Fezejet

 1 II   |         Annyi embert megölni, ki engem sohasem bántott, ki nekem
 2 II   |        felelni, ki fog kimenteni engem, midőn bíráim is oly halvány,
 3 III  |       jön a halál, hanem hozzád. Engem nem ölhet meg senki. A halál
 4 III  |     senki. A halál itt felejtett engem, nem gondol, nem törődik
 5 VI   |        gabonából kenyeret; isten engem! Megkékült, mint a bolondgomba,
 6 VII  |        feleségem felvilágosított engem, hogy Vértessy tábornok
 7 VII  |          bajáról. Ha örömük van, engem nem érdekel; ha bánatuk
 8 VII  | széjjelmentek. A világ kacagott. Engem kikiáltottak nyerészkedőnek,
 9 VIII |       rochowi mesterséget kapta, engem pedig készpénzzel kifizetett,
10 VIII |       bocsátani, de csak úgy, ha engem nem bánthatnak.~Mind a hárman
11 VIII |          De az ebek harapósak.~– Engem nem bántanak.~Az idegen
12 VIII |        Micsoda ez? Mit bánt maga engem?~– Mit-e? Te sehonnai, azt
13 VIII |         együtt katonává lettünk; engem azután elbocsátottak, mert
14 VIII |        Csendesen, uram, ön zavar engem. Pedig a kórállapot kedvező
15 X    | megharagudott.~– Te választottál engem? Én választottalak téged.
16 XI   |        Numa, egyedül bocsátasz-e engem?~– Miért ne?~– Hibát követsz
17 XIV  |  kigondolni.~– Csodálkozom, hogy engem védett valaki. Nem ismerek
18 XIV  |      mindig, amennyire szerettek engem. Ezen titkos forrongók egyik
19 XIV  |     pokoli terve van, hogy amint engem a városon kívül visznek,
20 XIV  |     szélin fekszem. Óh, ne hagyj engem meghalni.~– Mit tegyek?
21 XIV  |   halálos tusáját! Óh, szánj meg engem, férjem. Légy irgalommal
22 XVI  |  benneteket énhozzám le a porba. Engem agyonlőhettek itt. Az nem
23 XVI  |          égre, elmondá az „isten engem úgy segéljen”-t –, hogy
24 XVII |       még idő, amikor meg fogtok engem találni, amidőn nem kerestek.~
25 XVIII|       böjtöllek ki téged, nem te engem. Milyen kevés hellyel beéred