Fezejet

 1 II   |           az asszony, Mekipiros? – kérdé az elsőbbik jövevény.~–
 2 II   |          beszélhetni az öreggel? – kérdé a nőtől.~– Hagyjátok most
 3 VI   |            teneked ezen levelet? – kérdé a rektor.~Mekipiros ült
 4 VI   |       levelet neked egy úr adta? – kérdé ismét a rektor megfordítva
 5 VII  |            ide hátul.~– Ebbe ni? – kérdé a tömpe elbámulva. – Hátha
 6 VII  |         majd megsúgom!~– Igazán? – kérdé a leány a katona felé fordítva
 7 VII  |          fogod őt menteni.~– Én? – kérdé a tábornok, s bámulva nyitá
 8 VIII |      lengyel nő~– Ki van itthon? – kérdé egy erős, csengő hang a
 9 VIII |          neki.~– Ki van idehaza? – kérdé ez újra, közelebb lépve
10 VIII |            vele.~– Hát a kutyák? – kérdé hüledezve a házi nő.~– Nem
11 VIII |            hallja, mit akar itt? – kérdé a nő csaknem félelmesen
12 VIII |      kicsoda? Szóljon. Mit akar? – kérdé a nő szorongva.~– Azt majd
13 VIII |         azt mért eresztették el? – kérdé az ismeretlen, mialatt a
14 VIII |          gyermeke, szép asszony? – kérdé az ismeretlen, bátor sasszemeit
15 VIII |         tud ön ez évekről, uram? – kérdé meglepetve Széphalmi.~–
16 VIII |             Ki mondta ezt önnek? – kérdé, hirtelen megállva az idegen
17 VIII |              Hát ön nem francia? – kérdé ez megdöbbenve.~– Azért,
18 X    |            van mondva.~– Hogyan? – kérdé a legény elbámulva.~– Ki
19 XI   |          felemeltétek a zászlót? – kérdé Mária a derék Numa Pompiliustól. –
20 XIII |           jó ez így a birkáknak? – kérdé alázatos mosolygással a
21 XIII |         asztal mellé. – Hát kit? – kérdé tőle.~– Hanem kendet magát! –
22 XIV  |      hazámat, nemzetemet!~– Kik? – kérdé a tábornok végtelen megvetéssel. –
23 XVI  |    kastélyban a kutyák, ugyebár? – kérdé tőle.~– Ismernek, igenis –
24 XVI  |             Egyebet ne fogadjak? – kérdé a nő halkan.~– Semmit.~–
25 XVIII| bőrharangot.~– Mi történt, öreg? – kérdé tőle aggodalmasan.~– Jaj,