Fezejet

 1 II  |           éktelenül idétlen rekedt hang, csitítva a nagy ebet, mely
 2 II  |         erős, átható csengésű, női hang, s egyszersmind Mekipiros
 3 II  |  férfihangon; mennytiszta gyermeki hang kezde énekelni, bűbájosan,
 4 II  |      hallani.~Ilyenkor a legkisebb hang oly csodálatos félelemmel
 5 II  |    valahonnan alulról jőne.~Ment a hang után, s amint azon helyre
 6 II  |         dörgött közbe egy felriadó hang. A hóhér felébredt az ablaka
 7 II  |           s erős, csengő, gyermeki hang kiálta rá onnét belül:~–
 8 III |          És ismét hangzék a sivító hang: „Halál, halál!”. Éppen
 9 VI  |            hajlékban egypár dühödt hang.~– Ne bőgj, hanem arra felelj,
10 VI  |         ordítá végre egy elmérgedt hang, s rögtön futottak hárman
11 VIII|             kérdé egy erős, csengő hang a hóhér lakában, mialatt
12 VIII|      belülről a mély, melankolikus hang. Az ifjú ismeretlen benyitott,
13 VIII|            Porrá lesz az erő, üres hang az érdem; csak az Úr kegyelme
14 VIII|  rémségesen bántottak, mikor semmi hang nem volt szobámban, mikor
15 VIII|             hogy semmi fény, semmi hang ne zavarja a szenvedő nyugalmát.~
16 X   |    köznemesség pompája, veleje. Új hang töltötte be az utcákat,
17 XI  |        lováról! – kiálta ekkor egy hang a tömeg közül.~– Fel kell
18 XII |       kiugrott. Nem volt az emberi hang, nem volt az érthető szó,
19 XII |            nyögé egy alig hallható hang a gyékénnyel fedett szekéren,
20 XII |           keresztül. Ezer meg ezer hang pörölt, civódott egymással,
21 XIII|            akkor a tömeg közül egy hang, s a bíró Bodza Tamást látta
22 XV  |          nem tudott mit felelni, a hang elszorult torkában; csak
23 XVI |       nyomorult! – szólt egy másik hang, az ifjabb földesúré. –
24 XVI |         amidőn egyszerre valami új hang voná magára figyelmét.~Nem
25 XVI | figyelmeztek, tudhatják, hogy ez a hang honnan ered.~Mikor az ércet
26 XVII|         elkiáltá magát egy haragos hang a mester háta mögött.~–