Fezejet

 1 II  |         hogy ártatlan ő, hogy nem szabad meghalnia, s ha vétkes volna
 2 IV  |          adja ember, a halált sem szabad neki adni. Várnia kell,
 3 VI  |         isten keze mindnyájunkkal szabad, ő tehet nagy csudákat,
 4 VI  |           barátim, megölnetek nem szabad őt, szükségünk van rá, hogy
 5 VI  |       ropognak.~– Mondj igent, és szabad vagy. Eleresztünk.~– Még
 6 VII |        akarata ellen mozdulni nem szabad, melyre ha egyszer rá van
 7 VII |        érctekintet, az ajknak nem szabad megmozdulni az örömtől,
 8 VII |   beviszem.~– Nem azt, húgám. Nem szabad az ordináncnak más kézbe
 9 VII |           hadfinak ugyan nem volt szabad megmozdítani a kezét, de
10 VII |        kis feleségemnek pedig nem szabad bosszankodnia. Tudja? Nem
11 VII |         bosszankodnia. Tudja? Nem szabad bosszankodnia.~Az asszonyka
12 VII |          hogy azt elszakítani nem szabad: ez kegyetlenség. Miért
13 VII |  gyermekem volna, annak nem lenne szabad cérnát tartani. Nem, az
14 VII |         Tudja, hogy ezt nekem nem szabad hallanom.~– Pedig nagyon
15 VIII|         bekocogtatott az ajtón.~– Szabad – hangzék belülről a mély,
16 VIII|          hirtelen válaszolt:~– Ha szabad kérnem valamit: adja ön
17 VIII|           kinek születni nem volt szabad, jóvá is tette ezt a hibáját;
18 IX  | mulattatott is. Iskolába nem volt szabad járnunk, vakációt kaptunk
19 IX  |  tisztelendő úr – kertjéből – nem szabad ellopni a barackot.~– Gyere
20 IX  |        mirigy kiütésekor nem lesz szabad a halottakra harangozni.~
21 XIII|     furcsa embert. Minden percben szabad neki belépni hozzá; szabad
22 XIII|        szabad neki belépni hozzá; szabad neki mosolygó orcával elmondani
23 XVI |       másfelől Bodza Tamás. – Nem szabad őt megölni. Szükségünk van
24 XVII|        ajánlatot, de ezt nem volt szabad észrevetetnie.~– A halál