Fezejet
1 Elo | elveszett kézirat, melynek ismeretlen tartalma tán senkinek sem
2 Elo | fekete pillangók jőnek elő ismeretlen rejtekeikből, miknek hátára
3 II | mászni, ki előtte egészen ismeretlen vala, amint kutyája lefelé
4 VI | következtében nekiindult ismeretlen hegy-, völgynek, belebódorodott
5 VI | négykézláb közeledik felé valami ismeretlen állat – embernek csak nem
6 VIII | eresztették el? – kérdé az ismeretlen, mialatt a tűzből egy parazsat
7 VIII | feddő figyelmeztetéssel. Az ismeretlen nem látszott ezt észrevenni.~
8 VIII | földet, nem rajta járni.~Az ismeretlen bámuló gyönyörrel nézte
9 VIII | szép asszony? – kérdé az ismeretlen, bátor sasszemeit a nő szemeibe
10 VIII | azután újra kacagott.~Az ismeretlen arca mélyen elpirult. Esküdni
11 VIII | melankolikus hang. Az ifjú ismeretlen benyitott, s gondosan becsukta
12 VIII | békesség e házra – szólt az ismeretlen szelíd, malasztteljes hangon.~–
13 VIII | földről jövök – szólt az ifjú ismeretlen, leülve az előre tolt karszékbe,
14 VIII | lassanként térdére ereszkedék az ismeretlen széke mellett, s két összetett
15 VIII | ki vagy a mennyekben.”~Az ismeretlen ifjú felemelé őt gyöngéden
16 VIII | fejük van kinn az égből.~Az ismeretlen oly érzékenyen mosolygott
17 VIII | háznál bevégeztem – szólt az ismeretlen önkénytelen felsóhajtva. –
18 VIII | még öntudata is van.~Az ismeretlen odalépett ágyához, megfogta
19 VIII | tenyerébe rejtve sírt.~Az ifjú ismeretlen halkan hordozá ujjait a
20 VIII | azon ifjút megmenteni?~Az ismeretlen vállat vonított, összehajtogatá
21 VIII | Köszönöm – rebegé az ismeretlen, s sietett azt maga összehajtani
22 VIII | bízzunk istenben.~A fiatal ismeretlen sietett kocsijához; az ifjú
23 VIII | tábornoknál jelentkezik az ismeretlen.~Mondják, hogy most éppen
24 XI | meneküljön. Félre az útról, az ismeretlen erdők közé… Azután ismét
25 XVI | epemirigytől (így nevezték akkor az ismeretlen járványt) féltében nem engedte
26 XVIII| családjaik szenvednek tán odahaza ismeretlen nyavalya kínjai közt. Hanem
|