bold = Main text
    Fezejet                                     grey = Comment text

501 XV   |        székvárosi csizmadiák, szabók és pékek azon bizalommal tiszteltetnek
502 XV   |           vágó csizmákat, nadrágokat és megfelelő zsemlyéket süssenek,
503 XV   |       zsemlyéket süssenek, varrjanak és öntsenek, és azokat haladéktalanul
504 XV   |               varrjanak és öntsenek, és azokat haladéktalanul átküldjék.~–
505 XV   |            füleit megütötte a kenyér és zsemlye.~A veszedelmes felhívás
506 XV   |             hátul álló csőcselékben.~És ahol egyszer megfordult,
507 XV   |            urat az érdemes polgárság és az itteni lakosok részéről
508 XV   |            tekintetes vármegye urait és a nagyságos katonaságot
509 XV   |              amire való nézve, mi is és az összes fegyveres polgárság
510 XV   |             a tekintetes vármegyéért és a fölségért vérünket és
511 XV   |              és a fölségért vérünket és életünket ontani készek
512 XV   |        tábornoknak, azután botjaival és ökleivel mindenféle távol
513 XV   |        gyomrát bizonyos számú kenyér és zsemlye kivetése. Csak akkor
514 XV   |          semmi, uram.~Azzal köszönt, és futott haza.~Kamienszka
515 XV   |     mindketten leszálltak lovaikról, és siettek a kihallgatási terembe.~
516 XV   |          szava igaz volt.~– Ott urat és cselédet megölnek. Meg kell
517 XV   |            szót súgott, azzal leült, és írt nagy sebesen, intve
518 XV   |            hagyta elvétetni láncait, és hagyta oldalára köttetni
519 XV   |           ólamból legjobb paripámat, és siessen az őrtanyákon elszórt
520 XV   |      írásbeli rendeletei vannak. Mit és hogyan cselekedjék? azt
521 XV   |        családját megy megszabadítani és családját oltalmazni. Ott
522 XV   |      odaborult némán a tábornok elé, és annak kezét szorítá ajkaihoz,
523 XV   |              kezét szorítá ajkaihoz, és könnyeit hagyta ráhullani.~–
524 XV   |          köszönheti, hanem istennek, és ezen derék úrnak itt, ki
525 XV   |       odasietett hozzá, s megölelte, és sietett fülébe súgni:~–
526 XV   |   rendelkezzék szinte egy paripámmal és egy kardommal; félreismerném
527 XV   |                 Ez ajánlatot vártam, és elfogadom. A reggelizést
528 XV   |            megszorítá a delnő kezét, és katonás őszinteséggel monda
529 XV   |              orvos eléje mosolygott, és kezét nyújtá felé.~– Öröm
530 XV   |           háznál – suttogá az orvos, és hozzátevé mosolyogva. –
531 XV   |             százszor forró ajkaihoz.~És a nő boldog, édes mosolygással
532 XV(1)|              ki van fejezve a férfi- és nőnem közti különbség.~
533 XVI  |      epigonaihoz, kőfaltörő kosokkal és ballisztákkal s egyéb klasszikus
534 XVI  |     összefonva, s halkan közbenevet, és magában dörmög.~– Tegyetek,
535 XVI  |        bivalyfogó orozva akar menni. És a nyomorék homlokegyenest.~–
536 XVI  |      ingerülten.~– Én tudok valamit, és tudom azt titokban tartani;
537 XVI  |         szemeit. Vigyorgott most is, és jókedve akart lenni. De
538 XVI  |         Hamamama!”~Ez volt nála öröm és helybenhagyás hangja, kérdés
539 XVI  |         helybenhagyás hangja, kérdés és felelet. – Mekipiros, gyere,
540 XVI  |           míg Iván sokszoros cibálás és rugdalás által ki nem szabadítá
541 XVI  |               Amint leánya, a rektor és Iván elmentek előtte, felkacagott –
542 XVI  |         ellenállás után megkötözteté és elzáratta.~A kastélyban
543 XVI  |              maga, az öreg Hétfalusy és az orvos.~Iván ekkor kiválasztott
544 XVI  | összejöveteket, Hamzát, az egyházfit és Mekipirost, kinek be kellett
545 XVI  |              s beleharapdálva inaiba és rugdalózva, rángatva ellenfelét
546 XVI  |          egyik, melyik volt a másik.~És martaléka még megkapaszkodott
547 XVI  |              szörnyeteg ádáz hangon, és rugdalta a falat lábaival,
548 XVI  |             hogy hamarább leessenek, és ritka fogait beleásta martalékja
549 XVI  |          Megfogta kezében a fejszét, és elszívelte azt az egypár
550 XVI  |       született, apja megátkozta őt, és anyja kidobta, és dajkája
551 XVI  |     megátkozta őt, és anyja kidobta, és dajkája rábízta a nőstényfarkasra,
552 XVI  |           ordas elvette a porontyot, és maga nevelte fel; a vén
553 XVI  |            nevelt ártatlan leánykát, és védte azt az erdők minden
554 XVI  |        párjával volt benne a halott, és ki nem fogyott belőle a
555 XVI  |        lemetszi a ti büszkeségteket, és megaláz benneteket énhozzám
556 XVI  |              mögött, a vén boszorka, és tele torokkal fogja kiáltani
557 XVI  |              amott kinek a gyermeke. És akkor tudjátok-e, hogy kinek
558 XVI  |      várkastélyok tesznek, ahol nyög és sóhajt az egész ház, és
559 XVI  |              és sóhajt az egész ház, és senki sem tudja, honnan
560 XVI  |       zsolozsmát énekelni:~„Szeretem és áldom az Úristent, ~Mert
561 XVI  |          ifjú ellenség. Nyiss ajtót, és jöjj elő!~A népség csendesen
562 XVI  |             adta őket. Tudjátok meg, és tudja meg az egész világ,
563 XVI  |              saját gyermeke gyanánt. És íme, most a hatalmas urak
564 XVI  |      gyermekével együtt. Én neveltem és ápoltam a gyermeket, s mi
565 XVI  |         hiszen kezei úgy reszkettek, és szemei alig látták már,
566 XVI  |          magát az ősz ember lábaihoz és átkarolva annak térdeit,
567 XVI  |           csak egy hangot tud adni – és az olyan szomorú dal?~A
568 XVI  |              az, hogy merre keresse, és mint szabadítsa meg. A legutolsó
569 XVI  |           tenni kell rögtön, keresni és ítélni és végrehajtani a
570 XVI  |            rögtön, keresni és ítélni és végrehajtani a bakónak magának,
571 XVI  |         éjjeli álom előtt:~„Szeretem és áldom az Úristent!”~Hallgatózott.
572 XVI  |             a zsoltár szavai voltak, és valóban a gyermek szava
573 XVI  |              ő is felemelé szózatát, és visszaénekelt, mély, rezgő
574 XVI  |        összetört, az ifjú Széphalmit és az orvost kezdte el keresni.~
575 XVI  |        Hétfalusy nem árulta el vejét és orvosát.~Hóhérai között
576 XVI  |           ahogy én most temelletted, és gyönyörködtél benne. De
577 XVI  |    meghallottam két falon keresztül, és azóta húsz esztendő elmúlt;
578 XVI  |             Akarom, hogy sírj te is, és ne mutass ilyen hideg képet;
579 XVI  |        megvetéssel nézett a fúriára, és összeszorítá ajkait.~Azután
580 XVI  |          azzá teszem, ami én voltam; és azt is esküszöm az égre,
581 XVI  |             esküszöm az égre, földre és a pokol minden kínszenvedéseire.~–
582 XVI  |         Asszony! – lihegé Hétfalusy, és arcát elhagyta a kemény
583 XVII |          széthullani a körülállókon, és azután a bakó félelmes alakját
584 XVII |          Fogjátok el! Tartsátok fel!~És futott nagy igyekezettel,
585 XVII |        halottakat az udvarról; Ivánt és Zudárnét, meg a szegény
586 XVII |             sors tenyerén hordja őt, és amidőn kezébe adta az egész
587 XVII |             uralkodásra van hivatva, és ez az ész – ő!~A tömegre
588 XVII |            igazság bajnokai győztek. És most ítéletet fognak tartani,
589 XVII |             világ, miszerint mi rend és törvény szerint gyaktoroljuk
590 XVII |            szereztek. Üljetek körül, és vezessétek elénk a vádlottat.~
591 XVII |           fényes, kardos urak ültek, és olvasták rá a törvényt a
592 XVII |             áll a törvényszék előtt, és a bírák mind csimbókos hajú
593 XVII |           tartottam teljes életében, és ebben a hitemben megmaradok.
594 XVII |   forróságban, az éjszakai hidegben, és megöli az urat úgy, mint
595 XVII |        látogatni, ha ma nem, holnap, és kiveszi a dézmát házaitokból,
596 XVII |        kiveszi a dézmát házaitokból, és megtalál benneteket az erdőn,
597 XVII |            ha eloldjátok a kezeimet, és ki hagyjátok osztani magatok
598 XVII |      körülállók odatolongtak körüle, és kíváncsian lesték, hogyan
599 XVII |            halál onnan felyülről jő, és nem az én poraimból.~Bodza
600 XVIII|          tábornok segéde, Kamienszka és ő, a többi gyalog volt.
601 XVIII|     beszélgetésüket, az út üres volt és nesztelen.~Amint az első
602 XVIII|              jött ő. Lehajolt hozzá, és megcsókolta kezét. Mondá
603 XVIII|             a helyet, mikor a doktor és Széphalmi is kézre kerültek.~
604 XVIII|              nő, bajban egész férfi, és az nem maradt el tőle.~–
605 XVIII|         testvér nem testvérét többé… És mindezen irtózatért az uraknak
606 XVIII|            mind a három sírt magának és társainak.~A zendülők odanyomták
607 XVIII|             ott elfeledkezve magáról és a pillanat minden veszélyéről,
608 XVIII|             holtan rogyott le az apa és fiú mellé. Ezek Mária lövései
609 XVIII|           vívni kell életre-halálra, és nem sírni, férfi!~Az ifjú
610 XVIII|           hanyatt beleesett a sírba, és meghalt.~Egy merész csapás
611 XVIII|            elkezdtek hátrább húzódni és távulról káromkodni. E rövid
612 XVIII|             lenn a pincében dőzsölt, és mozdíthatlan állapotban
613 XVIII|      lefekteté, s akkor átölelte őt, és az apa visszaölelte gyermekét,
614 XVIII|        eltaszított, elátkozott fiát, és egyik sem tudott egy szót
615 XVIII|              is szólni. Öröm volt az és fájdalom, mit névvel nem
616 XVIII|           mit névvel nem nevezhetni.~És most a védelemre!~Ők hárman
617 XVIII|            ígérd meg!~– Szerettelek, és szeretni foglak – zokog
618 XVIII|            aki elmegy a hosszú útra.~És akkor reszkető kezeit fia
619 XVIII|             eget látszottak keresni, és néma ajkai egy emberektől
620 XVIII|             sors láthatlan urához.~– És mármost eredj arra a hosszú
621 XVIII|            lesz; gondolj az istenre, és ne csüggedj!~Hétfalusy megdicsőülten
622 XVIII|            órában meghaljak.~Az ifjú és bátor neje megszoríták egymás
623 XVIII|             az élet, amikor az adott és vett csapások csak kicserélt
624 XVIII|   veszélyéről, otthagyta az ablakot, és futott kedvese segélyére.~
625 XVIII|            azok is mind újonc ifjak, és ellenükben ezernyi zagyvalék
626 XVIII|       hirtelen szerzett fegyverekkel és annyi vérszomjjal, mennyi
627 XVIII|          adják ki az elfogott urakat és lázító vezéreiket.~E bátor
628 XVIII|         lázadók sűrű csoportja közé.~És azzal vége volt a rémes
629 XVIII|             megmosta kezét a vértől, és elhallgatott.~A megszabadultak
630 XVIII|              Csak egy óranegyed még, és azok igen szomorú emberekre
631 XVIII|             kis Elizke mellette ült, és ölében tartotta fejét. Óh,
632 XVIII|           lóháton ülve kísérték Imre és Mária a székvárosig. Még
633 XVIII|       boldogságában gyönyörködheték, és sokszor nevezte Kornéliát
634 XVIII|               tengeri nyulacskákkal, és eljárt a templomba mindennap,
635 XVIII|        eljárt a templomba mindennap, és énekelte áhítatos zsoltárait.