Fezejet

 1 I    |         Él-e minden tárgy, mi az embert körülveszi, s míg kívül
 2 II   |    szeretni valaki; azon szomorú embert, kinek keze arra van elátkozva,
 3 II   |        Ki mossa le azokat? Annyi embert megölni, ki engem sohasem
 4 II   |        Óh, irtózatos, irtózatos! Embert fejétől elválasztani… S
 5 II   |         kinézett az udvarra. Egy embert látott ott a kerítésen mászni,
 6 VI   |         Már ekkor nem ismert sem embert, sem állatot.~Az udvarból
 7 VI   |     Tudod-e, hogy én meg szoktam embert és állatot hidegvérrel kínozni
 8 VII  |     egyéb tulajdonságnak, ami az embert kellemetessé teszi. Itt
 9 VII  |     ember áll, aki még az eleven embert is meglövi, s odakinn a
10 VII  |   tréfaság, de mikor megkötik az embert szál cérnával, egy vékony
11 VII  |          Ah, ah. Én ismertem egy embert, aki abba a hölgybe szerelmes
12 VIII |       sohasem fogadnék meg olyan embert, aki valami börtönben nem
13 VIII |      hulla helyébe. Egy ártatlan embert. És íme, amidőn a pór öszvérén
14 VIII |           Lássa ön, uram, azt az embert, ki önt egyedül merte büntetlen
15 VIII |          és visszavonulok; de én embert keresek, uram, embert, szívvel,
16 VIII |         én embert keresek, uram, embert, szívvel, emberi érzéssel
17 VIII |         ki valamit, ami által ez embert meg lehet menteni. Találjon
18 X    |          volna. Hétfalusy minden embert haszontalan naplopónak tartott,
19 X    |    uraságok nem ismernek. Némely embert zavarba hoz az, ha könyörögnek
20 XI   |     hunyászkodva magánál okosabb embert érezve maga mellett.~– Most
21 XIII | Hétfalusy örömest látja a furcsa embert. Minden percben szabad neki
22 XIII |         falu kutyája, aki minden embert megugatsz a háta mögött,
23 XIII |          körutat tesz, sok beteg embert gyógyít, sok orvosságot
24 XIII |          odáig!”~– De nem ezt az embert! – szólt akkor a tömeg közül
25 XVIII|         magának egypár fegyveres embert, mert a „tatár legyen ott