bold = Main text
    Fezejet                                     grey = Comment text

  1 Elo  |              tanuljanak látni múltat és jövőt, s élni aszerint a
  2 Elo  |             a halál nem lenne halál, és a fájdalom nem lenne fájdalom
  3 Elo  |          abba lezárva, miket ismerni és el nem feledni üdvös. Tán
  4 Elo  |          festve, nyáron derek járnak és nehéz kék ködök, télen a
  5 Elo  |              addig senki sem látott.~És a nép ajkain élő hagyomány
  6 Elo  |         tavasza.~Mindenfelől nyomor- és éhínségről beszéltek a terjengő
  7 Elo  |            sírását hallották a tavak és folyamok partjain. A városokban
  8 Elo  |        magasabb körökben, a szalonok és kaszinók gyűlhelyein rejtett,
  9 Elo  |       idegenkedés kezde támadni urak és szegények között.~A tél
 10 Elo  |           másszor napokig elállt egy és ugyanazon felhőtömeg egyes
 11 Elo  |              víz nem hullott belőle, és az álló tavak fenékig kiszikkadtak.~
 12 I    |        küszöbén nagyot nőtt a bógács és tövis. Útnak nyoma sincs
 13 I    |             viselék. Ezért a leányok és gyermekes asszonyok reszkettek
 14 I    |            hogy szomjazik, hogy hörg és nem tud meghalni. Ha egy
 15 II   |         nyájak aprózott kolomphangja és a gazdáik elé ugató ebek
 16 II   |             soha nem látott tövisek- és gyomoktól; másutt le van
 17 II   |    szaglászva dugta ki orrát az ajtó és az eresz között, melyen
 18 II   |                 s ezzel hátba ütötte és oldalba rúgta a monstrumot,
 19 II   |            Látszik rajta, hogy lelke és teste nem bujdosnak egy
 20 II   |           asztal. – S tovább főzött, és rakta a tüzet, hogy a kéményig
 21 II   |     akármelyik tót diák Luca napján.~És valóban a legtávolabb szobából
 22 II   |             hogy ki megvallja ~      És átallja~Bűneit, s hozzád
 23 II   |       ijedelemtől. A két hóhérlegény és a monstrum. A dacos, kevély
 24 II   |        tekintetét, felnyitá szemeit, és utánanézett.~Amint az utósó
 25 II   |          jött.~Óvatosan hajlott oda, és lenézett a keskeny nyíláson.~
 26 II   |             egymás végiben, egy nagy és egy kicsiny, s két kartalan,
 27 II   |           minőnek ember nem képzelé, és lemosolyog reá, mintha mondaná „
 28 II   |              gyermek leszállt hozzá, és megcsókolá ősz fejét, és
 29 II   |             és megcsókolá ősz fejét, és tovább olvasott.~A vénember
 30 II   |           hiszen az élet olyan szép. És énnekem meg kellett őket
 31 II   |            eszköz, ki kezökben halál és ember félelme volt? – S
 32 II   |          vagy tán – ott alant, hóhér és kivégzett egy asztalhoz
 33 II   |              akkor is felém fordult, és azt mondá: „Fáj, hogy meg
 34 II   |          tudja, hogy miért ad életet és halált, mi nem. Eredj alunni,
 35 II   |         kerül senkit. – Csókolj meg, és eredj alunni!~A nagy, izmos
 36 II   |      egymással. – A hóhérnő volt az, és szeretője.~Undorodva fordult
 37 II   |               aluszik ilyenkor isten és ember!~Mit beszélhetnek
 38 II   |    megemlékeznek.~Lassan odalopózék, és hallgatott.~– Ha ezek fölkelnek,
 39 II   |         fáradni.~– Haha! Ha hallaná!~És hallotta.~– De más célom
 40 II   |           azt fogai közé szorította, és széttekintett. Szükség esetén
 41 III  |            két szép gyermeke, egy fi és egy leány.~Ödönke és Emma
 42 III  |              fi és egy leány.~Ödönke és Emma voltak neveik. E gyermekek
 43 III  |        kistestvérét hítta, kiáltozá, és sírt, és megmereszté arcát
 44 III  |            hítta, kiáltozá, és sírt, és megmereszté arcát és szemeit,
 45 III  |           sírt, és megmereszté arcát és szemeit, mint egy őrült.~
 46 III  |              Isten, könyörülj rajta, és vedd őt magadhoz – hörgé
 47 III  |            irtózatos képeket látott, és azokról beszélt, s küzdött
 48 III  |           azokról beszélt, s küzdött és vergődött magában, mint
 49 III  |              nyögé az öreg Benjámin, és letérdelt. – Térdeljetek
 50 III  |           egymás kezébe tette kezét, és sírt, és az istent hítta,
 51 III  |         kezébe tette kezét, és sírt, és az istent hítta, és gyógyulást
 52 III  |            sírt, és az istent hítta, és gyógyulást kért.~E percben
 53 III  |               s kirohant az udvarra, és kereste, hogy kit lőjön
 54 III  |             ámenére halált kiáltani!~És ismét hangzék a sivító hang: „
 55 III  |               A halálmadár ránézett, és meg sem mozdult. Benjámin
 56 III  |        lélekké változnom. Vén vagyok és rút, a halálnak sem kellek
 57 III  |            ugattak a ház háta mögül, és nem mertek előjőni.~A vénasszony
 58 III  |        külseje dacára minden babonát és kuruzslást hitt és használt,
 59 III  |           babonát és kuruzslást hitt és használt, s e gyöngesége
 60 III  |              leült egy szalmaszékre, és elkezdett sírni. A vénasszony
 61 III  |            egy zsámolyra kuporodott, és gombát tisztított az ölében.~–
 62 III  |       emberek előtt.~– Van: átkozott és iszonyú. – Testvérgyilkolás.~–
 63 III  |       kegyelmét nem adják pénzért.~– És mégis úgy van. Szüntelen
 64 III  |        Szüntelen testvérét emlegeti. És – óh – milyen arca van olyankor.~–
 65 III  |             mint tekinte le a vízbe, és sokáig nézett bele, tán
 66 III  |            fehér volt, mint a halál, és ajka kékült. Széttekinte:
 67 III  |            ott betemette azt ágakkal és falevéllel. Még ekkor volt
 68 III  |       lábával letaposta, felnyögött, és azt mondta: „Ne temess el,
 69 III  |         Ödönke, kis Emma nem sír!” – és ő meg fog halni.~– Mint
 70 IV   |        szobában egyedül volt az anya és beteg gyermeke.~A gyermek
 71 IV   |            változtak minden percben.~És az anya minden szavát értette
 72 IV   |             az apák bűneit a fiakban és az unokákban negyedíziglen.
 73 IV   |             hosszat, nagyot sóhajta, és elhallgatott.~– Hah! – ordíta
 74 IV   |           két halott feküdt, az anya és gyermeke.~Holt, sápadt tetemek;
 75 IV   |            amint kimúltak: a rémület és kétségbeesés pokol-kifejezésivel.
 76 IV   |            házban.~Jött futva az apa és nagyapa.~Vijjongva, sikolta,
 77 IV   |              a gyermektől az anyához és ismét vissza, csókolta,
 78 IV   |           őket. Kebléhez szorongatá, és üvöltött, mint kit az isten
 79 IV   |               mely az egekbe hasson. És néma volt örökre. Szája
 80 V    |              szemfedőjüket rózsákkal és aranyfonalakkal, hogy úsznak
 81 V    |            drága balzsamtól illatoz.~És a balzsam nem bírja elnyomni
 82 V    |             be az ajtón. Sáros volt, és egészen át meg átázott;
 83 V    |             csupa csont, ajkai kékek és csüggedtek.~Bejött az udvarba
 84 V    |         tétovázva, mintha lopni jőne és nem tudna hozzá, s ott megállt
 85 V    |              küszöbnek támaszkodott, és szemeivel lenézett a földre.~
 86 V    |             hozzá, körülszaglászták, és rámorogtak.~Csak egy kutya,
 87 V    |          hanem maga elé nézett, álla és ajkai rebegtek, mintha a
 88 V    |             zokogva borult a falnak, és arcát elrejté.~A vén szolga
 89 V    |                s aggódva ment hozzá, és kérlelni kezdte, s azután
 90 V    |             s azután nyakába borult, és együtt sírt vele.~– Senki
 91 V    |            holt meg?~– Ágnes asszony és a kis Ödönke. Mint sírnak
 92 V    |             felismerik, visszaviszik és…~– Fölakasztanak? Ne félj.
 93 V    |          sötétítve egészen, a tükrök és képek sötét fátyollal behúzva,
 94 V    |             melyben bánatát kisírja, és szavakat, mikben kínjait
 95 V    |             ág, mely száradni indul, és nem panaszkodik.~Az ifjú
 96 V    |          tudta, hogy apja szélütött, és beszélni nem tud.~– Egy
 97 V    |               legrészvétlenebb… Élő, és mégsem élő. Édesapja, ki
 98 V    |        láncot tettek kezére, lábára, és elvitték.~Az öreg ember
 99 V    |             s rebegő ajkához emelte, és nézett, nézett sokáig hol
100 VI   |             bort rendkívül szerette, és sohasem tudá, hogy mikor
101 VI   |      megfordult sihederének kereszt- és vezetéknevével, mely után
102 VI   |      szorgalmatosan asinust, csacsit és szvinyát regisztrálni –
103 VI   |         összevissza faragva nevekkel és emblémákkal. Az ablakok
104 VI   |      papirossal, az egész házban por és összegyűlt szemét. A szegletekben
105 VI   |            óta osztogatá a tudományt és a pofleveket. Mily sikerrel?
106 VI   |            padlásra, pipára gyújtott és elaludt és horkolt, mint
107 VI   |           pipára gyújtott és elaludt és horkolt, mint egy vadártány.~
108 VI   |        hazamenésben, megfelelő rúgás és öklelőzés és ruhaszaggatás
109 VI   |         megfelelő rúgás és öklelőzés és ruhaszaggatás közben.~Vasárnaponként
110 VI   |            nekitehenkedtek a padnak, és aludtak keresztyéni módon.~
111 VI   |            ugyancsak bele is feküdt, és elaludt.~Kordé uram egy
112 VI   |            belevágtatott a mocsárba, és keresztülgázolt rajta. Józan
113 VI   |         nyakán fog élni, sírt, rítt, és könnyeit törülte, és fogta
114 VI   |           rítt, és könnyeit törülte, és fogta a komondor farkát.~
115 VI   |        parasztság idebenn megritkul, és az egészet isten csapásának
116 VI   |           bele, s a kutyának dobtam, és nem ette meg.~– Hát a papok
117 VI   |          kékre, zöldre változnak. Ég és föld érzi előre, hogy az
118 VI   | verekedhetnék – gondolá a kántor.)~– És én már ettem is e gabonából
119 VI   |       balgatag, mert a konkolyosából és csermelésiből kaptál, az
120 VI   |         akadhatni. A fiú hallgatott, és fogait csikorgatta.~Szegény
121 VI   |             magára, ajkait beszítta, és szemeit kimereszté.~– Hallod-e,
122 VI   |         görnyedve, feje térdei közt, és nem vette észre, hogy hozzá
123 VI   |        elereszték, ismét vigyorgott, és nem felelt.~– Fiam, gondold
124 VI   |           hogy én meg szoktam embert és állatot hidegvérrel kínozni
125 VI   |          állatot hidegvérrel kínozni és megölni? Emlékezzél arra
126 VI   |                Összeharapja a fogát, és szemem közé nevet, mikor
127 VI   |             ropognak.~– Mondj igent, és szabad vagy. Eleresztünk.~–
128 VI   |             alatt folyvást röhögött, és közbe nagyokat ordított,
129 VI   |            odabenn, azután a bámulás és meglepetés hangán suttogák
130 VII  |   ilyenformán a tábornok mint polgár és táblabíró, mint férj és
131 VII  |              és táblabíró, mint férj és földesúr a legerősebb kötelékek
132 VII  |         legjobban felelőknek húszast és tallért osztogat, s biztatja
133 VII  |              ember, hölgyeknél finom és délceg udvarló, közhelyeken
134 VII  |    közhelyeken jó szándékú, értelmes és illő élcekkel fűszerezett
135 VII  |    táblabíróságnak, díszpolgárságnak és udvariasságnak s minden
136 VII  |           majd eljön a generális úr, és megveregeti a válladat”,
137 VII  |        lettek belőlük, emberségtudók és szófogadók, csinosak, mintha
138 VII  |       katonákat meg is vesszőztette, és nem kérdezgette tőlük, hogy
139 VII  |            Itt csak káplár, szabados és őrmester teszi a különbséget;
140 VII  |              legmíveltebb, rendesebb és komolyabb férfiak, és hogy
141 VII  |      rendesebb és komolyabb férfiak, és hogy ez eredmény mind annak
142 VII  |            volt rájönni.~Arc, termet és kifejezés úgy hozzá illett.
143 VII  |            egyenes orr, kicsiny száj és éles, szürke szemek; és
144 VII  |              és éles, szürke szemek; és azután minden, ami ez arcon
145 VII  |         hanem azután bocsánatot kér, és ígéri, hogy jobban fog ügyelni.~–
146 VII  |          szöktem el hazulról emiatt. És lám, az én kis feleségem
147 VII  |           maga is futni, hajigálózni és kurjongatni, szeretne birkózni
148 VII  |       kurjongatni, szeretne birkózni és bukfenceket hányni, és azután
149 VII  |      birkózni és bukfenceket hányni, és azután ott kell neki állnia
150 VII  |           megkötve egy szál pamuttal és jártatni a kezeit, mint
151 VII  |          valami igen együgyű gépnek, és egyik lábáról a másikra
152 VII  |             lábáról a másikra állani és várni a véghetetlen cérnának
153 VII  |         monda:~– Aközött még az élet és halál van…~Ők tudják, hogy
154 VII  |               Szüntelen sápadt volt, és bóknak vette; ha azt mondták,
155 VII  |             halál.~– Sok nyers kávét és krétát evett bizonyosan.~–
156 VII  |              volt.~– Annál inkább.~– És azután nagyon kiszeretett
157 VII  |    tanácsadására oda akartam rohanni és meggyilkolni mind a kettőt;
158 VII  |           kezét. Kezet szív nélkül – és becsület nélkül… Nem szóltam
159 VII  |       menyasszonya elől megszököm.~– És önnek emiatt tömérdek üldözést
160 VII  |         velem hozni; bevádoltak fent és alant. Én védtem magamat,
161 VII  |            alant. Én védtem magamat, és hallgattam. Megvívtam, megfeleltem,
162 VII  |      Megvívtam, megfeleltem, tűrtem, és el nem árultam azon hölgy
163 VII  |     jelenetek történtek otthon közte és atyja között, azt én nem
164 VII  |              Széphalmi házához ment, és valami borzasztó dologgal
165 VII  |              mint ahogy érdemelte.~– És még ez nem volt elég; te
166 VII  |           összeveszett kapitányával, és rajtament, s pisztollyal
167 VII  |             a napon, amidőn testvére és annak fia koporsóban feküdtek,
168 VII  |              nyugtalanul a tábornok, és elsápadt bele. – Nekem fogják
169 VII  |            De a vége még hátravan.~– És az a legszomorúbb benne,
170 VII  |     mulatságban megsérte mint nőmet, és most őt, a család utolsó
171 VII  |   hajthatatlan férfi, akit tisztelői és haragosai vas embernek hínak,
172 VII  |        valami módot ki nem gondolsz.~És amidőn ezt mondta, olyan
173 VII  |           fejét két tenyerébe hajtá, és sokáig, sokáig küzdött nehéz,
174 VIII |               A tűzhely mellett Iván és az asszony ültek, odakinn
175 VIII |          volt; az idő tíz óra körül, és minden ajtó zárva.~A férfi
176 VIII |           minden ajtó zárva.~A férfi és a nő csak bámult az idegenre,
177 VIII |             csak bámult az idegenre, és nem felelt neki.~– Ki van
178 VIII |             az emberek arcaiba.~A nő és a férfi egymás szemeibe
179 VIII |         melyről csurgott a víz.~A nő és a férfi mintegy megigézve
180 VIII |              tetszett, kezei finomak és fehéreknek látszottak, amint
181 VIII |               suttogá egymásnak Iván és a háziasszony.~Az utóbbi
182 VIII |        asszony.~A hóhér neje bámulva és kétkedve nézett a beszélőre,
183 VIII |        kisded pipájába helyezé.~A nő és Iván egymás szeme közé néztek,
184 VIII |             kellett szegénynek.~A nő és Iván önkénytelen rezzenéssel
185 VIII |             beizenhet, hogy itt van, és szólni akar vele.~Nemsokára
186 VIII |            gyermekem.~– Milyen szőke és milyen halavány.~A némber
187 VIII |                Én pedig milyen barna és milyen piros vagyok.~És
188 VIII |              és milyen piros vagyok.~És azután újra kacagott.~Az
189 VIII |         hallgass te! Hanem eredj be, és mondd meg az apádnak, hogy
190 VIII |              behajlott; az egész arc és alak egy kegyes misszionárius
191 VIII |           lehajlott az ifjú kezéhez, és megcsókolá azt. Nem mert
192 VIII |     osztályaiban, minden rétegeiben, és igyekezzünk velök a mennyei
193 VIII |      általános szenvedéseit okaikkal és orvoslataikkal jobban kitanulhatják.
194 VIII |     mindegyiknek más szenvedése van, és mindegyiknek nehéz a magáé.
195 VIII |       Megmértem a legmélyebb sebeket és a legmagasabb bánatot. Ez
196 VIII |               aki irtózott a bortól, és nappal is álmokat látott.
197 VIII |           álmokat látott. A baj egy. És az isten irgalma is egy.~–
198 VIII |          lelkében gondosan eltakart, és fölemeli a tört szívű bűnöst,
199 VIII |           volt minden, amit bírtunk, és minden az ő urához tér vissza.
200 VIII |             látsz. Úgy van minden.~– És ez a gondolat most nem bírja
201 VIII |      fővezérüket levágták a kötélről és ellopák. A felébredt őrök
202 VIII |        helyébe. Egy ártatlan embert. És íme, amidőn a pór öszvérén
203 VIII |           pedig homály által látunk, és tükörből csupán, s még csak
204 VIII |             megtépte keblén ruháját, és azt mondá:~– Olvass szívemben!
205 VIII |       bevezetem – szólt a gyermek –, és enni, inni adok neki.~–
206 VIII |            jó uram. Künn éjszaka van és zivatar; úgysem bocsátanám
207 VIII |            unszolásra fogadott szót, és leült az ifjú mellé.~– Én
208 VIII |         szomorú emlékei szaporodtak, és én annál inkább ittam a
209 VIII |           annál inkább ittam a bort, és annál jobban ordítottam
210 VIII |         vagyok, aki egymagában danol és iszik késő éjszakán is,
211 VIII |           vagyont, neveltetném tőlem és házamtól távol, hogy derék,
212 VIII |           jobban elkezdett gyötörni, és a jó remény még jobban elhagyott,
213 VIII |             szívében, óh, uram, élet és halál van, ki az egyiket,
214 VIII |          magányos hangok, amik ébren és álmomban üldöztek, és én
215 VIII |          ébren és álmomban üldöztek, és én ittam és daloltam újra.~
216 VIII |       álmomban üldöztek, és én ittam és daloltam újra.~Az ember
217 VIII |            valaki rám töri az ajtóm; és azután az éjszakában, a
218 VIII |           kívülem nem hallott senki. És hiába ittam, hiába daloltam;
219 VIII |            vetettem magamat ágyamra, és először életemben jutott
220 VIII |             Én Istenem! Én istenem!” és a kezeimet tördeltem, és
221 VIII |             és a kezeimet tördeltem, és a könnyeim csorogtak.~Még
222 VIII |           orromon, számon megindult, és egész fekhelyemet ellepte.
223 VIII |           palló neszét is hallottam. És közbe folytonosan a gyermeksírást.
224 VIII |          halkan nyitám fel az ajtót. És, íme, a szoba közepén, az
225 VIII |             mellett nőm foglalkozik, és annak anyja, egy ravasz,
226 VIII |        suttogva beszéltek egymással, és félve tekingettek körül.
227 VIII |          többet. Én magamhoz vettem, és gondját fogom viselni, s
228 VIII |             gépemet, kenyérmorzsából és tejből pépet főztem borszesz
229 VIII |            ölembe vettem a kisdedet, és szépen megetettem őt magam,
230 VIII |             elringattam, elaltattam, és reggelig elnéztem, hogyan
231 VIII |              abban, picike harisnyák és egy tarka gyöngyből hímzett
232 VIII |           ingecske, e nefelejcsekkel és rózsabimbókkal hímzett főkötő
233 VIII |        gyermeket az ég küldte nekem. És úgy kell lenni. Senki sem
234 VIII |              ég alatt, csupáncsak ő. És én sem szeretek senkit,
235 VIII |             ereklyét mellénye alá.~– És most isten önökkel, pihenjenek
236 VIII |             csodás szemeinek emberre és állatra.~Benn a szobában
237 VIII |       vétettem én önnek? Kicsoda ön? És mit akar?~– Ki vagyok? Rendőr
238 VIII |              Ez egy pokolbeli sátán.~És azzal felvette a tallért,
239 VIII |             bajainak, ágynak feküdt, és gyakran a nehézkórság töri.~
240 VIII |             hólyaghúzókat, löveteket és zuhanyokat; és mégsem akar
241 VIII |             löveteket és zuhanyokat; és mégsem akar használni semmi;
242 VIII |               szemei merően kiülnek, és sokat elvesztettek kifejezésteljes
243 VIII |           most jön Franciaországból, és delejjel gyógyít. Engedje
244 VIII |             ismét az öreg szemöldein és halántékain lefelé.~Széphalmi
245 VIII |             csapások érték; ön nejét és két gyermekét veszté, az
246 VIII |            veszté, az öregúr leányát és két unokáját.~A kór öreg
247 VIII |            midőn ez a kettő meghalt, és ez fáj legjobban.~A beteg
248 VIII |           azután le fog csillapulni, és meggyógyuland, ha isten
249 VIII |             leánya házasságát önnel. És ezt rosszul tevé. Az igaz
250 VIII |         karszék mélyébe vonta magát, és reszketett a láz miatt.~–
251 VIII |              hogy gyermekét megölte, és vérpadra viszi magát.~A
252 VIII |           karjai rángatózni kezdtek, és homlokát, mint valami átlátszó
253 VIII |          veríték. Széphalmi felállt, és tántorogva járt a szobában
254 VIII |               Isten megbüntette őtet és önt, az apát és nagyapát,
255 VIII |     megbüntette őtet és önt, az apát és nagyapát, elvette tőlük
256 VIII |    elhajítottak ők maguktól önkényt; és most oly egyedül, oly vigasztalanul
257 VIII |               Az ifjú ekkor felállt, és kezébe fogva az öreg kezét,
258 VIII |             valaki idejönne önökhöz, és azt mondaná: íme, azt az
259 VIII |           onnan ama kis nefelejccsel és rózsabimbókkal hímezett
260 VIII |            Íme, az öregember felült, és visszanyerte szavát.~Az
261 VIII |              mint szeme fényét. Szép és okos. Gyönyörű kék szemei,
262 VIII |              mint az ég. Ártatlanság és jóság világol bennök; finom
263 VIII |      Hétfalusy pedig felült ágyában, és ki akart lépni onnan.~–
264 VIII |          sokáig fog ágyában feküdni, és nem fogja látni unokáját.
265 VIII |            ezen a helyen fog állani, és ön kinyújtja elé karjait,
266 VIII |            ön kinyújtja elé karjait, és azt mondja: „Én gyermekem”,
267 VIII |              gyermekét visszahozzam, és ez az, ha önök visszahozzák
268 VIII |              de maradok mellettük.~– És ha nem tudnánk azon ifjút
269 VIII |          monda vejének:~– Adj tollat és papírt.~Az bámulva néze
270 VIII |                 Told ide az asztalt, és adj íróeszközt.~Midőn a
271 VIII |       visszanyertem nyelvem beszédét és ujjaim érzékenységét; a
272 VIII |            oka van engemet gyűlölni, és ez a szó „kegyelem”. Kegyelem
273 VIII |              előtt a porban feküdni, és legyen irgalommal hozzá.
274 VIII |             a levelet a világ előtt, és mondja azt: »Íme, halálos
275 VIII |        sietett azt maga összehajtani és lepecsételni.~– Széphalmi
276 VIII |          kezével címet ír a levélre, és indulat miatt egész arca
277 VIII |        becsületességnek, bátorságnak és jó erkölcsnek, társai bálványozták,
278 VIII |             téve. – Önnek tartásából és modorából azt sejtem, hogy
279 VIII |           úgy elvesztettem az ügyet, és visszavonulok; de én embert
280 VIII |            érzéssel megáldott lényt, és ahhoz akarok szólani.~Az
281 VIII |             lesz ön előtt. Vegye át, és olvassa el.~A tábornok megdöbbenve
282 VIII |         menteni. Találjon bármi utat és módot megmentésére, mely
283 VIII |        katonai becsülettel összefér, és én követni fogom azt.~Az
284 VIII |            hevesen szorítá kebléhez, és reszketve, lihegve monda
285 VIII |         kezébe rejté piruló orcáját, és susogva rebegé:~– Egy nő,
286 IX   |             a többi elemek: tűz, víz és lég; békével hágy magára
287 IX   |           bánya-aknákkal, enged élni és szaporodni porából támadt
288 IX   |              hantjaidat összetörjük, és kényszerítjük azokat ételt,
289 IX   |            hogy mi itt élünk rajtad, és áldunk, és átkozunk, hogy
290 IX   |             élünk rajtad, és áldunk, és átkozunk, hogy táplálj minket,
291 IX   |       átkozunk, hogy táplálj minket, és törjük a fejünket rajta,
292 IX   |           bünteti őket. Ápol, nevel, és nem vár háládatosságot.
293 IX   |           szívtelen gyermekein; a bú és bánat, az emberi szenny
294 IX   |              bánat, az emberi szenny és a bűn lassan megrontják
295 IX   |           hallani, megrettenni tőle, és meghalni.~Nem emberek betegsége
296 IX   |             Csak rendesen kell élni, és bízni istenben. Nevetett,
297 IX   |              mert berepülnek rajta.”~És azután, midőn hallottam
298 IX   |        jólesett összetenni kezeimet, és arra gondolni, hogy mi mind
299 IX   |            lett volna? De a hit erős és megnyugtató.~Egyedül e benyomásra
300 IX   |          természetfölöttit keresnek, és olyan dolgot magyarázzanak,
301 IX   |             háta mögé nézzen; leesik és meghal. Felfordul, ottmarad.~
302 IX   |            dinnyében, sárgabarackban és minden gyümölcsnek a belében;
303 IX   |          dolgozás, a sok gondolkodás és fejtörés, ellenben igen
304 IX   |           használatos pecsenyét enni és nem járni a napon.~Ez a
305 IX   |          annyit mondok még tinéktek, és ezt odahaza is elmondjátok,
306 IX   |               lefekvés előtt szinte, és valahányszor az ember valami
307 IX   |              nagyon fél a morbustól, és a kulacsom most is ott van
308 IX   |               No, mármost énekeljünk és imádkozzunk. S azután nem
309 IX   |             orvosságnál, kordonoknál és vismuth poroknál az isten
310 IX   |        rendeleteiben való megnyugvás és a tiszta keresztényi öntudat.
311 IX   |        bölcse, java mind együtt ült, és tanácskozott a nagy eljövendő
312 X    |               Marha, marha, marha!”, és e jelszóra leseprék a római
313 X    |          elnyomó hatalmas góg népet; és azután olvasá, s tudta könyv
314 X    |           oroszok, lengyelek, csehek és horvátok stb., amit bizonyít
315 X    |          Bodza Tamás mindezt olvasta és tudta erősen. Egykor maga
316 X    |    értekezést, melyben a hellén „su” és szláv „ti szi” felötlő hasonlatossága
317 X    |         mivolta meglepő alapossággal és leleményességgel volt kimutatva,
318 X    |             kivált a marhatenyésztők és hajósokra nézve, akik a
319 X    |         járult a térképben a nagyobb és nevezetesebb városoknak
320 X    |    nevezetesebb városoknak szokatlan és csak az avatottak előtt
321 X    |            sokszoros előfordultával; és azon kis fantasztikus eltérés,
322 X    |       Debrecen, Kecskemét, Nagykőrös és többek, apró pontocskákkal
323 X    |           alatt tornyos metropolisok és csillagos várak jelvényeit
324 X    |        eszmét, mely szerint a Hernád és Poprád eredetét elválasztó
325 X    |          hozzon létre, mely a Fehér- és Feketetenger között lakó
326 X    |          jámborok nem voltak, mint ő és barátai, mégis nagy kitüntetésben
327 X    |       játékokban, nagyobb indulattal és több önbizalommal viselték
328 X    |              szelet barna kenyérrel, és forgatta eszében egy más
329 X    |           egyik hercege, főura lett, és kastélyokat bírt, és nagy
330 X    |           lett, és kastélyokat bírt, és nagy címeket viselt; mikhez
331 X    |             nagy ész, nagy szerencse és legnagyobb férfiúi délcegség
332 X    |           férfiúi délcegség juttatá, és akinek sorsából az ő számára
333 X    |             a nyomor; ész, szerencse és szépség dolgaiban nagyon
334 X    |             a földesúrral, a dölyfös és követelő Hétfalusyval, éppen
335 X    |            falrepedések kipótlására, és saját kezeivel kötözi össze
336 X    |          csak ritka évben jelen meg, és ritka földön, meleg nyári
337 X    |           elmosódott lelkéből Giskra és a zsebrákok hosszú harca.
338 X    |    mindenkinek, aki valaha a lengyel és orosz nép történeteibe bepillantott,
339 X    |              oly világos az út.~Nagy és dicső nemzetté lenni, világ
340 X    |           költészet, műipar mezején; és tennék azt nem a ragyogni
341 X    |         bölcsességet az ábécé betűin és a kincskeresést a filléreken
342 X    |  kincskeresést a filléreken kezdeni, és ezt a szent kötelességet
343 X    |              írásra, olvasásra, nép- és földismeretre, természettanra
344 X    |        földismeretre, természettanra és gyümölcsoltásra oktatgatja,
345 X    |        elhivése azután sok boldognak és boldogtalannak utolsó ábrándja
346 X    |         elfoglalt Pannóniát a quádok és marahánok utódai számára.~
347 X    |            mindenki, aki nyírott főt és posztóruhát visel; nem lehet
348 X    |              utcán, fegyveres kézzel és fennhangon? A szövevény
349 X    |           miszerint Horácnál szebbet és nagyobbat emberi lantverő
350 X    |             elhinni, most már hiszi, és tudósítva van róla hivatalosan.
351 X    |       hivatalosan. A halál közelget, és jaj annak, aki fél tőle.
352 X    |          több helységben fog kiütni; és mindenütt, ahol halottak
353 X    |              élők fegyvert ragadnak, és keresni fogják, hogy kin
354 X    |             hétfalusi népet. Gyávák, és csak félig-meddig a mieink.
355 X    |               ha könyörögnek előtte, és nevén szólítják.~Iván helyeslőleg
356 X    |            örök perpatvar volt közte és a földesuraság közt. Egyszer
357 X    |        palota belső szobáit sírással és nyögéssel, látni a bánat,
358 X    |       kastélyt. Sokszor mondta ezt. „És azután nem bánom, ha megölnek
359 X    |           kijárását el kell foglalni és egy csoport legbátrabb legénnyel
360 X    |            valami veszett állat, mar és körmöl, uszítani lehet,
361 X    |           mint szokták, akik húsukra és csontjaikra büszkék.~– Addig
362 X    |            az.~– Verd ki a fejedből, és igyál egy kis szíverősítőt.
363 X    |      szíverősítőt. Most pedig eredj, és láss a rád bízottak után.~
364 X    |             gondod neked égre, napra és felhőkre? – feddé őt gúnyosan
365 X    |              őt gúnyosan a mester.~– És amik azokon túl vannak! –
366 X    |         felhő pedig befedé a földet, és elfogá széles, lomha szárnyaival
367 X(1) |              olvasó ki fogja találni és helyeslendi az okokat, miknél
368 XI   |  gyorsaságával rajzolt elé, valóknak és kivihetőknek tartsa.~Azt
369 XI   |         támadó jelenet, midőn az apa és nagyapa az óhajtott gyermekre
370 XI   |              ki, a terv oly regényes és mégis valószínű volt, a
371 XI   |           hanem a sors volt a gazda, és a gazda kezében volt a számadás.~
372 XI   |              hogy azokon alacsonyabb és sötétebb fű termett.~Mint
373 XI   |  középtávolságot jelölte a székváros és Hétfalu között.~Az éjszakai
374 XI   |              ajtaján, vad rikoltozás és szilaj dana között. Két
375 XI   |        menjen! Jó helyre megy oda! – És újra hahotával kacagtak
376 XI   |         országban, rendes kormányzat és törvényszolgáltatás mellett
377 XI   |             borult el; a ló horkolt, és fejét hányta. Mária nem
378 XI   |             Meg kelle tudnia, mi az, és talán segíteni rajta.~–
379 XI   |            beszéljek. Kicsoda az úr, és mit akar?~– Azt nem mondom
380 XI   |            az istenek – szólt Mária, és rejtélyesen mosolygott,
381 XI   |          hevesen ragadá meg kezét.~– És egykor újra meg fog jelenni,
382 XI   |          testvérem volt. Romulus él, és áldozatot és engedelmeskedést
383 XI   |             Romulus él, és áldozatot és engedelmeskedést kíván mindnyájunktól.~
384 XI   |           kérlelhetlen a kivitelben, és rettenetlen a veszélyben.~
385 XI   |            rettenetlen a veszélyben.~És újra megszoríták egymás
386 XI   |      megszoríták egymás kezét forrón és bizalmasan. Mária pedig
387 XI   |     lelkesült, higgadt, kérlelhetlen és rettenetlen férfiúnak nem
388 XI   |           megragadni, összeszorítani és beléfojtani a lelket.~–
389 XI   |          nektek erre a jelt?~– Az ég és a föld – felelt a mester –,
390 XI   |          elküldé a népekre a halált, és a föld, mely megnyílt a
391 XI   |             egyik falutól a másikig, és szomorúságot, rémületet
392 XI   |          látják, hogy az élet olcsó, és nem lehet tartogatni. A
393 XI   |           minden köteléket, ami urak és szolgák, adósok és hitelezők,
394 XI   |              urak és szolgák, adósok és hitelezők, alattvalók és
395 XI   |             és hitelezők, alattvalók és parancsolók között van.
396 XI   |              ponton állt, hogy undor és iszonyat miatt elárulja
397 XI   |       ijesztő hír, csak egy kiáltás, és Jerikó falai ott is leomlanak,
398 XI   |     testvéreink, kik a Dráva mellett és Csernagora hegyei közt laknak?~
399 XI   |               s valami sutból tintát és papírt keresett elő; egészen
400 XI   |              mellett.~– Most ülj le, és írj!~Bodza gépileg engedelmeskedék.
401 XI   |              elpusztítani, mi tűzzel és vassal pusztítjuk el őket.
402 XI   |           megértése végett. Bátorság és egyetértés! Kelt főhadiszállásunkon,
403 XI   |            Mária nemesi címerével.~– És most küldd el ez egyik kiáltványt
404 XI   |        állandó hadsereget. Élelemről és ruházatról gondoskodtál-e
405 XI   |             nyílt parancsot a kassai és rozsnyói szabó- és csizmadiacéhek
406 XI   |            kassai és rozsnyói szabó- és csizmadiacéhek elöljáróínak,
407 XI   |             négy-négy ezer pár sarut és ugyanannyi dolmányt és szűrt
408 XI   |         sarut és ugyanannyi dolmányt és szűrt tíz nap alatt haladéktalanul
409 XI   |            van az ilyen ügyekben”.~– És most az egyik iratot küldd
410 XI   |      kiáltványunk jelszava: bátorság és egyetértés. Bátorságban
411 XI   |        mindaz, ami ott történhetett, és ami még másutt történni
412 XI   |             éjféli borzalmakat mind, és mutatnia kellett, hogy őt
413 XI   |            magadnak a legjobb lovat, és siess, ahova kívánod. Ezt
414 XI   |       felbuzdítani a népet, fegyvert és lőport szerezni magunknak,
415 XI   |               őrizet alá kell tenni, és vigyázni, hogy kár ne essék
416 XI   |       mindenütt jelen légy. Bátorság és vigyázat!~Mária még egyszer
417 XII  |              emelkedve hallgatózott, és nézett a képzetgazdag sötétségbe.~
418 XII  |       sziklákon látta őt tévelyegni, és kezét akarta nyújtani, hogy
419 XII  |            vissza az udvarról, kacaj és káromkodás s fenyegető szavak.~
420 XII  |              mind elhalmozák szalma- és vesszőkévékkel, s egyenként
421 XII  |             fényesen ragyogva égett, és szórta a szikrát az ég felé.~
422 XII  |        tetszék sokaknak, mint a láng és zsarátnak mélységes fenekéből
423 XII  |    kíséretében. Előtte, utána romlás és kárhozat repkedő denevérei…~
424 XII  |            lázadók bőszült üvöltése, és körös-körül hangzott az
425 XII  |            égő nádkévék támasztának, és a lángok fütyölése, és a
426 XII  |               és a lángok fütyölése, és a száraz gerendák pattogása
427 XII  |       gerendák pattogása körös-körül és a feje fölött.~A két ablak
428 XII  |             Sionnak hegyén Úristen!!~És térdre rogyott a szoba közepén.~
429 XII  |             rogyott a szoba közepén.~És, íme, az Úr feleletet adott
430 XII  |          neki a szabadulásra. Oldalt és fölfelé nincs menekülés,
431 XII  |       csorgott a férfinak a hőségtől és az irtózattól; a vas ablaktáblák
432 XII  |         Meg-megállt néha e munkában, és hallgatózott.~Hallott mindenféle
433 XII  |      hu-hu-hu”.~– Táncolnak odakinn, és dalolnak – mormogá magában
434 XII  |          amiket keblébe rejte onnan.~És azután egy hosszú bőrtokot
435 XII  |              hordó mellé az ászokra, és ivott belőle szörnyű hosszút,
436 XII  |         azután megmosta vele a fejét és orcáját, és azután újra
437 XII  |             vele a fejét és orcáját, és azután újra töltött magának,
438 XII  |         azután újra töltött magának, és ivott.~Odafenn nagy recsegéssel,
439 XII  |        cimborák, a cinkosok kacagtak és tomboltak odafenn.~A vén
440 XII  |            Úristen, tiéd a dicséret!~És végig – végighordozá ujjait
441 XIII |        községé, egy kicsinyt a papé, és azután minden jó emberé,
442 XIII |           harang szolgálatait végzi, és csakugyan bőrbe van foglalva.~
443 XIII |              akik azonnal előfogtak, és kínáltak, hogy igyam pálinkát.
444 XIII |      kóstolom a kendtek italát mind, és nem lesz tőle semmi bajom.”
445 XIII |           bajom.” Ezt mondtam nekik. És megteszem, nagyságos uram;
446 XIII |              aki figyelmezni tud rá, és ért az emlékezéshez!~Megzavarta
447 XIII |             hajtatott be az udvarra, és sietett rögtön fel a földesúrhoz.~
448 XIII |              előtt valamennyi bundát és katulyát összenyalábolni,
449 XIII |            hogy ott milyen szép rend és béke uralkodik ez órában.
450 XIII |           bíró ott ült az asztalfőn, és az asztalon végig volt fektetve
451 XIII |         szaladgált a kocsmaszobában, és fejét két kezébe fogta. –
452 XIII |              doktor megijedt nagyon, és szörnyen szidott a hibámért;
453 XIII |           vele. A kutya megszagolta, és otthagyta a kenyeret.~–
454 XIII |              pálcája elkezdi a hátát és a vállait püfölni irgalmatlanul.~–
455 XIV  |           hegyét a kalpag ernyőjeig, és újra könyörög:~– Uram, tábornok
456 XIV  |            hogy kegyelmet kért neki, és a szigorú bírónak, hogy
457 XIV  |              láncos kezeit összetéve és nehéz szempilláit lecsukva
458 XIV  |              fenekén megbocsát nekem és szegény családomnak; ugyebár
459 XIV  |            mármost senkije nem lesz, és védeni foga őt, ha valami
460 XIV  |    csörömpöltek a megrázott kézen.~– És most engedje meg, tábornok
461 XIV  |       kihallgatni?~– Beszéljen ön.~– És amiket mondok, nem fogja
462 XIV  |        Elhiszi ön, hogy bátor vagyok és józan, és szívem; eszem
463 XIV  |          hogy bátor vagyok és józan, és szívem; eszem helyén van?~
464 XIV  |                 Jó, ezt megígérem.~– És utoljára: hirdettesse ön
465 XIV  |              végrehajtást délutánra, és tetesse délelőtt, korán
466 XIV  |         ígérte, hogy el fog rejteni. És azután éppen ő jelentett
467 XIV  |         dolgot, hanem rettegek tőle, és siettetem meghalásomat.~
468 XIV  |         láncos kezeivel annak kezét, és erőszakosan kiálta:~– Tábornok
469 XIV  |           ilyen terv megmozdítására. És ha mégis meg találna mozdulni
470 XIV  |          után némává fogom őt tenni! És büszke önérzettel csapott
471 XIV  |         jelenté, hogy a vásártéreken és az utcákon gyanús forrongást
472 XIV  |     észrevenni a nép között. Az urak és a katonák ellen kiabálnak,
473 XIV  |           hogy leginkább a kaszárnya és a megyeház felé tartanak.~
474 XIV  |       erőszakkal támadhatnák meg őt, és kényszeríthetnék, hogy előlük
475 XIV  |              az asztalnál orvos ült, és írt.~Vértessy még ott künn
476 XIV  |              küszöbén – felelt a nő, és másik karjával odavonta
477 XIV  |          fehér volt, mint a márvány, és a hideg veríték, mint a
478 XIV  |           keblére vonva férje kezét, és szemeivel annak szemeibe
479 XIV  |          felé emelte reszkető kezeit és halvány orcáját; szemei
480 XIV  |           szemei lassan lecsukódtak, és fehér arca elkezdett mosolyogni
481 XIV  |           ajtón, felkötötte kardját, és futott át a laktanyába.~
482 XIV  |            közelről hallatszott már, és ő arról volt kénytelen gondolkozni,
483 XIV  |          lett volna közéjük rontani, és szétszelelni őket, mint
484 XV   |               Itt-amott ugyan kaszák és vasvillák is álltak ugyan
485 XV   |              egyet rántani a fejével és a vállával, mintegy nagyobb
486 XV   |     céhgyűléseken, kitanult násznagy és elismert disznóölő, annálfogva
487 XV   |             úr! Mivelhogy úgy levén, és akképpen származván, hogy
488 XV   |          semmiképpen sem jól vagyon, és abban igaza is vagyon, mert
489 XV   |           hogy ennek eleje vétessék, és confirmáltassék, a plenipotentiák
490 XV   |            Immár pedig ez így levén, és ezt a nép megtudván, máris
491 XV   |              a szomszéd tractusokban és sequestrumokban lakozó secularis
492 XV   |        secularis népség fellázadott, és tudni akarja, hogy hogyan
493 XV   |            tudni akarja, hogy hogyan és miképpen. Ezt én meg nem
494 XV   |           összehúzta lábait a görcs; és én tudom, amit tudok. Ha
495 XV   |       nagyságos generális úr kívánja és helyesnek találja, hogy
496 XV   |              eziránt egész alázattal és tisztelettel megkéretik.
497 XV   |             tisztelettel megkéretik. És mi nem vagyunk bolond emberek.~
498 XV   |              bolond emberek.~Ez ékes és különösen értelmes dikció
499 XV   |         pedig az általános emberiség és hazafiúság érzelmein kívül
500 XV   |            egy nagy oka volt a zajos és véres jelenet elkerülésére.~