Fezejet
1 I | ismét, s éjjel látó nagy szemeit kimeresztve, fülébe sikoltsa
2 I | vizet, megmosta kezeit, szemeit. Egyik helyütt azt mondta: „
3 II | visszfény kínzá az ember szemeit; nem látszott felhő, sem
4 II | róla tekintetét, felnyitá szemeit, és utánanézett.~Amint az
5 II | ártatlan vagyok”. Bekötém szemeit. De kezem reszketett, mikor
6 II | nem fordul el senkitől, ki szemeit hozzá felemeli. Lásd, én
7 II | magát, lefekszik, behunyja szemeit, s perc múlva ismét újra
8 III | és megmereszté arcát és szemeit, mint egy őrült.~Az orvosok
9 VI | magára, ajkait beszítta, és szemeit kimereszté.~– Hallod-e,
10 VII | bámulva nyitá fel nagy, kerek szemeit. – Az lehetetlen.~– Én azt
11 VIII| Igen – felelt a nő, de szemeit nem merte az idegenre emelni. –
12 VIII| gyerekek, akik a verebek szemeit kiszúrják, akik a denevéreket
13 VIII| hogy az ijedten nyitá fel szemeit.~– No! Micsoda ez? Mit bánt
14 VIII| egy hullával bánt volna, szemeit sem nyitotta fel az, alig
15 VIII| még mindig lezárva tartá szemeit. Széphalmi leült egy asztal
16 VIII| Hétfalusy e szókra felnyitá szemeit merően, s a beszélőre bámult
17 VIII| fogva az öreg kezét, lángoló szemeit annak szemeibe mélyeszté,
18 VIII| tábornok merően rászegzé szemeit az ifjúra, azután csendesen
19 VIII| szempillái eltakarták könnyező szemeit, ajkai a fájdalom legmagasabb
20 X | nagyravágyással kápráztatják szemeit, akarnák őt vezetni a míveltség,
21 XI | Mária eltakarva kezével szemeit, azután hirtelen a mester
22 XIV | susogá a hölgy, megdicsőülő szemeit felfelé emelve. – Isten
23 XV | közben álló ember háta mögül, szemeit előremeresztve, a távoli
24 XV | Hétfalusy bámulva mereszté szemeit maga elé, s hagyta elvétetni
25 XVI | haja egészen eltakarta a szemeit. Vigyorgott most is, és
26 XVI | gyermek áhítattal emelé szemeit az égre, s pici kezeivel
27 XVI | között. Ravaszul lesüté szemeit, s féloldalt tekintve az
28 XVII| teleszórta sziporkával az üldözők szemeit, hogy azok semmit sem láttak
|