Fezejet

 1 Elo |          nyáron derek járnak és nehéz kék ködök, télen a nap éget.
 2 II  |    tűzben izzóvá vörösült… az a nehéz lánc, mely a kéményből alálóg…
 3 II  |        bocsánatát hirdetik, két nehéz könnycsepp gördült elő,
 4 II  |   elviselt könyv, az ágy felett nehéz, rezes puska. A halavány
 5 II  | verítékes homlokát, ölébe vette nehéz fejét, s nem látszott félni
 6 V   |         Megragadta az aranyzott nehéz feszületet, lassan felemelte
 7 V   |        felemelt öklében a nagy, nehéz feszület…~A káplár odalépett
 8 V   |   rostély őrzötte ablakával – a nehéz csörgő lánc – a vallató
 9 V   |      egyik kezébe kést, másikba nehéz huszárpisztolyt ragadott.
10 VII |      nem teszi le azt a csákót? Nehéz lehet a.~– No, mármost,
11 VII |       és sokáig, sokáig küzdött nehéz, lélekfárasztó gondolataival.~
12 VIII|         üzletet. Azt restellem. Nehéz lesz újra jó lábra állítani.
13 VIII| szenvedése van, és mindegyiknek nehéz a magáé. Egyik választá
14 VIII|        zárkózott szívek, mikhez nehéz férkőzni. Vannak könnyelmű,
15 VIII|       kereszt a homlokon a szív nehéz tudását jelenti. A te kezed
16 VIII|       bort, az örömöket. Valami nehéz, kimondhatatlan teher nyomta
17 VIII|    magamtól, ahogy tudtam. Ez a nehéz léleknyomás, ez a fárasztó
18 XI  |   mellett.~A begyöpösödött utat nehéz volt már kivenni a sötétben,
19 XII |         volt, s eltorlaszolva a nehéz mángorlóval.~Zudár hörögve
20 XII |    futott vissza szobájába, egy nehéz fejszét keresett elő, s
21 XII |  fejszével a pallókat; nem volt nehéz azokon alul a pinceboltozat
22 XIV |      láncos kezeit összetéve és nehéz szempilláit lecsukva nedves
23 XIV |    élethalálkérdés, s a félelem nehéz indulat lehet egy új életre
24 XVI |  emlegetni.~Az udvarra nem volt nehéz bejutni. A kaput kinyitá
25 XVI |    szörnyeteg, mely mint valami nehéz bűnsúly, csüggött martaléka
26 XVII|         főurat kíntól vonaglani nehéz láncai közt, látta szelíd
27 XVII|     vágott galambfehér fejére a nehéz korbáccsal.~Ez ütés hangjára