Fezejet
1 I | néha hetekig elbolygott, ki tudja hol, ki tudja miért, s azalatt
2 I | elbolygott, ki tudja hol, ki tudja miért, s azalatt iszonyúan
3 II | Van-e, ki azon kezet meg tudja csókolni, mely mindig halált
4 II | ki azon szomorú házat meg tudja vele osztani, mely az emberek
5 II | mely a kéményből alálóg… Ki tudja, minő átkos, iszonyatos
6 II | engemet akarna bosszantani, tudja, hogy sohasem szívelhettem
7 II | is ártatlanok voltak. Ő tudja, hogy miért ad életet és
8 VI | ellenségnek, azt nagyon jól tudja kegyelmed: ez országot haddal
9 VII | ilyen nagyra.~– Hát aztán tudja, mért küldte magának ezt
10 VII | nem szabad bosszankodnia. Tudja? Nem szabad bosszankodnia.~
11 VII | nekem ne szóljon semmit. Tudja, hogy ezt nekem nem szabad
12 VIII| homlokára a férfinak.~– Pedig ki tudja, miért rendelte ezt így
13 VIII| rendelte ezt így az Úr? Ki tudja azt, hogy a vaktában kivégzett
14 VIII| voltak mind a ketten. Ki tudja, minő sorstól őrizte őt
15 VIII| meg nem történt jövendőket tudja. Mi pedig homály által látunk,
16 VIII| kegyelmet soha senkinek! Ön jól tudja, hogy ami bűne van e gyermeknek,
17 VIII| odafordult most az idegenhez.~– Tudja ön, hogy engemet a közéletben
18 X | anélkül, hogy a paraszt el tudja a betűket olvasni. Elég
19 X | még tanulókorában; nem tudja, mit jelentenek a betűk.~
20 X | melynek minden versét kívülről tudja, s minthogy az igen okosan
21 XI | Látjátok, nem akarja inni, tudja ő is, hogy méreg van benne.~–
22 XIII| hogy a szegény ember fia tudja magát előre őrizni.~– Mitől?~–
23 XIII| meg kigyógyítja. Hisz ezt tudja minden ember. A gyógyszer
24 XIV | miket a szél ütött meg. Tudja ön, mit jelent az? Énhozzám
25 XIV | azokat, tábornok úr. Ön tudja, hogy e rendkívüli, hírből
26 XVI | egész ház, és senki sem tudja, honnan jön az.~A némber
27 XVI | adta őket. Tudjátok meg, és tudja meg az egész világ, hogy
28 XVI | Íme, én kibeszélem azokat; tudja meg minden ember. Ez a leány
|