Fezejet

 1 II  |               Eredj alunni, édes jó apám. Az isten jó, az isten nem
 2 II  |            mi nem. Eredj alunni, jó apám! Az isten mindenütt közel
 3 II  |             Ismét gyilkolni akarsz, apám!?~Az ember keze aláhanyatlott.
 4 III |            itt. Zárják be az ajtót! Apám, apám, ne hagyj!~Oly irtózatos
 5 III |           Zárják be az ajtót! Apám, apám, ne hagyj!~Oly irtózatos
 6 V   |   megmentsen. – Mutasd meg, hol van apám!~– Csak menjen, ahonnét
 7 V   |           tán hazádat is fenyegeti. Apám! Tíz perc múlva nem élek,
 8 V   |         vagy átok: egy szót hozzám, apám, mielőtt halva látnál! –
 9 VIII|     Eltalálta, bizony az vagyok; az apám is az volt, az öregapám
10 VIII| Lengyelországba, Rochowban lakik az apám. Ugye, venni észre a beszédemen,
11 VIII|           mond; nagyon sokat éltem. Apám is bakó volt, nagyapám is
12 IX  |        idegenek megvizsgálására; jó apám, kinek szelíd, komoly arcára
13 XII |             Meghűtötted magadat, jó apám – csillapítá őt a lyánka,
14 XII |          zajt az udvaron?~– Semmit, apám. A lovak dobognak az istállóban.~–
15 XII |            odakinn; feküdjél le, jó apám.~– Lefekszem, de nem merek
16 XII |        sikoltás hangzott füleibe.~– Apám!~Felugrott rá. A szívén,
17 XII |             repkedett a viharban.~– Apám, jó apám! – nyögé egy alig
18 XII |    repkedett a viharban.~– Apám, jó apám! – nyögé egy alig hallható
19 XII |         következik a kastély.~– Óh, apám, szegény apám! – sóhajtá
20 XII |        kastély.~– Óh, apám, szegény apám! – sóhajtá a gyermek, ki
21 XIV |        áldozatul kell esniök. Az én apám neve áll a legelsők között.
22 XVI |            jöttem. Folytatni, amibe apám belehalt, anyám belebolondult,
23 XVI |       gyönyörködtél benne. De az én apám sírt, üvöltött a kínzás