Fezejet

 1 III |    annyit nem szenvedett soha.~– Tudom; még fog többet is szenvedni.~–
 2 III |      milyen arca van olyankor.~– Tudom. Az utcára kihallik nyögése.
 3 VII |         a célzást. Ha a gazdáját tudom gombolyításra használni,
 4 VII |     beszéljetek, beszéljetek; én tudom, hogy Vértessy tábornok
 5 VII |            Én csak a boldogságig tudom. Férje volt ifjúkori ideálja.~–
 6 VII |     semmit. A megbízott vén, nem tudom, mi okból, éppen azon a
 7 VII |        fürkésztem, hanem azt jól tudom, hogy a leány egy napon
 8 VII |      vezette. Hanem én mégis úgy tudom, hogy a házasság nem maradt
 9 VII |         a vasöklöket.~– S ha jól tudom, ez már harmadik szökése.~
10 VII |          az urat jól; bizonyosan tudom, hogy így fog cselekedni.~–
11 VIII|        dolga van most?~– Azt nem tudom – felelt durcásan a némber –,
12 VIII|    megszökött harmadnapra; s nem tudom, hová lett szegény. Bizonyosan
13 VIII|           valami dolga lesz; már tudom. Van időnk beszélni, jó
14 VIII|          cselekszel?” – „Azt nem tudom, de annyit tudok, hogy e
15 VIII|     padláson keresztül; maig sem tudom, miért; sem azt, hogy hová
16 VIII|          jött. Én csak egy díját tudom annak, hogy önök elvesztett
17 VIII|   megtisztelésből, az mindegy.~– Tudom, uram. Az ön neve „vas ember”.
18 IX  |         mondom „talán”, mert nem tudom egész bizonyossággal, hogy
19 XI  |         magamat ellenetek, ahogy tudom; ha bolondok vagytok, akkor
20 XIV |          ítéletet mondhassunk.~– Tudom. Akartam azt – szólt az
21 XV  | összehúzta lábait a görcs; és én tudom, amit tudok. Ha tehát a
22 XVI |             Én tudok valamit, és tudom azt titokban tartani; majd
23 XVI |           az élő istenére!~– Azt tudom. Nem az ördög nevére. De