Fezejet

 1 I   |      félelmes, ihletszerű lelkesülés látszott lényegén, ha olykor küszöbét
 2 I   |               a nő őrültsége a dühig látszott fokozódni; egész éjeken
 3 II  |          kínzá az ember szemeit; nem látszott felhő, sem csillag az égen,
 4 II  |      derített a sötétben, három alak látszott térdre nyomva az ijedelemtől.
 5 II  |             vette nehéz fejét, s nem látszott félni tőle, pedig oly irtóztató
 6 VI  |         keresztyéni módon.~De meg is látszott rajtuk a fölséges nevelés
 7 VI  |           három éjszakán át égő kard látszott az égen; a földön mindenütt
 8 VII |              arca öntudatlan derűjén látszott, hogy lelkét valami kedves
 9 VII |             tábornok homloka izzadni látszott, kezével végig akarta azt
10 VIII| figyelmeztetéssel. Az ismeretlen nem látszott ezt észrevenni.~E percben
11 VIII|          szende gyermeket, ki őt nem látszott észrevenni a félhomályban,
12 VIII|               A bakó homlokán mélyen látszott e percben az egymást keresztté
13 VIII|            ki a pokol minden kínjait látszott keblében viselni:~– Ha most
14 VIII|            amely azokat most leírta, látszott a kuszált vonásokon; de
15 XI  |          kiért. A nap lealkonyodott, látszott az a szembántó verőfény
16 XI  |            sem előtte, sem utána nem látszott ember vagy állat, a lovag
17 XI  |          valami útféli ház ablakából látszott jönni.~Amint közelebb jutott
18 XI  |         felhőket; végre csak annyira látszott már meg, mint egy nagy vereslő
19 XV  |         átelleni oldaláról egy lovas látszott közelítni, ki nagy bajjal
20 XVI |           elé, aminek az hallatlanul látszott örülni. Ha egy-egy kezét
21 XVI |        gyermek tartott kezeiben. Úgy látszott, mintha köröskörül ő vetné
22 XVI |              egész rémjelenet őt nem látszott rettegtetni. Egészen elfoglalta
23 XVII|              még megkötözve is hatni látszott a tömegre. Bodza Tamás sietett