Fezejet

 1 Elo  |          mindenkitől fél, s ezért mindent elhisz. Izgatható s kétségbeejtett
 2 I    |         tud-e többet, mint maga a mindent fürkésző emberi lélek?~Vagy
 3 II   |           az árvák, ők vesztettek mindent! Hasztalan, meg kellett
 4 II   |       eszével, hagy magával tenni mindent öntudatlanul, s ezáltal
 5 VI   |    remekben elpróbálom rajtad, ha mindent el nem mondasz úgy, amint
 6 VII  |         leljék együtt. A tisztnek mindent kellett tudni, amit a tábornok
 7 VII  |    hatalmas rokonaik vannak, akik mindent elkövettek, hogy az életet
 8 VII  |        kell-e emlékeznem arra, ha mindent elfelejtettem is, hogy bántalmaztak
 9 VII  |         kedvezést nem tanúsított, mindent el fog követni, hogy egyszer
10 VIII |   összecsapni fejünk fölött, amik mindent megemésszenek? Az Úr nem
11 VIII |              Olvass szívemben! Te mindent jól tudsz, uram.~Az idegen
12 VIII |       Hova tetted hát?~– Elmondok mindent, nagyságos rendőr úr; én
13 IX   |        föld pedig türelmesen hagy mindent történni maga felett, csak
14 IX   |           odahaza édes szülőiknek mindent elmondjanak, minthogy azok
15 IX   |          faragott, s ígérte, hogy mindent megmond odahaza.~– No, mármost
16 XI   |           nejével.~Elmondott neki mindent, amit ama szerencsétlen
17 XI   |    végigtekintve, azt mondá, hogy mindent megértett belőle, s szépen
18 XIV  |      állítani töltött fegyverrel.~Mindent a legnagyobb csendben, lárma,
19 XVI  |          négyölnyi magasságban, s mindent feledve az irtóztató halálon
20 XVI  |         önfeláldozó háta elviselt mindent, s türelmesen felfogta az
21 XVI  |            senki sem akadt rájuk. Mindent felforgattak a szobákban,
22 XVII |        térdre esett, ígérte, hogy mindent ki fog vallani, csak ne
23 XVIII| bevergődhettek.~E hosszú út alatt mindent elmondott Mária Imrének,