Fezejet

 1 I    |         mikor minden alszik, oly hangon, minőn soha nem szólt, elkezdjen
 2 II   |         le! – kiálta erős, dörgő hangon az érkezteknek. – Megéheztetek,
 3 II   |  legtávolabb szobából mély, zúgó hangon zendültek át az ének szavai
 4 II   |  eldarálni. Nem. Érthető, komoly hangon mondta végig, szemei hunyva
 5 II   |       mellékszobából reszkettető hangon a dicséret verse.~A villámos
 6 II   |    gyermek pedig tiszta, mézédes hangon olvas a szent könyvből bűnbocsátó
 7 III  |          udvaron, s éles sivöltő hangon hallék e szó: „Halál! halál!”.~
 8 III  |             szólt sértő, nyugodt hangon a vénasszony. – Nem tőled
 9 IV   |  keresztet vetett magára, s tört hangon, elfulladt szóval mondá:~–
10 IV   |          vadmadár sikoltása, oly hangon kiálta fel e szóra a gyermek;
11 VI   |     odabenn oly félelemgerjesztő hangon, hogy a kutya kiült az udvar
12 VI   |         édes fiam – kezdé szelíd hangon a rektor –, ne gondold,
13 VIII |     idegen, nyájas, szeretetteli hangon.~A gyermek összerezzent.~–
14 VIII | ismeretlen szelíd, malasztteljes hangon.~– Ámen. Ámen – sietett
15 VIII |       öreg kezét, s indulatáruló hangon monda néki:~– Legyen ön
16 VIII |    terítve alája, s nyájas, édes hangon kínálgatá az idegent, hogy
17 VIII |  szemeibe mélyeszté, s lelkesült hangon szóla hozzá, ki a pokol
18 VIII |    azokat melegen, elérzékenyült hangon rebegé:~– Isten legyen önnek
19 XI   |         tőlem! – kiálta csattanó hangon. – Aki közelebb lép, lelövöm!
20 XIII |          eseményeket, s panaszló hangon mulatságos kalandokat, amik
21 XIII |        onnan vezényelt diktátori hangon.~– Most én parancsolok.~
22 XIV  |          tehetek? – szólt rebegő hangon a férj.~– Látod – monda
23 XV   |     tömeg elé lovagolt, s kemény hangon kiálta rájok:~– Mit akarnak
24 XV   |       egészen rekedt, hanem éles hangon tesz hozzá ilyetén mondást:~–
25 XVI  |       röhögött a szörnyeteg ádáz hangon, és rugdalta a falat lábaival,
26 XVI  |          Aztán erős, felcsattanó hangon kiálta fel az ablakba:~–
27 XVI  |         istenem! – kiálta esengő hangon Elizke.~E pillanatban feltárult
28 XVI  |      felrúgta maga előtt, rekedt hangon monda ostromlóihoz:~– Kijöttem;
29 XVII |    állásba helyezé magát, s erős hangon kiálta:~– Doktor! Én azt
30 XVIII|  féktelen szilaj hadaktól, bátor hangon felszólítá őket, hogy térjenek