Fezejet

 1 II  |         az ifjú. S midőn fölállt, sokáig elgondolkodva támaszkodék
 2 III |    emberek. – Eredj haza – úgysem sokáig fogsz itten lakni. Odakint
 3 III |           minden szavát.~Magdolna sokáig hagyta őt az udvaron várakozni,
 4 III |       mint tekinte le a vízbe, és sokáig nézett bele, tán bele akarta
 5 III |       hajtja el semmi orvosság.~– Sokáig fog-e még kínlódni?~– Ha
 6 V   |          Az öreg ránézett merően, sokáig bámult reá. Nem szólhatott,
 7 V   |         emelte, és nézett, nézett sokáig hol egyik halottjára, hol
 8 VI  |         fölkacag rá.~Azután ismét sokáig lehete hallani, mint dolgoznak
 9 VII |        odakinn a konyhában azután sokáig eltanakodott a szakácsnéval,
10 VII |    kikiáltottak nyerészkedőnek, s sokáig olyan hírben álltam, hogy
11 VII |           két tenyerébe hajtá, és sokáig, sokáig küzdött nehéz, lélekfárasztó
12 VII |       tenyerébe hajtá, és sokáig, sokáig küzdött nehéz, lélekfárasztó
13 VIII|     szakad. Nem várhattam odakinn sokáig.~– De hallja, mit akar itt? –
14 VIII|           De biz az várhatott rám sokáig. Szeretek vért bocsátani,
15 VIII|      párbajt?” Az nem is állhatta sokáig a vegzát, megszökött harmadnapra;
16 VIII|         fog ön nálam maradni? Bár sokáig lehetne.~– Nem tehetem,
17 VIII| gyógyszakomnak nincs vége. Ön még sokáig fog ágyában feküdni, és
18 VIII|            s keblébe tevé. Azután sokáig gondolkozott merően az ablak
19 XII |          Azután lefeküdtek.~Zudár sokáig beszélgetett még a sötétben
20 XII |           A tüzet csiholó paraszt sokáig bírt szikrát kapatni a nedves
21 XIV |       mert hazamenni: félt.~Amint sokáig ott időzött, a porkoláb
22 XVI |          füleibe; azt elhallgatta sokáig, amidőn egyszerre valami