Fezejet

 1 VII | engedékenységével. Irtóztató volt, ahogy el tudta őket foglalni egész
 2 VII |      félelemnek is, hódolatnak is, ahogy mondva volt. Természetesen
 3 VII |           fején mirtuszkoszorúval, ahogy a halottakat szokták öltöztetni;
 4 VII |        előttem e titkot. Úgy volt, ahogy mondá; az én halavány holdsugáram,
 5 VII |          szívedben, kedves édesem, ahogy én tartogattam eddig.~Kornélia
 6 VII |         sors szigorúbb hozzá, mint ahogy érdemelte.~– És még ez nem
 7 VII |          férjére.~– Nemde úgy van, ahogy mondom? – szólt ez indulatosan,
 8 VIII|      utálja az a mesterségét, mint ahogy csak valaki méltán utálhatja
 9 VIII|        hogy kacagtam szegény fiún, ahogy megismerém. Valahányszor
10 VIII|         amit űztem volna magamtól, ahogy tudtam. Ez a nehéz léleknyomás,
11 VIII|           kezdett lenni rám nézve, ahogy az évek szomorú emlékei
12 VIII|       iszik késő éjszakán is, mint ahogy csúfoltak később, hogy egyedül
13 IX  |        szemei a nagy igyekezetben, ahogy meg akart felelni.~– No,
14 X   |       ürügyekért, s úgy bánt vele, ahogy legutolsó cselédjével.~Bodza
15 XI  |           védem magamat ellenetek, ahogy tudom; ha bolondok vagytok,
16 XV  |            még a generálistól sem, ahogy azt most is megmutatja.~
17 XVI |         ellen, kőzáport a tetőkre, ahogy az emberek, midőn kezdetben
18 XVI |            De abban a pillanatban, ahogy én elestem, ott áll anyám
19 XVI |     szegény ember nem ölte azt el, ahogy rá volt bízva, a szegény
20 XVI |            te úgy álltál mellette, ahogy én most temelletted, és
21 XVI |          hallgatsz. Nem nézhettem, ahogy bántják, elbújtam a szobába,
22 XVII|           hanem ítéletet mondanak, ahogy szívök szerint tetszik.
23 XVII|        összeroskadt, s úgy maradt, ahogy leesett.~Akkor feltették