Fezejet

 1 III |         s küzdött és vergődött magában, mint kit kígyó bánt belül.~–
 2 III |  koporsónak való fa! – mormogá magában, s dünnyögve, bicegve, mankójára
 3 VI  |  fogait az idegenre, s morgott magában, de bántani nem merte. Alkalmasint
 4 VI  |         Mi az ördög? – gondolá magában Kordé uram, amint kitekinte
 5 VI  |       a kő vágja le! – gondolá magában Kordé uram a kutyalyukban. –
 6 VI  |        Ott gebedj meg – ordítá magában a kántor –, a patkányok
 7 VIII|    lódobogásnál a bakó gondolá magában~– Ez egy mennyei, kegyes
 8 VIII|  rejtett titok – gondolá utána magában, míg az agg erőködve látszék
 9 IX  |     Csak eped, csak emésztődik magában, csak búsul, csak aggódik
10 X   |      nevezhető nagyszerűnek.~E magában igen ártatlan rajongás –
11 X   |    hallgatá mestere szavait, s magában erősen kezde meggyőződni,
12 XI  |        lehet az? – töprenkedék magában Mária, mely polgárisult
13 XI  |        megírta azt is. Gondolá magában: „Ezeknek a lengyeleknek
14 XII | rosszat érzek-dörmögé többször magában. – Valami nagy baj fog velem
15 XII | odakinn, és dalolnak – mormogá magában a hóhér.~A második téglarakás
16 XVI |        s halkan közbenevet, és magában dörmög.~– Tegyetek, amit
17 XVI |    Bárcsak leejtené! – dörmögé magában Zudárné.~Bodza Tamás is
18 XVI |      is aligha nem kívánta ezt magában. Egyiknek sem tetszett az,
19 XVI |       volt az a szándéka, hogy magában zuhanjon le a földre. Óh,
20 XVI |     állt egy kerítésnek dűlve, magában tusakodva, úgy tetszék neki,
21 XVI |        az.~Először azt gondolá magában, hogy a kedves gyermek valahonnan
22 XVI |     neki fájni semmi – dörmögé magában. – A paraszt ordít, ha bántják,
23 XVII|      majd előkerítik.~Gondolta magában: lesz még idő, amikor meg
24 XVII|       titkos elégtételt érzett magában, midőn vágytársai így elvesztek
25 XVII|   egyedül a téren, s azt hitte magában, hogy a sors tenyerén hordja