Fezejet

 1 II   |         föl kémhelyéről. Minden szót hallott, mi ott alatta kimondaték.~
 2 III  |    kisleányom!~– A fiú, amint e szót hallá, elkezde futni, futott,
 3 IV   |         erőködött csak egyetlen szót szólani! Egyetlen fájdalmas
 4 V    |    gyermekéveimtől fogva egy jó szót nem kaptam tőled, pedig
 5 V    |       szó, áldás vagy átok: egy szót hozzám, apám, mielőtt halva
 6 VI   |        hóhérlegény volt.~Nehány szót sugdosott a rektorral, azután
 7 VII  |    szóltam semmit, senkinek egy szót sem. Visszamentem a kastélyba;
 8 VIII |        csak unszolásra fogadott szót, és leült az ifjú mellé.~–
 9 VIII |         tartott. Nem értettem a szót, hacsak a beszélő ajkaira
10 VIII |      hogy foglaljon helyet. Egy szót sem szóltak eddig egymáshoz.~
11 X    |     hajítva, háromszor kiáltá e szót: „Marha, marha, marha!”,
12 X    |      még az is tapsolt, aki egy szót sem értett a pattogó szavakból;
13 X    |        a kelepeléstől hallani a szót a tanodában; a múzsák számára
14 X    |           S te kiejtheted ezt a szót szádon: „Ha rosszul talál
15 XII  |      utána, sokszor ismételve e szót; de valami úgy borzongatta
16 XIV  | szeretnék, ha nem kellene azt a szót kimondani. Maga a tábornok
17 XIV  |     miszerint az elítélt nehány szót kívánna a tábornokkal négyszemközt
18 XV   |   belépő hadsegéd fülébe néhány szót súgott, azzal leült, és
19 XV   |     sietett fülébe súgni:~– Egy szót se hozzám! Még lesz idő.~–
20 XVI  |       némber hidegen.~A gyermek szót fogadott, letérdepelt. Oda
21 XVI  |         Azután mondott neki egy szót; egy lealázó, megbecstelenítő
22 XVIII|         Csak Széphalmi fogadott szót. Ő térden állva fogadta,
23 XVIII|         és egyik sem tudott egy szót is szólni. Öröm volt az