Fezejet

 1 II |     lyukat harapdált.~– Nyisd ki, Mekipiros, ne kiabálj! – válaszol
 2 II |         ezt a piszkos medvefókát, Mekipiros! Még lecsókolja az orrom.~
 3 II |        sarkába szaglálva, mialatt Mekipiros vigyorogva kapaszkodott
 4 II |           a gazda meg az asszony, Mekipiros? – kérdé az elsőbbik jövevény.~–
 5 II |          női hang, s egyszersmind Mekipiros lódult ki az ajtón, nagy,
 6 II |          isten igéit.~– Talán már Mekipiros is tanult tőle valami imádságot?~–
 7 II |       Hívd csak be! Te medvebocs! Mekipiros!~Mekipiros bejött.~– Gyere
 8 II |          Te medvebocs! Mekipiros!~Mekipiros bejött.~– Gyere ide, hadd
 9 II |           udvarra nyíló szobában. Mekipiros pedig kinn az akolban a
10 VI |       fogait csikorgatta.~Szegény Mekipiros volt. Az ő sörtés ábrázatja,
11 VI |        levelet? – kérdé a rektor.~Mekipiros ült kétrétbe görnyedve,
12 VI |     rektor megfordítva a kérdést.~Mekipiros nem felelt.~– Fogsz beszélni,
13 XVI|      hangja, kérdés és felelet. – Mekipiros, gyere, igyál! – szólt hozzá
14 XVI|            s észreveszik a cselt, Mekipiros megy legelöl; őt lelőhetik.
15 XVI|       örökös „hamamamát”.~Szegény Mekipiros; hajdan imádkozni is tudott,
16 XVI|            A terv igen szép volt.~Mekipiros fel fog mászni a kötélen;
17 XVI|           csavarta a kötél végét. Mekipiros izmos rántásokkal húzta
18 XVI|            Azonban nem ejté őt le Mekipiros. Felhúzta egészen a tetőre,
19 XVI|       ordítottál az elébb? – súgá Mekipiros fülébe, s keservesen belemarkolt
20 XVI|         ne kiálthasson.~E percben Mekipiros szikrázó szemekkel fordult
21 XVI|     Irgalom! Irgalom! Bocsáss el, Mekipiros. Az isten irgalmára kérlek!~
22 XVI| könyörgött neki nagy esztelenül: „Mekipiros, jó Mekipiros, bocsáss el,
23 XVI|        esztelenül: „Mekipiros, jó Mekipiros, bocsáss el, zuhanj le egyedül!”~–