Fezejet
1 II | hozzá.~– Ördögien dicső fiú vagy, Iván.~– Ehhez jött
2 II | dolgoznék.~– Nem sejt ez a fiú odafenn valamit?~– Nem gondolnám,
3 II | elesett, de nem halt meg. A fiú pedig megszökött a katonaságtól.
4 II | lázadás.~– De akar-e majd a fiú e kezdetnek feje lenni?~–
5 II | hogy hol vannak.~– Ördögi fiú vagy, Iván, hadd öleljelek
6 III | hagymázosan félrebeszélve a fiú –, megölték a rossz emberek,
7 III | amint leszakítá a virágot, a fiú elkezde vele civakodni,
8 III | élet a lánykában; amint a fiú a ráhalmozott leveleket
9 III | kedves kisleányom!~– A fiú, amint e szót hallá, elkezde
10 III | Bárcsak meghalna ez a fiú! – kiálta kétségbeestében
11 IV | Szegény kis Emma… – nyögé a fiú.~E nyögésre a nő háromszor
12 V | V. A nem szeretett fiú~Nagy nehezen megvirradt.
13 V | szó nem jött ki rajta.~A fiú nem tudta, hogy apja szélütött,
14 V | s visszarántá.~Amint a fiú e hideg, reszketeg kezeket
15 VI | végében, s mikor két szegény fiú koporsóra valót lopott belőle
16 VI | hűtő tárgyára akadhatni. A fiú hallgatott, és fogait csikorgatta.~
17 VI | fogva jobbra-balra, hogy a fiú eszéhez térjen.~Ez pedig
18 VI | vetett karokkal állt meg a fiú előtt… – Fiú… Tudod-e, hogy
19 VI | állt meg a fiú előtt… – Fiú… Tudod-e, hogy én hat esztendő
20 VII | adott?~– Ismertem. Heves fiú volt. Háborúban talán jó
21 VII | E tény után azonban a fiú megszökött.~– Ez még gonoszabb –
22 VII | valamit arról, hogy ez a fiú hol van, arról nekem ne
23 VII | ön tudni; a szerencsétlen fiú éppen azon a napon, amidőn
24 VII | téged; maga ez a szeles fiú nyílt mulatságban megsérte
25 VIII | az ablakon. Ez egy magyar fiú volt, akinek meg is ígértem,
26 IX | volt a mester kegyence. A fiú eldugta hirtelen a penicilust,
27 IX | lőtte meg.~A megcsapott fiú bömbölése közben rákezdte
28 X | Mekipirost.~– Minek, mester? Az a fiú néma is, bolond is. Tudod,
29 XVIII| holtan rogyott le az apa és fiú mellé. Ezek Mária lövései
|