Fezejet
1 II | engem sohasem bántott, ki nekem semmit nem vétett. Hogy
2 V | kapitányomat meglőttem, nekem is elég lesz egy lövés,
3 VII | ügyelni.~– Kedves édes. Van nekem egy régi kardom a francia
4 VII | cérnatekercset kellett tartanom, nekem akkor a nénéim meséket szoktak
5 VII | hol alperes. Azt a lyánkát nekem kellett volna nőül vennem.
6 VII | meséket mond. Ne szóljon nekem Hétfalusyék bajáról. Ha
7 VII | akkor nem kellett volna nekem ígérnie kezét. Kezet szív
8 VII | ez a fiú hol van, arról nekem ne szóljon semmit. Tudja,
9 VII | semmit. Tudja, hogy ezt nekem nem szabad hallanom.~– Pedig
10 VII | tudhatod te ezt elébb, mint nekem jelentve lenne?~– Szolgabíró
11 VII | tábornok, és elsápadt bele. – Nekem fogják általadni. Nekem
12 VII | Nekem fogják általadni. Nekem kell rá ítéletet mondanom!~
13 VII | mesét nem mondhattál volna nekem – monda a tábornok, visszatérve
14 VIII | halálra ítélt rabokat: – nekem jutottak a bűnösök rémei,
15 VIII | képzeletem volt, hogy ha nekem egy gyermekem lenne, milyen
16 VIII | Én nem tudtam, mi adta nekem akkor azt a gondolatot,
17 VIII | e gyermeket az ég küldte nekem. És úgy kell lenni. Senki
18 VIII | kérnem valamit: adja ön át nekem kincsei felét, a kis hímzett
19 VIII | pihenjenek le, késő az éj. Nekem még reggelig nagy utat kell
20 VIII | hozzám a fiatalember, s nekem könyörgött, hogy rejtsem
21 VIII | bármi díját e szolgálatának, nekem nem lehet az elég nagy.~–
22 VIII | akit elüldöztek a háztól. Nekem csodálatos kívánságaim vannak,
23 XI | hogy én sem siratom, pedig nekem testvérem volt. Romulus
24 XIV | szíve fenekén megbocsát nekem és szegény családomnak;
25 XIV | oly kérve kérdezé:~– Fog-e nekem kegyelmezni az isten?~–
26 XV | magáét. – Bárki legyen ön, nekem igen kellemes szolgálatot
27 XV | ön, keljen innen! Ezt nem nekem köszönheti, hanem istennek,
28 XVI | Leesem. Meghalok. Jaj, nekem. Hányjatok szénát alám;
29 XVIII| előtt álljunk. Igérd meg nekem, hogy nem fogsz engemet
30 XVIII| az ellenségnek, a másikat nekem, élve ne jussak kezükbe.~
|