Fezejet

 1 Elo |         vize, az emberi forró vér, beteg volt maga a levegő is, s
 2 III |         csendes, oly szomorú volt.~Beteg volt a háznál. Hétfalusy
 3 III |           félálmában felneszezve a beteg –, Emma! Eresszék be a kis
 4 III |           ott kinn, kisfiam, édes, beteg fiam.~– Van, van, én hallom,
 5 III |      könnyes szemekkel takargatá a beteg fiút, s az ősz öregapa mereven
 6 IV  |            egyedül volt az anya és beteg gyermeke.~A gyermek forrólázban
 7 VIII|           a másik beszállítja. Két beteg is van. Az ifjú Széphalmi
 8 VIII|             és ez fáj legjobban.~A beteg Hétfalusy e szókra felnyitá
 9 VIII|               Uram!~– Csendesen. A beteg nyüzsög. A gyógyszer hatni
10 VIII|              Ah, hogy megszorítá a beteg szélhűdött ujjaival kezemet!
11 VIII|            vérpadra viszi magát.~A beteg karjai rángatózni kezdtek,
12 VIII|         lépni; nézze, hogy izzad a beteg. Erős kínjai vannak; ezt
13 VIII|        vállig csodákat mívelnek. A beteg most lelke egész erejével
14 VIII|         Széphalmi odaborult a néma beteg vánkosára, s ott zokogott
15 VIII|         mit éreznének önök erre?~A beteg odavonta az ifjú kezét ajkaihoz,
16 VIII| betegségemből? Én nem vagyok többé beteg. Én meggyógyulok.~– A gyűlöletből.
17 VIII|           mondhatja: én nem vagyok beteg.~– Én ne lássam addig gyermekemet! –
18 IX  |        hull az ember, mikor a föld beteg!~Mint a parasyt aphis-féreg
19 IX  |            az; a föld, a föld maga beteg.~Milyen tréfás még a rémület
20 XIII|          úr nagy körutat tesz, sok beteg embert gyógyít, sok orvosságot
21 XIII|        szemed előtt, ha azt az ősz beteg nagyságos urat kihúznák
22 XIV |         megcsendítették, pedig még beteg sem volt senki, a koporsót
23 XV  |        véres jelenet elkerülésére.~Beteg neje tán éppen a halál küszöbén