Fezejet

 1 II   |      komoly hangon mondta végig, szemei hunyva maradtak, arca emberi
 2 II   |         s ráfogta a szökevényre. Szemei vérben forogtak. Ekkor egy
 3 V    |        összecsapzott a homlokán, szemei be voltak esve, képe csupa
 4 V    |       széléhez; haja szerteállt, szemei forogtak. Megragadta az
 5 VI   |       addig, míg a haját tépték, szemei egészen eltűntek, a feje
 6 VII  |       tenyere a zsinóron, csak a szemei járnak néha lopva félre,
 7 VII  |       mozdul meg.~Járnak pedig a szemei félre azonképpen, amint
 8 VII  |          beszélni nagy, sötétkék szemei, mik e pillanatban arról
 9 VIII |     közelebb lépett hozzá, s jól szemei közé nézve, monda neki:~–
10 VIII |     beesve, ajkai elhalványulva; szemei merően kiülnek, és sokat
11 VIII |       Szép és okos. Gyönyörű kék szemei, mint az ég. Ártatlanság
12 VIII |      sornál úgy elfogódott, hogy szemei azon maradtak.~– Olvassa,
13 VIII |         a tettetés tovább; amint szemei Kornéliáéval találkoztak,
14 VIII |       már megfejté a talányt, de szemei még fenntarták a kétséget.~–
15 IX   |      elvörösödött. Kidülledtek a szemei a nagy igyekezetben, ahogy
16 X    |    elmélázott e furcsa térképen, szemei mindig megakadtak annál
17 XI   |          tanulmányozhatni.~Bodza szemei felvillantak e szóra.~–
18 XI   |         kisujjára vont vasgyűrűt szemei elé tartva kérdezé tőle:~–
19 XIV  |       kezeit és halvány orcáját; szemei lassan lecsukódtak, és fehér
20 XV   |          a házak el nem takarták szemei elől.~Az utcák csendesek
21 XVI  |      fehér, zilált haj homlokán, szemei előtt, vértől aláfutott
22 XVI  |         kezei úgy reszkettek, és szemei alig látták már, ami előttük
23 XVI  |      milyen szép! Arca, termete, szemei: ártatlan még, mint az angyal.
24 XVII | képzelődését. – Mint merednek ki szemei! Hogyan sápad!~– Az én szemeim
25 XVII |        elváltozott arccal, merev szemei körül ónszínű karikák, arcai
26 XVIII|         fia fejére nyugtatá, míg szemei az eget látszottak keresni,