Fezejet

 1 II  |         magas, ideges természetű némber, izmos karjainak, domború
 2 VIII|         el is sikoltotta magát a némber, mert a tapogatott, fehér
 3 VIII|        tudom – felelt durcásan a némber –, én csak nem járhatok
 4 VIII|         Sz-sz-sz! – sziszegett a némber feddő figyelmeztetéssel.
 5 VIII|          vele, ha akar – monda a némber. – Majd mindjárt kijön a
 6 VIII|      szőke és milyen halavány.~A némber kacagott.~– Én pedig milyen
 7 VIII|         ijedezel? – förmedt rá a némber. – Nem hallod, hogy ez az
 8 VIII|          se félj. Hogy hívnak? A némber felelt:~– Böske.~– Ah, minek
 9 VIII|          be hamis legény maga!~A némber bepöndörült a konyhaajtón,
10 XII |         kiálta kívülről a szilaj némber. – S vessetek belé kanócot,
11 XII |   gyékény alá takarva.~A veszett némber fogcsikorgatva néze rá:~–
12 XVI |    Takarodjam innen?! – kiálta a némber dacosan. – Hát nem saját
13 XVI |           Széphalmi – folytatá a némber, pokoli kárörömmel arcán –,
14 XVI |      jött semmi válasz.~A pokoli némber dacos alakját fényesen világítá
15 XVI |          tudja, honnan jön az.~A némber halk beszéde alatt a néptömeg
16 XVI |    Térdepelj le! – szólt hozzá a némber hidegen.~A gyermek szót
17 XVI |          Még semmi nesz.~Ekkor a némber dölyfös tekintettel fordult
18 XVI |       néhányan oda hátul.~– Ez a némber esküdjék meg arra. Ez maga –
19 XVI |  senkitől annyira, mint őtőle.~A némber mosolyogva forgatá a kést
20 XVI |      tehát megesküszöm – szólt a némber; s izmos jobbját feltartva
21 XVI |       nőnek mondani nem lehet.~A némber dühösen sikoltva ugrott
22 XVI |   szilárdság.~– Ugye! – kiálta a némber elcsukló vad sikoltással. –
23 XVII|          Az Úr szólott~A dühöngő némber istenkáromló szavai alatt
24 XVII| gyermekét összeroskadni a pokoli némber érintése alatt, s azután –