ elzárkózni előle
420 IX | keresi azt, ki tőle fél. Nem kell hozzá romlott lég,
421 IX | megrettenni tőle, és meghalni.~Nem emberek betegsége az; a
422 IX | azért mondom „talán”, mert nem tudom egész bizonyossággal,
423 IX | hogy mikor öregedtem meg), nem sok osztályom volt a közös
424 IX | mulattatott is. Iskolába nem volt szabad járnunk, vakációt
425 IX | kaptunk bizonytalan időre; nem tagadhatom, hogy ennek igen
426 IX | gyermekek voltunk, s meg nem szegtük tilalmát. Pedig
427 IX | velünk; mondta, hogy aki nem fél, nem hal meg; felmetszé
428 IX | mondta, hogy aki nem fél, nem hal meg; felmetszé előttünk
429 IX | jóízűn evé meg; lám, őneki nem árt, mert ő nem fél a vésztül.
430 IX | lám, őneki nem árt, mert ő nem fél a vésztül. Csak rendesen
431 IX | mi mind együtt vagyunk, nem vittek el közülünk senkit,
432 IX | emlékezetes évből. Hajh, másutt nem eléglette az meg könnyekkel
433 IX | elmondjanak, minthogy azok nem jönnek az iskolába, tehát
434 IX | jönnek az iskolába, tehát nem hallhatják.~– Nebulók! (
435 IX | azt jelenti, hogy iskolát nem kell tartani többet, hanem
436 IX | tehát halál fiává lenni nem akar, egy szemet se merészeljen
437 IX | tisztelendő úr – kertjéből – nem szabad ellopni a barackot.~–
438 IX | népet, mert hiszen más ember nem vesződik a faluban gyümölcstenyésztéssel.~–
439 IX | használatos pecsenyét enni és nem járni a napon.~Ez a passzus
440 IX | aminek a színe olyan – meg nem határozható színű; készítik
441 IX | piskolthumhoz, a szagát nem igen nagyon érezni. Ettől
442 IX | kölcsön egy kanalat), ha az nem használ, egy evőkanállal,
443 IX | mindaddig, amíg csak a morbus el nem hagyja a beteget. Kapni
444 IX | Kassán a patikában; aki nem szerez magának, magára vessen,
445 IX | kegyelméből, aki, ha be nem akarják azt venni, erővel
446 IX | édes az a – izé?~– Asine. Nem mondtam, hogy milyen az
447 IX | mondtam, hogy milyen az íze? Nem hallgattál ide; tartsd a
448 IX | eminentissime. Csakhogy nem piskolta, hanem piskoltum;
449 IX | piskolta, hanem piskoltum; nem faeminini, hanem neutrius
450 IX | és imádkozzunk. S azután nem lesz iskola, amíg a morbus
451 IX | iskola, amíg a morbus el nem múlik.~A fiatalság öröme
452 IX | hatig, pedig látta, hogy nem az lőtte meg.~A megcsapott
453 IX | esteli helyett. Rektor úr nem vette észre. Amint az ámen
454 IX | azon való örömében, hogy nem lesz több iskola, mert jön
455 IX | mert hogy jön a morbus, s nem jó az embernek ilyenkor
456 IX | olyan világ lesz, amikor nem a te harangod szavai kísérik
457 IX | borzas Hanák.~A harangozó nem mert feleselni. Becsukta
458 IX | megrémüljön, a mirigy kiütésekor nem lesz szabad a halottakra
459 IX | fogják kísérni a halottakat?~Nem is talált haza Hanák, hanem
460 X | uralkodó, óriás rokont érez – nem maradt a puszta költői lelkesületnél
461 X | szorgalmasak, sem oly jámborok nem voltak, mint ő és barátai,
462 X | követelő Hétfalusyval, éppen nem olyan természetűek voltak,
463 X | naplopónak tartott, aki nem ásóval, kapával keresi a
464 X | kenyerét, ha már egyszer nem született valamiféle úrnak;
465 X | az uraságok ellen. Mintha nem ellehetne a világ anélkül,
466 X | bankót csinált: „Ha írni nem tanítják, nem vetemedik
467 X | Ha írni nem tanítják, nem vetemedik rá”. A népiskola-tanítók
468 X | számára, hogy lecke idején nem lehetett a kelepeléstől
469 X | azt, még tanulókorában; nem tudja, mit jelentenek a
470 X | királyról s a hős Mén Marótról, nem lelkesül fel Ziska nagy
471 X | műipar mezején; és tennék azt nem a ragyogni vágyás ambíciójával,
472 X | hangyaszorgalommal, mely nem restelli a bölcsességet
473 X | meg a suttogókat, hogy ez nem külellenség miatt történik,
474 X | fennhangon kiáltozák, hogy nem ragály készül a nép ellen,
475 X | főt és posztóruhát visel; nem lehet hinni senkinek!~Ki
476 X | emberi lantverő többé zengeni nem tud, Bodza nem is olvas
477 X | többé zengeni nem tud, Bodza nem is olvas soha mást egyebet,
478 X | olvas soha mást egyebet, nem ismer más költőt, semmiféle
479 X | lelkesülni, de amelyek szinte nem olyan jók, mint Horácéi.~
480 X | szabadulhattam. Harangozásig az öreg nem bocsátott.~– Iván, a régen
481 X | még kétségben volt, amit nem akart elhinni, most már
482 X | annak, aki fél tőle. Én nem félek. Hát te?~A legény
483 X | nagy már a zaj; de ez még nem sokat ér. Ismerem a hétfalusi
484 X | Haszontalan, gyáva nép. Nem is tiszta; – korcs. Pedig
485 X | holmi apró falu kezdése nem ad tekintélyt.~Iván bámulattal
486 X | faluban szeszgyár is van, s nem hazudik, aki azt mondja,
487 X | küldeni, akiket az uraságok nem ismernek. Némely embert
488 X | előtt gyűjtsd őket össze. Én nem mondom, hogy mit tégy, majd
489 X | gyűlhely lesz a hóhér laka.~– Nem árul el bennünket Zudárné?~–
490 X | anyja, a vén kuvik?~– Ha nem jobban. A kuvik csak kiabál.~–
491 X | elfoglalta volna jószágaikat; de nem lehet a szavain elmenni.
492 X | vonta Dudoky nemességét, ez nem tudta azt bebizonyítani.
493 X | szolgálni. Ott egy éppen nem jó hírű helyre került, ahol
494 X | ami a szívet kínozza. – Nem ilyen Borcsa! Mikor ez az
495 X | s ha kés van a kezében, nem jó közel lenni hozzá. Neki
496 X | Sokszor mondta ezt. „És azután nem bánom, ha megölnek is!” –
497 X | Jól élek mellette. Az öreg nem sokat gondol rá.~– Azt pedig
498 X | a nyelvét.~– Annál jobb. Nem tud beszélni. Kell neki
499 X | előfordulni olyan esetek, amiket nem örömest tesz meg az ember
500 X | ereszteni ott, ahol magunk nem akarjuk kezeinket bekeverni.
1-500 | 501-838 |