Fezejet

 1 II   |        mozzanatot.~A bőrködmenes erre beterelé maga előtt szomorú
 2 V    |          s félvígan ugatott reá.~Erre kijött a mindenes, egy öreg,
 3 V    |       katonát el kellett vinnie.~Erre kétségbeesetten kezde föleszmélni
 4 VI   |        vágta az egész klasszist.~Erre a commotióra egy kicsinyt
 5 VII  |        embernek” tulajdonítandó.~Erre a névre olyan könnyű volt
 6 VII  |          az angolok valami gépet erre a célra; törték a fejüket
 7 VII  | Hétfalusy kiadta szökevény fiát, erre esküdni merek, mielőtt valaki
 8 VIII |         vacsoráltam-e már. Pedig erre igen hamar tudnék felelni.~
 9 VIII |   asszony. Nem minden ember való erre a mesterségre. Kell már
10 VIII |  szeretem.~– Az való igaz.~– Aki erre a mesterségre való, az már
11 VIII |          neve Eliz, Lizinka. No, erre ne hallgass te! Hanem eredj
12 VIII |    méltán, megérdemelve halálát? Erre csak az felelhet, ki a meg
13 VIII |         lódult tőle a feje.~Iván erre dühödten ugrott fel fekhelyéről,
14 VIII |     tinektek; mit éreznének önök erre?~A beteg odavonta az ifjú
15 X    |  szomszéd pörös telekbe. Dudokyt erre megütötte a szél. Leánya
16 XI   |     üldözői oly hahotával, midőn erre látták menekülni. Itt is
17 XI   |   Pompiliustól. – Ki adta nektek erre a jelt?~– Az ég és a föld –
18 XIII |         köszönöm, nem iszom. Hát erre mind valamennyi egyszerre
19 XIII |      hogy kiejtettem a kezemből, erre kidűlt belőle valami fehér
20 XIII |   másikat hanyatt lökte; azonban erre tízen rohantak reája, elkapták
21 XVI  |          a parasztok kiirtására; erre hidegen válaszolt:~– Nem
22 XVIII|         egy szobát oltalmazniok. Erre legalkalmasabb volt a családi