Fezejet

 1 II  |         hogy sohasem szívelhettem semmit, ami szent.~– Az öreg, úgy
 2 II  |         sohasem bántott, ki nekem semmit nem vétett. Hogy féltek
 3 V   |            Nem jöttem tőled kérni semmit, oly rövid időre, mint az
 4 VI  | megvénültek, a nyomorúságon kívül semmit sem ismertek életökben,
 5 VI  |        akarom.~– Én nem tudok már semmit.~– Semmit?~– Elfelejtettem,
 6 VI  |           nem tudok már semmit.~– Semmit?~– Elfelejtettem, amire
 7 VI  |      kántor nem látott a sötétben semmit, de képzelete annál irtóztatóbb
 8 VII |         oda bizalmas háziorvosát! Semmit, semmit sem! A tábornok
 9 VII |     bizalmas háziorvosát! Semmit, semmit sem! A tábornok állig be
10 VII |      Igazán mondom.~– Nem használ semmit. Önnek el kell várni, míg
11 VII |        hogy senki sem tudott róla semmit. A megbízott vén, nem tudom,
12 VII |      becsület nélkül… Nem szóltam semmit, senkinek egy szót sem.
13 VII |            arról nekem ne szóljon semmit. Tudja, hogy ezt nekem nem
14 VIII|          félj tőlem, kislyánykám, semmit se félj. Hogy hívnak? A
15 VIII|           én sem szeretek senkit, semmit mást a földön. Sohasem kutattam,
16 XI  |           ordított, de nem felelt semmit, csak néha könyörgött, hogy
17 XI  |          hogy teszi magát, mintha semmit sem tudna. De mi tudjuk.
18 XII |         valami zajt az udvaron?~– Semmit, apám. A lovak dobognak
19 XIII|      akart sem látni, sem hallani semmit.~
20 XIV | Eredménytelen lesz. Hiszen kegyed semmit sem tud mentségemre felhozni.
21 XIV |          felhozni. Én nem mondtam semmit.~– De én azért tudok. Védték
22 XVI |        amit akartok. Egyik sem ér semmit. A bivalyfogó orozva akar
23 XVI |           elzáratta.~A kastélyban semmit sem vettek még észre. Odabenn
24 XVI |       diadal.~A fellázított tömeg semmit sem hallott e klasszikus
25 XVI |              kérdé a nő halkan.~– Semmit.~– Például, hogy a te ősz
26 XVII|        üldözők szemeit, hogy azok semmit sem láttak köszönetlen buzgósága