Fezejet

 1 II   |      egyszer a bírák egy fiatal gyermeket halálra ítéltek. – Én istenem,
 2 II   |    helyen kend egy szép, fiatal gyermeket fejetlenített meg, kit apagyilkolásért
 3 II   |         Keblére szorítá a fehér gyermeket, s felemelé durva, kemény
 4 II   |  nyugodt tekintetét. Átölelte a gyermeket, ki fegyverét lenyomta.
 5 III  |         e lelki ráksebbel, de a gyermeket meg fogja az emészteni.
 6 VII  |        nélkül eltűnt, s a másik gyermeket, midőn anyja betegágyánál
 7 VIII |       gyönyörrel nézte a szende gyermeket, ki őt nem látszott észrevenni
 8 VIII |       disznó, hová tetted azt a gyermeket!?” – „Ne kiabálj, jó asszony,
 9 VIII | megértem.” – „Hová tetted azt a gyermeket?” – „Jó helyen van, ne féltsétek!” – „
10 VIII |         súgta lelkemnek, hogy e gyermeket az ég küldte nekem. És úgy
11 VIII |       sem hagytam el magamtól e gyermeket. Én tanítottam járni, beszélni,
12 VIII |      nem szerették mindig úgy a gyermeket, az unokát, miként most,
13 VIII |   mondaná: íme, azt az elvetett gyermeket, akit ti holtnak, megöltnek
14 XI   |      hozzá az elveszettnek hitt gyermeket, kit fogadó apjától elhozni
15 XII  |       veszett farkas kergette a gyermeket; ő futni akart utána puskával,
16 XVI  |  mellőle, még Bodza Tamás is.~A gyermeket küldé elöl összekötött kezei
17 XVI  |      elé értek, ott megállítá a gyermeket, s azt mondá neki, hogy
18 XVI  |      szegény ember megtalálta a gyermeket, a szegény ember nem ölte
19 XVI  |        Én neveltem és ápoltam a gyermeket, s mi volt a köszönet érte?
20 XVI  |        hogy nem bántjátok azt a gyermeket – hörgé Hétfalusy.~– Tegye
21 XVI  |       mit ne fogadjak?~– Hogy e gyermeket, legyen az bárkié, akár
22 XVIII|   Miféle ártatlant?~– Hát ezt a gyermeket, a nagyúr unokáját, akit