Fezejet

 1 I    |         egy pohár vizet, megmosta kezeit, szemeit. Egyik helyütt
 2 II   |   vénember összecsókolá a gyermek kezeit, lábait, s félénken, gyöngéden
 3 V    |     másikra nézett, összekulcsolt kezeit szájához szorítá, s lassan
 4 V    |           haja arcába lecsüggött, kezeit összekulcsolta s rebegő
 5 VII  |       szál pamuttal és jártatni a kezeit, mint valami igen együgyű
 6 VIII |          állt előtte, nagy, izmos kezeit összetéve; a kisleányka
 7 VIII |          kisleányka karjába öltve kezeit, állt mellette.~– Én messze
 8 VIII |      szelíden érinté az öregember kezeit, míg az remegve akarta azokat
 9 VIII |        tekintett fel a magosba, s kezeit összetéve ziháló nagy mellén,
10 VIII |          ön kérdené.~Az öregember kezeit csókolá az ifjúnak, s szótlanul
11 VIII |      lábai előtt térdelt, s annak kezeit csókolá magánkívül, míg
12 VIII |          Az öreg megfogta az ifjú kezeit két kezével, s megszorítva
13 XI   |            Már nem lehet! – szólt kezeit tördelve a mester; s aggodalmasan
14 XIII |         történtek meg.~– Csókolom kezeit, nagyságos uram – szólt
15 XIII |     letéve az ajtóban. – Csókolom kezeit (meg is csókolta igazán).
16 XIII |         intésére, s megragadják a kezeit. Sohasem látta ez arcokat,
17 XIV  |         susogá az elítélt, láncos kezeit összetéve és nehéz szempilláit
18 XIV  |           ég felé emelte reszkető kezeit és halvány orcáját; szemei
19 XV   |      amidőn a haza egy harcos fia kezeit sem nélkülözheti. Én saját
20 XV   |         neje előtt térdelt; annak kezeit szorongatva százszor meg
21 XVI  | Felemelték őt a földről, megköték kezeit, s azután sovány, elszáradt
22 XVIII|           útra.~És akkor reszkető kezeit fia fejére nyugtatá, míg
23 XVIII|           megdicsőülten emelé fel kezeit arca elé, s indulattól meleg